Dr. Komesz Mátyás: A teremtés-elbeszélések üzeneteiből 6. - Az ember teremtéséről - 1.


AJÁNLÓ

A cikket azoknak ajánlom, akik el kívánnak mélyülni a teremtés-tanítások szövegeiben,

hogy megbízható úton jussanak el a bennük található isteni üzenetekhez. A szakszerűséggel

alátámasztott hit útjára hívom a kedves Olvasót. A bibliai szövegeket a legtöbbször az úgy

nevezett Tanulmányozó Biblia fordításából vettem, amely az eddig általam hozzáférhető

fordításoknak a héber szöveggel való egybevetésével készült 1992 óta napjainkig.


EZEKRE A KÉRDÉSEKRE KERESSÜK A VÁLASZT 

  • Megoldja-e az ember magányát egy állat?
  • Kit szólít meg Isten az "Alkossunk embert…!" felszólítással?
  • Miért van többes számban az "Alkossunk embert…!" felszólítás?
  • Miben hasonlít az ember Istenre?
  • Melyik ember igazi képmása Istennek?


A teremtés-elbeszélések üzeneteiből - 6. Az ember teremtéséről - 1.


A Biblia elrejtett kincsei...


Sorozatunk előző cikkében az első teremtés-tanításnak az állatok teremtéséről szóló

üzeneteit vettük szemügyre. Átgondoltuk, hogy az állatok teremtéséről szólván miért a

nagy víziállatokkal és a madarakkal kezdi a tanítást. Láttuk, hogy az elbeszélés szerkezete

is indokolja ezt, meg az is, hogy a bibliai időkben, de ma, a minket körülvevő népek

hiedelemvilágában is nagy szerepet játszottak ezek a nagy víziállatok és a madarak. Azt is

láttuk, hogy az elbeszélés szerkezete ad magyarázatot arra is, hogy miért sorolja az elbeszélés

a 6. napra a szárazföldi állatok teremtését. Átgondoltuk a "hozzon elő a föld" fordulatot,

valamint a "fajtájuk szerint" kifejezést, továbbá az "és szólt Isten:... – és úgy is lett"

mondatpárban megjelenő isteni üzeneteket. Arról is olvastunk, hogy milyen nagy hangsúlyt

jelent az állatok teremtésénél kétszer is megjelenő "és látta Isten, hogy ez jó" formula.

Mindezeket átgondolva, és engedve, hogy Isten áldott üzenetei a szívünkig hatoljanak,

érdemes az állatok teremtésével kapcsolatban kissé kitekintenünk a második teremtés-

tanításra, ahol egészen más összefüggésben és üzenettel olvasunk az állatok teremtéséről.

1.7.3. A második teremtés-tanítás állatokról szóló része (1M 2,18-20)


A bibliai szöveg

"És szólt az ÚRISTEN: Nem jó az embernek egyedül lennie – alkotok neki segítőt, hozzá illőt.

Formált tehát az ÚRISTEN a földből minden mezei vadat és minden égi madarat, és odavitte

az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el, mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember

elnevezi. Nevet adott tehát az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei

vadnak, de az ember számára nem talált segítőt, hozzá illőt."

A. "És szólt az ÚRISTEN"

Talán meglepő számunkra hirtelen belecsöppenünk a második teremtés-tanítás (1M

2,4a-4,26) világába és szóhasználatába, amely egészen más, mint az első teremtés-tanításé.

A szituáció is más. Az ÚRISTEN már “megformálta az embert, a földből való port, majd

az orrába lehelte az élet leheletét, és élőlénnyé lett az ember. És kertet ültetett az ÚRISTEN

Édenben, napkelet felől, és oda helyezte az embert, akit formált". (1M 2,7-8). Egészen más

a leírás, egészen más a lények teremtésének sorrendje, mint az első teremtés-tanításban.

A bibliai szövegnek ezek a feltűnő és könnyen belátható jellemzői vezettek oda, hogy

fölismerhetjük: sem az első, sem a második teremtés-tanítás irodalmi formája nem helyszíni

tudósítás, hanem sokkal inkább képekben gazdag történettel való tanítás a teremtő Istenről,

a teremtésről, a teremtményeiről és még több másról is. Mondatról mondatra végig fogjuk

még elemezni ezt a második teremtés-tanítást is – ha úgy akarja Isten, és élünk (Jak 4,15) –,

most csak az állatok teremtésével kapcsolatban teszünk egy tanulságos kirándulást a második

teremtés-tanításba.

Szembe kell néznünk mindjárt az ebben a teremtés-tanításban szereplő Isten-névvel

is, amelyet a magyar fordítások általában az ÚRISTEN formában adnak vissza. (A Magyar

Bibliatanács fordítását követve csupa nagy betűvel írom, mindjárt kiderül, hogy miért.)

Héberül Istennek a csipkebokor-jelenet (2M 3-4) óta megismert új nevével találkozunk

itt, a JHWH-val, amelynek a csipkebokor-jelenet elemzéséből kapott jelentése rendkívül

sokatmondó: AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÉS MINDENHATÓ ISTEN, AKI MINDIG VELED

VAN. Ezt az izraeliták által évszázadok óta ki nem mondott nevet zsidó fordításokban

Örökkévalónak, a LXX fordítás nyomán a legtöbb fordításban ÚR-nak olvashatjuk, de kb.

ötven éve már több fordítás kiírja a legvalószínűbb hangzását is Jahwe vagy Jahve formában.

A kiejtés azért bizonytalan, mert a héberben nincsen ilyen szó, ez tehát egy különleges

név, ebből a szempontból is, Ábrahám és Izsák és Jákob Istenének a neve a Mózesnek

adott megbízatástól kezdve.(1) Azért szerencsés az URAT csupa nagy betűvel szedni, hogy

azonosíthassuk, hogy a JHWH név “fordítását" olvassuk, és valójában a teljes értelmet értsük:

AZ ÖRÖKKÉVALÓ ÉS MINDENHATÓ ISTEN, AKI MINDIG VELED VAN.

Miért használja a második teremtés-tanítás az ÚRISTEN Isten-nevet (amelyet a kígyó

következetesen nem veszi a szájára...!), az első teremtés-tanítás pedig miért nem? Elégedjünk

meg most annyival, hogy ez a kérdés a Szentírás-tudománynak egy nagyon fontos kutatási

témája. A szöveg mélyreható elemzése alapján a kutatók jelentős része alapvető dolgokban

egyetértésre jutott, én is közéjük tartozom, de hozzá teszem, hogy eredményeik még nem

minden bibliaolvasót győztek meg, ezért ezt az eredményt most nem részletezem.

B. "Nem jó az embernek egyedül lennie..."

Kissé meglepő ez a mondat az első teremtés-tanítás után olvasva, hiszen az első

teremtés-elbeszélésben azt olvassuk, hogy Isten “a saját képmására teremtette őt (az embert),

férfinek (hősnek) és nőnek (átfúrtnak) teremtette meg őket." (1M 1,26-28) Nincs ellentmondás

a két állítás között? Kibékíthetetlen ellentmondás volna, ha helyszíni tudósítást olvasnánk.

Mivel azonban képekben és szimbólumokban gazdag "történettel tanítást" olvasunk, ez

az ellentmondás eltűnik.. Az első teremtés-elbeszélésben ez a történettel tanítás közvetíti

Istennek azokat az üzeneteit a Teremtőről, a teremtésről, a teremtményekről, amelyek közül

már sokat elolvashattunk az eddigiekben, és fogunk még a továbbiakban, a második teremtés-

elbeszélés pedig az emberre összpontosít, és tanít arról, hogy Isten az Ővele való bensőséges

életközösséggel ajándékozta meg az embert, bemutatja a férfi és a nő Istentől elgondolt

egységét a házasságban, valamint tájékoztat arról is, hogy az ember szembefordult Istennel.


A mondat, hogy “nem jó az embernek egyedül lennie" máig érvényes, vitathatatlan

megállapítás. Olyanformán is megfogalmazhatjuk, hogy "az ember társas lény", vagy még

inkább, hogy a férfi és a nő a házasságban egymást kiegészítve egységes egésszé, házaspárrá


válik, ami egy merőben új dimenzió az eddigi “egyedüli" állapotukhoz képest.(2) Mindjárt

hozzáteszem, hogy ezzel nem az “ötven éves szinglit" akarja Isten üzenete összetörni, és

nem azzal akarja a padlóra küldeni, hogy "azért vagy még mindig egyedül, mert elszúrtad

az életedet! Nincs már semmi esélyed a normál életre!" vagy ehhez hasonlók. Hiszen Isten

általános tervét állítja elénk a Biblia, de tudatosítanunk kell, hogy minden általános terv vagy

törvényszerűség minden egyes személyre egyéni módon érvényes. Isten nem szabványt ad és

erőltet ránk, hanem minden egyes embert egyénileg hív az Ővele való személyes és egyéni

kapcsolatra. Ezért nagyon kell vigyáznunk arra – és ez Isten üzenete ebben a szakaszban is –,

hogy az emberre és az életére vonatkozóan csak nagyon óvatosan és körültekintően szabad

általános megállapításokat tennünk, mert minden ember egy külön világ. Túlságosan sok

kárt okoztak már emberekben és embereknek durva és átgondolatlan általánosítások. Kérem

kedves Olvasómat, hogy ezt ezekben az elemzésekben is tartsa szem előtt, és legyen velem

szemben is elnéző, sőt figyelmeztessen is, ha átlépném ezt a hasznos szabályt!

C. "...alkotok neki segítőt, hozzá illőt..."

Isten kreativitására, problémákat megoldó képességére mutat a bibliai mondat

folytatása: “alkotok neki segítőt, hozzá illőt." Isten tehát nem áll meg a probléma

megállapításánál, a diagnózisnál, hanem megoldást is ad rá. – Ez is fontos isteni üzenet a

második teremtés-tanításból. (A részletes kifejtésre majd akkor kerül sor, amikor az 1M 2,18-

25 isteni üzeneteit fogjuk feltárni. )

D. "...minden mezei vadat és minden égi madarat..."

A tanító-történet azonban váratlan fordulatot vesz, ami meglepheti az Olvasót, vagy

akár humorosan is hat: “Formált tehát az ÚRISTEN a földből minden mezei vadat és minden

égi madarat, és odavitte az emberhez..."

A Biblia közel-keleti kultúrájához képest a mi, “nyugati" kultúránkban erre azt

mondanánk: "Kísérletezik Isten? Ráadásul az állatokkal? Hát nem tudja, hogy az embernek

az állat sohasem lehet adekvát társa? Pláne hozzáillő?" A közel-keleti kultúrában azonban

teljesen nyilvánvaló, hogy Isten nem kísérletezik, nem próbálkozik, hanem tanít arra,

hogy az embernek az állat nem megfelelő segítő (bizonyos konkrét feladatokra igen, de

igazi életközösségre semmiképp), főként nem hozzáillő. A Bibliában található közel-keleti

kultúrában élők – a történettel tanítás irodalmi műfajában – nem ragadnak le a betűnél, hanem

megértik a tanulságot. Nekünk is rá kell hangolódnunk erre a műfajra és “el kell engednünk a

betűt", hogy a történet tanulságára összpontosíthassunk. Pál apostol is ilyen értelemben óvja

korinthoszi testvéreit, akik már – hozzánk hasonlóan – a nyugati kultúrában éltek: “a betű

megöl, a Lélek azonban megelevenít." (2Kor 3,6)

Mi a tanulság, az isteni üzenet az állatok teremtésének a második teremtés-tanításban

található szövegéből?

E. "...de az ember számára nem talált segítőt, hozzá illőt."

Nagyon rövidre fogva azt mondhatom, hogy ez a kis epizód egy máig is nagyon

fontos és érvényes isteni üzenetet hordoz, amit a második teremtés-tanítás szavaival foglal

össze az Istentől ihletett bibliai szöveg: “de az ember számára nem talált segítőt, hozzá illőt".

Más szavakkal így is megfogalmazhatjuk: az állattal való kapcsolat nem ér föl egy emberrel

kialakított életközösséggel.(3) Sem a házastárs – amiről itt elsősorban szó van –, sem az utódok

vonatkozásában.

A második teremtés-tanításhoz tett rövid kitérőnk után térjünk vissza az első teremtés-

tanítás himnuszához, amely így zárja le az állatok teremtésének szakaszát: “És megalkotta

Isten a szárazföldi vadakat fajtájuk szerint, a barmokat fajtájuk szerint, és a földön csúszó-

mászó mindenféle állatot a fajtája szerint. És látta Isten, hogy ez jó." (1M 1,25)

Az eddigiek után lehet, hogy várnánk a már megszokott "nap-formulát": "És lett este,

és lett reggel, a hatodik nap" , de ez a formula még várat magára. Vajon miért? – A kérdésre

nem kapunk konkrét választ a bibliai szövegből, de a következő mondat óriási jelentőségű a

számunkra, mert az ember teremtéséről szóló szakasz következik:

1.8. Az ember teremtéséről (1M 1,26-3)


Kétségtelen, hogy az első teremtés-tanítás egyik csúcspontja az ember teremtéséről

szóló szakasz. Tanulni lehet az első teremtés-tanítás kompozíciójából. Ennek részleteit

itt nincs alkalom kifejteni. Mégis megemlítem, hogy különös hangsúlyt kap az ember

megteremtésének a leírása, mint első nagy hangsúly, amelyhez az elbeszélés csattanója, a

hetedik nap megszentelése mint második nagy hangsúly kapcsolódik. Nem túlzok, ha azt

írom: ez a szöveg-felépítés igazán művészi kompozíció.


1.8.1. A bibliai szöveg (1M 1,26-31)

26 És szólt Isten: "Alkossunk embert a saját képmásunkra, hozzánk hasonlóvá! Uralkodjék a

tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön és a földön csúszó mindenféle

csúszó-mászón". 

27 Megteremtette tehát Isten az embert a sajt képmására, Isten képmására

teremtette meg őt, férfivá és nővé teremtette meg őket.

28 Majd megáldotta őket és mondotta nekik Isten: "Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! Hajtsátok uralmatok alá,

és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó mindenféle állaton!" 

29 És szólt Isten: "Íme, nektek adtam minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden

fát, amely bőséggel terem maghozó gyümölcsöt: ez legyen nektek ételül.

30 A föld minden állatainak pedig és az ég minden madarának és minden földön csúszó-mászónak, amelyben

élet van, minden zöldellő friss növényt adok ételül." – És úgy is lett.

minden, amit alkotott, nagyon jó. – És lett este és lett reggel: a hatodik nap.

1.8.2. Az emberről szóló isteni üzenetek

A szöveg szerint haladunk az isteni üzenetek feltárásában. Az első teremtés-tanításban

minden teremtő akció az itt is szereplő "És szólt Isten" formulával kezdődik. Ennek elemzését

a korábbiakban már elvégeztük, most nem ismétlem meg.

A. "Alkossunk…!"

Ez a felszólítás kissé meglep bennünket. Kihez szól Isten? És miért többes számban?

Mindkét kérdés teljesen jogos. Járjunk utána!

Kihez szól Isten?

Mivel már láttuk, hogy a tárgyalt teremtés-tanítások nem helyszíni tudósítások, hanem

történettel tanítások, ezúttal is tudatosítanunk kell ezt a felismerésünket! Kihez szól Isten?

a. Sokszor olvasunk a Bibliában ehhez hasonló formulát: (Hadd) dicsérjem Istent!

(Hadd) ujjongjak! (Hadd) áldjam JHWH-t! stb. Erre az "önfelszólító formulára" sok

kommentátor gondol ezzel a formulával kapcsolatban is.(4) Minden ilyen igehelyen nagy

nyomatékot kap a felszólítás ezzel a formulával. Az "Alkossunk embert…!" felszólításnál

is ez a nyomaték a valószínű értelmezés, hiszen az ember teremtésénél hangzik el, akit

Isten a saját képmására teremtett, saját magához hasonlóvá, aki tehát a "teremtés koronája"

és "Isten dicsősége". (1Kor 11,7) Ennek az isteni üzenetnek – mondanom sem kell – óriási a

jelentősége. Részletesebben feltárjuk még ezt az alábbiakban.

b. Raj Tamás szerint Isten a megteremtendő emberhez szól ezzel a formulával.

Ezzel "arra kér minket, hogy az általa megalkotott emberből (önmagunkból és társainkból

egyaránt) mi faragjunk Embert, a szó nemes értelmében… Az ember létrehozása

természetesen Isten műve volt, a mi feladatunk pedig ennek a nagyszerű tervnek a folytatása."

(Raj Tamás [2003] 17. o.) Figyelemre méltó ez a gondolat, de sem a közvetlen, sem a tágabb

bibliai összefüggésekből nem bizonyítható ez az értelmezés.

c. Többen gondolnak arra(5), hogy Isten ezzel a formulával az angyal-seregeket

szólítja meg, hiszen "Istent mennyei környezetében körülveszik a szolgálatára álló mennyei

lények (vö. Jób 1,6).". (Tóth Kálmán [1972] az 1M 1,26-31 részhez írott magyarázat) –

Ez a gondolat azonban kissé erőltetett magyarázatnak tűnik az első teremtés-történetben,

hiszen az összes teremtés-akció Isten saját szavára megy végbe (és szólt Isten), és ez tudatos

hangsúlyozása annak, hogy Isten csak akarja és meglesz. Nincs tehát szüksége "szolgálók

segítségére" a teremtés hatalmas munkájában, sőt – a korabeli teremtés-elbeszéléseket

olvasva – szembetűnően hangsúlyozza a bibliai szöveg, hogy Isten egyedül, minden más

teremtmény "segítsége" nélkül teremti a világot, és nem úgy, mint a mezopotámiai Apszu és

Tiamat, az egyiptomi Nun és a többi hasonló mondabéli "istenek". (Teremtéstörténetek [1994]

3. és 15. o.)

Miért többes számban?

a. Mivel az Őstörténetben még kétszer (1M 3,22 és 11,7) fordul elő hasonló,

többes szám első személyű igealak, nagyon valószínű, hogy ez a formula Isten fönségét

hangsúlyozza az említett bibliai szövegekben. Ahogyan Isten többes számú neve, az Elóhím

is ezt emeli ki, de az említett három igehely kivételével mindig egyes számú igealakkal

áll. Joggal következtetjük tehát, hogy ebben a három bibliai mondatban ilyen módon is

hangsúlyozza az Istentől ihletett szöveg, hogy az egyetlen és fönséges Isten (Elóhím) magasan

fölötte áll a látható világba teremtett legnagyszerűbb teremtménye, az ember fölött. Akkor is,

amikor megteremti (1M 1,26)(6), akkor is, amikor az ember függetlenedni akar Istentől (1M 3,22),(7)

és akkor is, amikor a vízözön hatalmas és tragédiával járó figyelmeztetése után is égig

érő tornyot kísérelnek meg fölépíteni Bábelben. (1M 11,7)(8)

b. Sokaknak jut eszébe az előző pontban említett értelmezéshez is 

kapcsolódó "fejedelmi többes" gondolata, amit azonban többen is (Tóth Kálmán, Raj Tamás

stb.) elutasítanak, bár magyarázatuk vagy nem hozzáférhető, vagy az időszámításunk utáni

középkorra datálva a "fejedelmi többes" létrejöttét, nem tartják lehetségesnek ennek a

megjelenését a bibliai szövegekben. Ez utóbbi érvelés azonban nem áll helyt az a. pontban

említett, és magában az Őstörténetben előforduló három bibliai hely bizonyítékával szemben.

c. Az Újszövetségben élő emberek könnyen gondolnak arra, hogy a Szentháromságra

utal az itt használt többes szám. Csodálni való, hogy Isten úgy ihlette az ószövetségi

szövegeket, hogy azok teljesen rendben legyenek az Újszövetségből visszanézve is. De a

Szentháromságról szóló isteni kijelentés az Újszövetség felfoghatatlan újdonsága, amiért

Urunk Jézus az életével fizetett, mert a választott nép vezetői előtt "egyenlővé tette magát

Istennel." (Jn 5,18; stb.) Az Őstörténet viszont, és valamennyi ószövetségi szöveg a

monoteizmust, tehát az egyetlen Isten imádatát hangsúlyozza. Természetesen az újszövetségi

iratok is, de az, hogy az egyetlen Isten Atya, Fiú és Szentlélek egysége, ez még az ószövetségi

időkben nem volt aktuális, csak Urunk Jézus megjelenésével lett azzá. Isten kijelentése

progresszív a Bibliában. Vagyis együtt halad azzal, ahogyan emberi nehézkességünkkel és

igen sok vonakodásunkkal csak lassan-lassan fogjuk fel Istennek valójában felfoghatatlan

titkait, misztériumait. Ennek részletesebb kifejtését megtalálhatjuk például Almási Tibor és

Grant Osborne munkáiban, de másutt is. (Almási [1997] 93-94. o., Osborne [2001] 22-23. o.)

B. "… embert…!"

Figyelemre méltó, hogy a héber »ember (ADM-ádám)« szó az ADMH-ádámá = föld,

talaj szóból származik (lásd 1M 2,6-7; 3,19). Az „ember” fogalomra a hébernek több szava is

van (AJS-ís, ANWS-enós, GBR-geber, ZKR-zákár), amelyek ugyan első jelentésben „férfit”

jelentenek, de a magyarhoz hasonlóan „embert” is. Az „ADM-ádám” szó, amely a „földdel”

(ADMH-ádámá) mutat összefüggést, mindkét teremtés-elbeszélésben „ember” jelentésű

köznév (ádám), és csak később (az 1M 4,1-től) tulajdonnév (Ádám).

C. "…a saját képmásunkra, hozzánk hasonlóvá!"

"saját képmásunka" és a "hozzánk hasonlóvá" kifejezések szintetikus gondolatpárhuzamot 

képeznek a vizsgált mondatban, tehát olyan párhuzamot, amely

értelmezi és gazdagítja is a párhuzamos kifejezések tartalmát. A Biblia akkor használ ilyen

párhuzamot, amikor hangsúlyozni akarja a kifejezések által jelölt tartalmat, és ezt azzal éri el,

hogy egyrészt hosszabban időzünk el a kiemelni szándékolt gondolatnál; másrészt a párhuzam

tagjaival értelmezi is a felsorolt kifejezések rendkívül gazdag tartalmát. Melyik ez a kiemelni

szándékolt gondolat? Az, hogy Isten az embert a saját képmására, képére teremti, ami más

szóval azt jelenti, hogy hasonlítunk hozzá. Nagy horderejű kijelentés ez? Nagyon nagy

horderejű! Éppen ezért szeretnék jobban elmélyedni ennek az állításnak a gazdag tartalmában.

Isten az embert a saját képére, képmására teremtette

Az Őstörténetben még kétszer ismétlődik meg ez a kijelentés. Először az 1M 5,1-2-

ben, az ember (ádám) nemzetségtáblájának az élén: "Ez Ádám nemzetségének könyve. Amely

napon megteremtette Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremtette meg azt. Férfivá

és asszonnyá teremtette meg őket, és megáldotta őket, és elnevezte az ő nevüket embernek

(ádámnak), amely napon megteremtette őket."

Külön tanulmányt érdemelne ez a bibliai szöveg, mert érdemes feltárni, hogy a

nagyon tudatosan szerkesztett írás hogyan ismétli, ill. mit emel ki az 1M 1,26-31-ből. Most

csak arra térek ki, hogy az 1M 1,26 két szó-párjából ebben az "összefoglalásban" csak az

"Isten hasonlatosságára" kifejezés szerepel. Ehhez teszi hozzá, hogy "férfivá és asszonnyá

teremtette meg őket", kifejezve ezzel azt, amit az 1M 1,27 megtesz: a férfi és az asszony –

vagy a héber szavak közvetlen jelentését is visszaadva, "a hős és az átfúrt (= átfúrt fülű)" – 

együtt Isten képmása, együtt hasonlít Istenre. Ennek kifejtésére az alábbiakban még

visszatérünk.

Az Őstörténetben a második ismétlés az 1M 9,6-ban található, ahol a Noénak

adott útmutatások között ily módon nyomósítja Isten az emberölés tilalmát: "Aki ember-

vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képmására alkotta meg az

embert." (1M 9,6) Ezúttal az 1M 1,26-ban használt szópárból (a saját képmásunkra, hozzánk

hasonlóvá!) az első szerepel.

Az ember tehát Isten képmása, Őhozzá hasonló. A héber bibliai szövegben különös

pikantériája van ennek a kifejezésnek. A Sínai-hegyen történt szövetségkötéskor ugyanis,

"saját képmásunka" és a "hozzánk hasonlóvá" kifejezések szintetikus a "Tíz Igében" nagy 

nyomatékot kap, hogy Istenről nem szabad képet, szobrot, tehát látható

képmást készíteni: "Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására,

amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld

azokat, mert én, az ÚR (JHWH), a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! " (2Móz 20,4-5)

– Az első teremtés-elbeszélésben viszont maga Isten alkot "látható, sőt élő képmást saját

magáról", vagyis az embert.

A héber kép, képmás (CLM-celem) igen pontos képet, árnyékot jelent, amely minden

részletében pontos, még ha árnyék is. Ilyen pontosan hasonlít az ember Istenre? A bibliai

szöveg ezt hangsúlyozza. Ha pedig még hozzá vesszük a 6. napra sorolt teremtés-akciók

záró mondatát: "És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, nagyon jó", akkor még nagyobb

hangsúlyt kap az, hogy az ember Isten-képűsége, Istenhez illő, igazán profi munka. Ezt

húzzák alá nyelvileg a megalkotta, megteremtette igealakok perfectumai, tehát befejezett

alakjai is.

Csalódást érez a kedves Olvasó? Nem alaptalanul. Hiszen kin, melyik emberen

látjuk, hogy Istennek ilyen ragyogó, tökéletes képmása volna? Sőt a közmondás valódi

tapasztalatot fogalmaz meg: "Tévedni emberi dolog." A Biblia is negatív tartalmat állít elénk

a 14. zsoltárban: "Az ÚR letekint a mennyből az emberekre, hogy lássa, van-e köztük értelmes,

aki keresi Istent? Mindnyájan elfordultak tőle, egyaránt megromlottak. Senki sem tesz jót,

egyetlen ember sem." (Zs 14,2-3) – A tévedés, az értelmetlenség, a megromlottság, a jó tettek

hiánya semmiképpen sem Istennek a vonásai. Mi történt tehát? Ha tovább olvassuk az

Őstörténetet, az 1M 3-tól kezdve megértjük, hogy mi történt: az ember föllázadt az őt teremtő

Isten ellen. Mérhetetlen szeretetére a "Nem szeretem!" durva visszautasításával válaszolt, az

Istennel való bensőséges életközösség helyett a sivár Isten nélküliséget választotta, az élet

helyett a halált. Ez a tragédia megtörtént. Hogyan tehetett ilyet az ember? Egyáltalán

megtehette ezt az ember? – kérdezhetjük jogos felháborodással. Megtehette. Szeretetből

szeretetre teremtette őt Isten, a szeretet pedig csak akkor igazi szeretet, ha megvan a szeretet

választásának a szabadsága. Ebbe pedig bele tartozik annak a válasznak a lehetősége is,

hogy "Nem szeretem!" – Ennek megtörténtéről számol be az 1M 3 és a további bibliai

szövegek is.

Ezért a ma élő emberek között hiába keressük Istennek a pontos, igazi, eredeti képét,

képmását, hanem csak a szeretetet visszautasító ember torzképét találjuk. Az Őstörténet

további részei és az egész Biblia mindezt részletesen és alaposan bemutatja. De nem marad

adós a jó hírrel sem. Volt és van az emberek között egy valaki, aki tökéletes képe, képmása

Istennek: a Názáreti Jézus, Istennek megtestesül Fia, JHWH fölkentje, Krisztusa, a Messiás.

"Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül. Mert őbenne teremtetett

minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak,

akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden őáltala és őreá nézve teremtetett. " (Kol

1,15-16)

Isten magához hasonlóvá teremtette az embert

A két rejtélyes, mégis sokat mondó szópár másodika könnyebben feldolgozható

és talán kevésbé provokatív is: Isten magához hasonlóvá teremtette az embert. Azonnal

kézenfekvő a kérdés: Miben hasonlít az ember Istenhez? Vagy még személyesebb formában:

Miben hasonlítunk mi, emberek Istenhez? A kérdésre a választ a következő cikkben keressük

meg.


Jegyzetek

1 Nincsen most mód ebben részletesen elmélyedni, majd a második teremtés-tanítás elején
tesszük ezt meg. Annyit még megemlítek, hogy a maszorák által megadott fonetikában a
JHWH négy betű alá általában az Adonáj (= úr-uram) szó hangzóit pontozták, de bizonyos
szókapcsolatokban [Adonáj JHWH = az én Uram, JHWH ] az Elóhím (= Isten) szó hangzóit,
amelynek megfelelő fordítása az én Uram az ÚR, vagy a kevésbé sikerült Uram Isten. A
mondottakból az is érthető, honnan ered a téves Jehova kiejtés.

2 A téma ezúttal is óriási. Annyira, hogy ezúttal nem konkrét könyvekre utalok, hanem
a házasságról és az emberről szóló biblikus kutatásokat és műveket ajánlom mély
áttanulmányozásra, szerzők és címek említése nélkül.

3 Sőt a Tórában komoly tiltásokat olvashatunk az állatokkal való szexuális kapcsolatról. Pl:
"Mindenkit meg kell ölni, aki állattal közösül." (2M 22,18; lásd még: 3M 18,22; 20,15; 5M
27,21; stb.)

4 Pl. Gordon Wenham, Claus Westermann stb. (Wenham [1987] Comment to Gen 1,26)

5 Gordon Wenham, Tóth Kálmán stb.

6 "Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék
a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön
csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására
teremtette, férfivá és nővé teremtette őket."

7 "Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi
a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról
is, hogy egyék, és örökké éljen, kiűzte az ÚRisten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet,
amelyből vétetett."

8 "Menjünk csak le és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! Így
szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését"


IRODALOMJEGYZÉK


Néhány, a témához kapcsolódó könyv:

  • Almási Tibor, Dr. [1997] Hermeneutika – A bibliaértelmezés elmélete és gyakorlata
Bp., GyúRó Art-Press +++mécses sorozat – 210 o.
  • Bartha Tibor Dr. (szerk.) [1993] Keresztyén Bibliai Lexikon I-II., Bp., Kálvin Kiadó
– 723+785 o. CD-n in: MRVSz-2000 CD-ROM [2000]
  • Brueggemann, Walter [1982] Genesis, Interpretation I. A Bible Commentary for
Teaching and Preaching - Atlanta (Georgia)
  • Coats, G. W. [1983] Genesis, with an Introduction to Narrative Literature (FOTL 1.)
Michigan, Grand Rapids
  • Czövek Tamás [2007] Teremtés és misszió – Isten győzelme a káosz felett Bp.,
Kálvin Kiadó – 142 o.
  • Gyökössy Endre [1994] Őstörténet Bp, Szent Gellért Egyházi Kiadó – 128 o.
  • Haag, Herbert [1989] Bibliai Lexikon, Bp., Szent István Társulat – 1970 o. CD-n in:
MRVSz-2000 CD-ROM [2000]
  • Hamar István [22008] Az ember a teremtett világ élén (A bibliai őstörténet tanítása az
ember és a természet viszonyáról) Szolnok, Fővin Kft. – 116 o.
  • Kálvin Kiadó (szerk. Pecsuk Ottó) [22008] Bibliaismereti kézikönyv Bp., Kálvin
Kiadó – 647 o.
  • Komesz Mátyás [2010]: Az üzenetcentrikus írásmagyarázat alapelemei – segédlet
(elektronikus állomány) Bp, PTF – 52 o.
  • Komesz Mátyás [2002-2008] Írja-e a Biblia, hogy hogyan teremtette Isten a világot?
(elektronikus állomány) Bp., Gyülekezeti használatra – 28 o.
  • Osborne, Grant R. [2001] A hermeneutika spirálisa Bp., Keresztyén Ismeretterjesztő
Társulat – 519 o.
  • Puskás Attila [2006] A teremtés teológiája Bp., Szent István Társulat – 342 o.
  • Raj Tamás [2003] Bibliaiskola - A Szentírás kulcsszavai és szállóigéi Bp., Makkabi
Kiadó – 213 o.
  • Rózsa Huba [2002] A Genesis könyve I. – A bibliai őstörténet magyarázata (Gen 1-
11) Bp., Szent István Társulat – 337 o.
  • Teremtéstörténetek [1994] Populart füzetek - 1. Bp., Interpopulart Könyvkiadó
  • Wenham, Gordon J. (Cheltenham-ből, vlsz. anglikán szerző) [1987] Genesis
Commentary – PTF in: World Biblical Commentary CD (WBC) Dallas - Texas, Word
Books Publisher
  • Westermann, Claus [1974. 21976] Genesis (Biblische Kommentar) I-III. Neukirchen-
  • Vluyn - Zwickau, Neukirchener Verlag
  • Wolff, Hans Walter [2001] Az Ószövetség antropológiája – Bp., Harmat – 317 o.
  • Zimmerli, Walther [51991, 31967, 11943] Genesis - 1. in: Zürcher Bibelkommentare
Zürich, Theologischer Verlag
Comments