Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 11. Az első és második teremtés-elbeszélés műfaji kérdései - b.

 

EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT

Milyen irodalmi műfajban készült az első két teremtés-elbeszélés?

Helyszíni tudósítást olvasunk, vagy képekben gazdag történettel-tanítást?

„Kitalált történet” az első két teremtés-elbeszélés?

„Tanmese” az első két teremtés-elbeszélés?

Az első két teremtés-elbeszélésnek „semmi köze a valósághoz” ?

Gyermekeknek vagy felnőtteknek való olvasmány az első két teremtés-elbeszélés?

Mi az első teremtés-elbeszélés célja a hat napos kerettel?

Milyen bibliai szövegek tanítanak még a teremtésről?

Hol ismerhető föl az első két teremtés-elbeszélésben, hogy Istennek alapvető terve mivelünk, emberekkel, hogy mibennünk éljen, mi pedig őbenne?

––––––––––––––––––––––––––––

Ajánló

A cikket azoknak ajánlom, akik a teremtés-elbeszélésekben található isteni üzeneteket megbízható módon szeretnék felismerni.

––––––––––––––––––––––––––––

 

Az előző cikkemet félbe kellett szakítanom, mert a gondolatmenet egésze nem „fért bele” az előző számba. Ott tartottunk, hogy Urunk Jézus nem fogalmi kifejtéssel válaszol az Őt kérdező szentírásszakértőnek, hanem történettel. Történettel tanít, amelyből könnyű megtalálni a választ a föltett kérdésre, sőt olyan gazdag választ ad a Mester, hogy hosszú tanulmányozások után még mindig tud új és életrevaló dolgokat mondani mai életünk számára is.

„Kitalált történet, netán tanmese?”

A Genezis első két teremtés-elbeszélésében is erről van szó. Ebből azonban azonnal adódik a kérdés, amely az én „kőbányai szívemben” is fölmerült: „Akkor hát mindkét teremtés-elbeszélés kitalált történet? Egyszerű tanmese? Amelynek semmi köze a valósághoz?” A szovjet megszállás idején bőven jelentek meg ilyen tartalmú kiadványok. Milyen célzattal? „A magyar köztudatnak a tudományos szocializmus irányába való helyes formálásának érdekében”. Ezek a szovjet eredetű kiadványok összemosták a föltett három kérdést, hogy a szovjet diktatúra ideológiájának igazolásaképpen lesöpörjék a „kártékony és ostoba keresztény téveszeméket”, „a nép ópiumát”, ahogyan akkoriban a szovjet megszálló hatalmat képviselő pártállam funkcionáriusai a keresztény gondolatokat „hivatalosan” minősítették. Válaszoljunk tárgyilagosan és egyenként a föltett kérdésekre, mégpedig úgy, hogy összhangban legyünk az egész Bibliával!

Az első kérdés: „Akkor hát mindkét teremtés-elbeszélés kitalált történet?” – A bibliai választ ezúttal is több lépésben, több mondatban találjuk meg. Ettől még nem lesz kevésbé megbízható, de nyilvánvalóan nem egy nyilvános vita frappáns és lehengerlő érvelését vesszük igénybe, hanem a mindenki által követhető magyarázatot. Mindkét teremtés-elbeszélés arról tanít, hogy Isten teremtette meg a világot. Ez történelmi tény, e felől a bibliai elbeszélés semmi kétséget nem hagy. A „kitalált” történet jelzője tehát nem az elbeszélés tárgyára vonatkozik, mert az nem kitalált, hanem megtörtént esemény. A „kitalált” jelző csupán arra vonatkozik, hogy nem „helyszíni tudósítást” olvasunk az első két teremtés-elbeszélésben és a többiek többségében sem, vagyis nem azt, hogy hogyan folyt le a teremtés folyamata, hanem képekben gazdag történetet. Mit közöl ez a történettel-tanítás? Hogy ne fáradjunk bele a felsorolásba, számokkal is megjelölöm a közlések nagy csoportjait. Hatásosan és mélyen világítja meg a Bibliát ihlető Isten és a Biblia emberi szerzője, hogy 1. Kicsoda a teremtő Isten? 2. Miféle dolog a teremtés? 3. Miféle lények a teremtmények? 4. Milyen céllal, feladattal, küldetéssel stb. teremtette meg őket Isten? 5. Mi minden következik a világ és az ember teremtett voltából? 6. És még rengeteg mást is tanít a teremtéssel kapcsolatban, amelyekről az eddigi cikkekben olvashattunk. Nyilvánvaló, hogy senki ember fia nem vállalhatja e történettel-tanítás valamennyi tartalmának a kifejtését, mint ahogyan az említett „irgalmas samaritánusról” szóló példabeszéd mondanivalója is mindmáig kimeríthetetlen. A történettel-tanítás hallatlanul nagy gazdagsága ezt nem teszi lehetővé. Éppen ezért választotta a Bibliát ihlető Isten, és a bibliai szövegeket megfogalmazó emberi szerző a közel-keleti kultúrában annyira közkeletű és nagyszerű irodalmi műfajt, a történettel-tanítás műfaját a teremtésről szóló elbeszéléshez, hogy a témához illő gazdag tanítást tárjon elénk.[1]

A második kérdés így hangzott: „Akkor hát mindkét teremtés-elbeszélés egyszerű tanmese?” – Ezúttal is lépésről lépésre haladva kapunk választ a kérdésünkre. Először is tisztázzuk a kérdésben szereplő fogalmakat. A „tanmese” nem is olyan egyszerű műfaj, mint azt a kérdés sejteti. Legalább is, ha irodalmi színvonalon beszélünk róla. Van, aki tanmesének tartja azt az allegóriát, amivel Jóás, Ahazjá fia, Izrael királya válaszolt Amacjá, Jóás fia, Júdea királyának meggondolatlan hadüzenetére: „A libanoni bogáncskóró ezt az üzenetet küldte a libanoni cédrusfának: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libanoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót.” (2Kir 14,8-9) – Mit jelent ez a képekben beszélő allegória, szakszerűtlenebbül fogalmazva, „tanmese”? Nyilvánvalóan azt, hogy Amacjá király néhány kisebb csata megnyerése után érzett „győzelmi mámorában” átgondolatlanul meg akarja támadni a jó háromszor nagyobb hadsereggel rendelkező északi királyságot. De ha ezt megteszi, akkor a „libanoni vadállat”, tehát a háromszoros túlerőben lévő északi hadsereg, játszi könnyedséggel ellenáll Amacjá kicsiny seregének, sőt teljesen megsemmisíti azt. Józanodjék hát ki az oktalanul támadni akaró Amacjá.[2] – Ilyenfajta „tanmese” megszokott dolog volt az akkori „külpolitikában”. (lásd Bír 9,8skk; stb.) Hozzá teszem, az ilyen rövid tanmese képei nagyon megragadóak, kézzelfoghatóak, ugyanakkor maga a mese csupán egyetlen üzenetet hordoz, amit az imént meg is fogalmaztunk. Lehetnek több üzenettel rendelkező tanmesék is. Kétségtelen, hogy a világirodalomban számon tartott tanmesék művészi gonddal megformált, és életbe vágó vagy életre szóló tanulságot hordozó írások vagy szájhagyománnyal terjedő remekművek, amelyek nagy kincsei az emberiség irodalmi örökségének.[3] Mégsem használnám a teremtés-elbeszélések műfajára, mert egyrészt a „mese” szóban annyira benne van a „kitalált”, a valósághoz csak a tanulságában kapcsolódó műfaj fogalma, hogy nem alkalmas a teremtés történelmi tényéről tanító elbeszélések műfaji megjelölésére. Továbbá jelentős különbség van a „tanmese” és a „történettel tanítás” műfaja között. A tanmese hordozhat életbe vágó vagy életre szóló tanulságokat. A teremtés-elbeszélések történettel tanítása viszont életünk legmélyebb alapjait állítja elénk. A létünket, az Istennel való közösségünket, az Istentől való függésünket, a legvégső eredetünket, az ember alapvető céljait, kapcsolatait (főként a családot) mutatja be, és mond el róluk Istentől származó üzeneteket. Így erre nem megfelelő kifejezés a „tanmese”, amely csak a hasznos, „jó tudni” tanulságokra korlátozódik. – Azért sem volna jó kifejezés a teremtés-elbeszélések irodalmi műfajára a „tanmese” vagy „mese”, mivel a „mese” természetszerűen a gyermekek számára készül, tehát a gyermekek gondolkodásához igazodik, tudván, hogy a felnőttek is sokat tanulhatnak belőle. Az első korinthoszi levél szeretet-himnusza így ír erről: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” (1Kor 13,11) A teremtés-elbeszélések történettel-tanítása azonban nem gyermekek számára készült. A korábbi elemzések éppen eléggé bemutatták, hogy szinte minden mondatának a „megfejtéséhez” igénybe kell vennünk a felnőtt tanultságunk valamennyi rendelkezésre álló eszközét. Ezt a történettel-tanítást az örökkévaló, mindenható és mindentudó Isten ihlette, továbbá felnőtt emberek, Istennek áldott, felnőtt emberei írták le, mégpedig alapvetően felnőtt emberek számára, akiknek minden felnőttségüket össze kell szedniük ahhoz, hogy a történettel-tanítás műfajában leírt szövegből felfoghassák Isten áldott üzenetét.[4]

A kérdés harmadik része így hangzott: A teremtés-elbeszéléseknek „semmi köze a valósághoz?” – Gondolom, ezt a kérdést az eddig leírtakban már kellően megválaszoltuk: A teremtés-elbeszélések a legalapvetőbb valóságokról tanítanak, csupán a történettel-tanítás műfajában, amely képekben gazdag, színes, sokrétű, a témához illően tágas irodalmi műfaj.

Néhány, a műfaj felismeréséből adódó üzenet

Még néhány gondolatot kifejtenék, hogy – amennyire lehet – kerek képet kapjunk az első két teremtés-elbeszélés irodalmi műfajáról. Miért ír az első teremtés-elbeszélés a teremtésről a hat napos keretben? A válasz sokrétű, ebből most csak hármat emelek ki.

1. Hatalmas nyomaték. – Az előző elemzésekben már írtam erről, de néhány fontos szempontra még nem került sor. Kifejtettem már azt a hatalmas nyomatékot, amelyet ilyen formában ad az ÚR nyugalom-napjának: Minden egyes héten meg kell szentelnünk az ÚR (JHWH) nyugalomnapját. Ezt a hatalmas nyomatékot fejezi ki a képekben gazdag történettel tanítás azzal, hogy „ha Isten maga is megpihent a teremtés hat napja után, mennyivel inkább meg kell pihennünk nekünk, embereknek, az Ő teremtményeinek minden héten, a hat keményen átdolgozott nap munkája után!” Már láttuk, hogy nekünk emlékezéssel, dicsőítéssel, pihenéssel kell megszentelnünk Isten nyugalomnapját. Ez az első és legfontosabb üzenete a hat napos keretnek.

Arra is felfigyeltünk a korábbiakban, hogy ez az üzenet annyira fontos az ihlető Istennek és a bibliai szöveget leíró ihletett emberi szerzőnek, hogy a 8 teremtés-akciót hat napra sorolta be, vállalva ezzel az irodalmi szerkezetben föllelhető kisebb-nagyobb következetlenséget, valamint azt is, hogy egy-két helyen elhagyja az egyébként oda is jól illő „és látta Isten, hogy… jó.” formulát. Ez utóbbit azért, hogy kijöjjön a héber gondolkodásban „egészet” jelentő hetes szám, amely a nyolc teremtés-akció száma alapján többre jönne ki.

És még valami. Újszövetségi szemmel nézvén erről a hatalmas nyomaték-adásról jó, ha eszünkbe vesszük, mekkora nyomatékot adott Urunk Jézus maga is annak, hogy megtartsuk az ÚR nyugalom-napját, Sabbátját: A kereszthalál győzelme után péntek estétől nem csak szombat estéig, hanem az egy(es) nap hajnaláig „megpihent”. A sírban. Urunk Jézus tette ezt, akit annyiszor vádoltak, piszkáltak, hogy „megszegi a szombatot”. Aki Atyjához hasonlóan „mind ez ideig munkálkodott”, pontosabban munkálkodik, isteni jelen-időben. Ő, akit annyit vádoltak, piszkáltak, hogy „nem tartja meg a szombatot”, a halála után megtartotta. Alaposan, másfél nap hosszában. – Érdemes fölfigyelnünk erre, mert nem a véletlen műve, hanem isteni mindentudással, mindenhatósággal megtervezett és végbevitt tudatos tanúságtétel.

2. Történelmi tény. – Fontos észrevennünk azt is, hogy a teremtés bibliai tanítása nem valami, az időben meghatározhatatlan „hajdanán” történt „ködös emlékről” szól[5], hanem valódi „történelmi eseményről”, amelyet a hétnapos keret ú.n. „ciklikus időfolyamatban”[6] mutat be, majd az 1Móz5- és 10-ben ú.n. „lineáris időfolyamatban”[7] köt össze az Ábrahámmal megjelenő „történelmi korral”, és így a mával is.[8]

3. A teremtés célja Isten megdicsőítése. – Hogyan következik ez az első teremtés-tanításból? Pontosan úgy, ahogyan a hat napos munka után következik a hetedik napi pihenés, emlékezés, dicsőítés, vagy az ÚR napjának Istennek szentelése. Az Istennek szentelés nyugalom-napi „programjában” ui. alapvető elem Istennek a magasztalása, dicsőítése[9], méghozzá ennek a „szent gyülekezésben” történő véghezvitele[10]. Mind az ószövetségi, mind az újszövetségi iratok sugározzák ezt a lelkületet, mentalitást, gyakorlatot, mert valahányszor Isten teremtő munkája kerül szóba, természetszerűen kifejeződik valamilyen formában Isten magasztalása, dicsérete is[11]. Hozzá kell tennem: Isten nem valamiféle „hiúsági komplexusból” igényli a dicsőítést, hanem miattunk. A mi helyes valóság-látásunk, értékelésünk alapja, hogy dicsőítsük a teremtő Istent a Teremtés nagyszerűsége miatt. Ez számunkra áldás, mégpedig olyan, amely által az Istennel való kapcsolatunk életté válik, amint azt a zsoltárban olvashatjuk: „Te szent vagy, Izrael dicséretei között lakozol.” (Zsolt 22,4; v.ö. Ef 5,19; Kol 3,16-17; stb.)

Meg kell még említenem – az irodalmi műfajokra való tekintettel is –, hogy a teremtésről szóló bibliai tanítások nem csak a teremtés-elbeszélésekben jelennek meg a Bibliában. A „nagy teremtés-zsoltár” (Zsolt 104), Istennek a számonkérése Jóbtól (Jób 38), és számos rövidebb, de óriási jelentőségű bibliai mondat mutatja, hogy a teremtés állandóan visszatérő téma a Bibliában. Ezek idézésére – terjedelmi okokból – most nincsen módunk, de nagy számuk önmagában jelzi a téma fontosságát, ezért ízelítőül felsorolok közülük néhány igehelyet: 1Krón 16; Jób 38; Zsolt 19; 24; 33; 65; 74; 89; 93; 96; 104; 135; 136; 145; Péld 8; Ézs 40,28; 42,5; 43,1-15; 45,7-18; 46,10; 51,9-15; 57,19; 65,17-18; Jer 5; 31; Ám 4,13; Hagg 1,8; Dán 4,32; Jn 6,40; Róm 1,19-21; 4,16-22; Ef 1,11; Zsid 11,3; Jak 1,18; Jel 4,11; 5,13; 14,7; stb.[12]

Ugyanakkor szembe tűnő, hogy – a már említett 2Móz 20-ban közölt Tíz Ige indokolásán kívül (2Móz 20,11; 31,17) – egyetlen másik bibliai szöveg sem utal a hat naptári nap alatt végbemenő teremtésre. Érthető tehát, hogy a kutatók jelentés része az első teremtés-elbeszélés hat napos keretét úgy tekinti, mint a nyugalomnapra vonatkozó, a 2Móz 20-ban megszövegezett Tíz Ige parancsának a nagy nyomatékú alátámasztását, hangsúlyozását, és semmiképpen sem „helyszíni tudósítást” a világ teremtésének a lefolyásáról. Ezt a gondolatot folytatva megállapíthatjuk, hogy az első teremtés-elbeszélés történettel tanít Istenről, a világ teremtőjéről, a teremtett világ szereplőiről, amelyek valamennyien Istennek céllal és feladattal ellátott teremtményei, és különösképpen az emberről, akit Isten a saját képmására teremtett. Mégpedig azért, hogy az emberben éljen – isteni, tehát számunkra felfoghatatlan, de megtapasztalható módon –, mégpedig minden egyes emberben.

Ha visszagondolunk az első teremtés-elbeszélés himnuszának az előzőekben feltárt isteni üzeneteire, akkor láthatjuk az üzenetek színes sokaságát, hallatlan mélységeit és a mindennapi életünkben felismert fontos szerepét.

Nem véletlen, hogy a teremtés hallatán általában a Genezis első két teremtés-elbeszélése jut az eszünkbe. Teljesen jogosan, mert ez a két teremtés-elbeszélés tanít talán a legtöbbet és összefüggő egységben a látható világ teremtéséről. Tehát tartalmában is alapvető jelentőségű, és formailag is remekmű. Életünk alapjaira mutat rá.

Ha ezek közül – befejezésképpen – a legfontosabbat vagy legalapvetőbbet kellene megneveznem, akkor Istennek azt a fantasztikus tervét említeném, hogy azért teremtett meg minket, embereket a világban, hogy mibennünk éljen, mi pedig őbenne. Ez pedig minden képzeletet felülmúló üzenet. A cikksorozat előző elemzései alapján – remélem – érthető, hogy ezt hallom ki már az 1Móz1,3-5 lendületes és szinte szédítő szavaiban:

„És szólt Isten: Legyen világosság! És lett világosság! És látta Isten, hogy a világosság. És válaszfalat emelt Isten a világosság közé és a sötétség közé, és elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. – És lett este és lett reggel: egy(es) nap.” (1Móz 1,3-5)

 

Néhány, a témához kapcsolódó könyv:

·      Bartha Tibor Dr. (szerk.) [1993]  Keresztyén Bibliai Lexikon  I-II., Bp., Kálvin Kiadó, 723+785 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]

·      Czövek Tamás [2007]  Teremtés és misszió – Isten győzelme a káosz felett,  Bp., Kálvin Kiadó, 142 o.

·      Gyökössy Endre [2000]  Őstörténet 1. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 284 o.

·      Gyökössy Endre [2001]  Őstörténet 2. Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 298 o.

·      Haag, Herbert [1989]  Bibliai Lexikon,  Bp., Szent István Társulat, 1970 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]

·      Hamar István [22008]  Az ember a teremtett világ élén (A bibliai őstörténet tanítása az ember és a természet viszonyáról) Szolnok, Fővin Kft., 116 o.

·      Komesz Mátyás [2011] Az üzenetcentrikus bibliaelemzés, Bp., PTF, 248 o.

·      Puskás Attila [2006]  A teremtés teológiája  Bp., Szent István Társulat, 342 o.

·      Raj Tamás [2003]  Bibliaiskola - A Szentírás kulcsszavai és szállóigéi  Bp., Makkabi Kiadó, 213 o.

·      Rózsa Huba [2002]  A Genesis könyve I.  – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-11) Bp., Szent István Társulat, 337 o.

·      Teremtéstörténetek [1994]  Populart füzetek 1. Bp., Interpopulart Könyvkiadó

·      Tóth Kálmán Dr. [1972-2000]  Mózes öt könyvének magyarázata, Pentateuchosz, in Jubileumi Kommentár – in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000] Bp., Kálvin Kiadó - Arcanum

·      Wenham, Gordon J. [1987]  Genesis Commentary – PTF  in: World Biblical Commentary (WBC)  CD, Dallas - Texas, Word Books Publisher

·      Westermann, Claus [1974. 21976] Genesis (Biblische Kommentar) I-III.  Neukirchen-Vluyn - Zwickau, Neukirchener Verlag

·      Wolff, Hans Walter [2001]  Az Ószövetség antropológiája,  Bp., Harmat Kiadó, 317 o.

·      Zimmerli, Walther [51991, 31967, 11943]  Genesis - 1.  in: Zürcher Bibelkommentare, Zürich, Theologischer Verlag

 



Jegyzetek

[1] E miatt említ a szakirodalom a teremtés-elbeszélések „műfajaként” „történelmi etiológiát” vagy „visszatekintő próféciát”. Ezek a „műfajok” azonban nem irodalmi műfajok, hanem az első inkább a tartalomra utaló, a második pedig az üzenet Istentől való eredetére mutató kategóriát jelöl. Lásd például Czövek [2007] 16-24. o., Puskás [2006] 40-43. o., Rózsa [2002] 48-53. o.

[2] Sajnos Amacjá, Júda királya nem hallgatott az allegóriára, (ha tetszik, „tanmesére”) hanem – eszetlen módon – megtámadta az északi királyságot, de olyan vereséget szenvedett, hogy az északi király nem csak győzött, hanem elfogta Amacjá királyt, elfoglalta Jeruzsálemet, kifosztotta és nagy zsákmánnyal meg túszokkal tért vissza székvárosába, Samáriába. (2Kir 14,8-14)

[3] Elég a magyar népmesékre, Az ezeregyéjszaka meséire, vagy Andersen, továbbá a Grimm testvérek meséire gondolnunk.

[4] Ezért sem tanácsos a Genezis első két terremtés-elbeszélését 14 évesnél fiatalabb gyermekeknek tanítani, mert koruknál fogva „helyszíni tudósításnak” tekintik, és életre szólóan félreértik az üzeneteit. Így történt ez a Bibliát már olvasott emberek túlnyomó többségénél.

[5] A korabeli mezopotámiai, egyiptomi és görög mítoszokkal szemben, amelyek a „ködös múltban”, az időben meghatározhatatlan „hajdanán” sejtik a világ teremtését. Lásd a Teremtéstörténetek [1994] c. kiadványban olvasható ókori és későbbi teremtés-elbeszéléseket!

[6] A hét mindenki által átélt heti ciklusában. Ehhez hasonló „időciklusok” a „reggel-este”, „tavasz, nyár, ősz, tél”, „hónapról hónapra”, „vetés, aratás” és így tovább.

[7] A nemzetségtáblák akkoriban közismert formájában.

[8] A nemzetség-táblák időbeli vonatkozásaira most nincs módunk kitérni, csak felhívom a figyelmet arra, hogy – a bibliai szövegek alapos elemzéséből következően – lényeges különbség van a bibliai szerzők kronológia-értelmezése és a manapság általánosan elfogadott „történelmi kronológia” kronológia-értelmezése között. Lásd Dr. Tóth Kálmán: Az Ószövetség időszámítási rendszerei c. tanulmányát in: Tóth Kálmán [1992] Teológiai írásmagyarázat – Válogatott tanulmányok.

[9] lásd 2Móz 13,6; 5Móz 8,10;

[10] lásd 3Móz 23,2-3; 2Kir 4,22-23; Ézs 66,22-23; Ez 46,1-5; Mk 1,21; 6,2; Lk 4,16.31; 13,10; ApCsel 13,14.27.42.44; 15,21; 16,13; 17,2; 18,4;

[11] 1Krón 16,25-34: »25Mert nagy az Úr és igen méltó a dicséretre, s félelmetesebb minden istennél, 26mert a népek istenei mind csak bálványok egeket csak az Úr alkotott. 27Dicsőség és fenség van előtte, erő és öröm az ő lakóhelyén. 28Hódoljatok az Úrnak, népek nemzetségei, ismerjétek el az Úr dicsőségét s erejét, 29ismerjétek el az Úrnak, nevének dicsőségét. Hozzatok áldozatot s jöjjetek színe elé, boruljatok szent ékességben az Úr elé. 30Remegjen színétől az egész föld, mert ő vetette meg alapját a földnek, hogy ne ingadozzék. 31Örvendjenek az egek, s ujjongjon a föld s mondják a nemzetek között: „Az Úr a király.” 32Zúgjon a tenger s ami azt betölti. ujjongjanak a mezők s mindaz, ami rajtuk van. 33Az erdő fái dicséretet mondanak majd az Úr előtt akkor, mivel eljön megítélni a földet. 34Dicsérjétek az Urat, mert jó, mert irgalmassága örökkévaló« Zsolt 104,1-33: »1Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, 2a fényességet, mint köntöst vetted magadra. Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát,... ... 31Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, 32akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. 33Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek.« Róm 1,19-21: »...ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.«Róm 4,16,22: »...Ábrahám..., mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket... Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek...«Jel 4,11: » Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!«Jel 5,13: » Minden teremtményt, amely az égben van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: `A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom, örökkön-örökké!´«Jel 14,7: »...Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkotta!«

[12] Lásd még Czövek [2007] 9-57. o. és Puskás [2006] 40-56. o.

Comments