Berzsán Róbert: A serdülőkorú ifjúság elérése az evangéliummal a 21. századi Magyarországon

Ajánló

Ez a cikk egy, a 2011/12. tanévben írt szakdolgozat rövidített változata, mely a tinédzserek körében végzett, önálló felmérésen alapuló fejezetet mutatja be részletesen. Érdekfeszítő és hasznos lehet azok számára, akiknek szívügye a serdülőkorúak elérése az evangéliummal.



Bevezetés 

Dolgozatom 1. fejezetében áttekintettem a serdülőkor történelmi, társadalmi szerepét. Rávilágítottam arra is, hogy ennek az életszakasznak egyedi szükségletei vannak, melyekről a felnőtt társadalomnak tudomást kell vennie. Ilyen szükségletek a szeretet, elfogadás és törődés utáni vágy a serdülőkben. Vizsgálódásaim során arra jutottam, hogy a valahová tartozás, az értékesség és fontosság érzete rendkívül fontos a fiataloknak, valamint ezek megtartó erővel bírnak a felelőtlen lépésekkel szemben a nagy érzelmi és lelki változások során. Ezt követően rávilágítottam arra, hogy az önértékelés és az énkép a serdülő életszakaszban formálódik ki. A felnőtt társadalomnak, a családnak és a kamaszokat nevelő pedagógusoknak nagy szerepük van abban, hogy az énkép pozitív vagy negatív lesz-e.

A fejezeten belül önálló témakört alkot a kamaszkor, mint a változások kora, mellyel tényként kell számolnia az őket körülvevő társadalomnak. Ez a változás magába öleli a testi, lelki, érzelmi és értelmi változásokat. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor a kamaszok – sokszor érthetetlen – viselkedésére választ kaphatunk. Sőt, nemcsak választ, hanem megfelelő megoldási kulcsot is kaphatunk hozzájuk. A lelki, érzelmi változások négy nagy területét emeltem ki, amely a mai „kamasz társadalom” négy legnagyobb kezelendő problémája. Ezek: a szexualitás, a depresszió, a harag és a passzív agresszió, vagyis a fiatalok önpusztító viselkedése. Beszéltem a fejlődésről is, amely ezt az életszakaszt jellemzi. A fejlődés magában foglalja az intellektuális és a szociális fejlődést egyaránt.

Dolgozatom 2. fejezetében az evangélium témakörét tárgyaltam. Az evangélium olyan üzenet, amellyel el kell érnünk a fiatalokat. Ennek módjait és stratégiáit vizsgáltam meg a tizenévesek problémáinak tükrében, illetve megnéztem, hogy milyen módon ad választ az evangélium a serdülők gyakori problémáira. Kutatásom során felismertem, hogy egyedül az evangélium, a valódi, feltétlen szeretet, a teljes elfogadás tudják megoldani a tinédzserek problémáit. Ezek pedig Istentől tanulható, tőle származó tulajdonságok. Azért van létjogosultsága az evangélizációs módszerek kidolgozásának, hogy az evangéliumot a fiatalokhoz eljuttassuk. Három kiemelt evangélizációs mód részletesebb bemutatása során próbáltam gyakorlati ötletekkel és tapasztalataimmal megmutatni, melyik mód miért lehet sikeres a missziós munkában. E három mód a személyes evangélizáció, a filmklub és a csoportos foglalkozások.

Önálló felmérést is végeztem. Dolgozatom 3., egyben utolsó fejezete a statisztikai felméréseim eredményeit tartalmazza, amely nagy segítséget nyújt a 21. századi magyar fiatalok gondolkodásáról kialakított valós képhez. Erről olvashatunk részletesebben a következőkben. (Bár a felmérés nem reprezentatív, hű képet ad egy fővárosi középiskola diákjainak gondolkodásáról az élet legkülönbözőbb területeiről, és fontos tanulságokkal szolgál. – A Szerk.)

 

A 21. századi magyar serdülők

(Felmérés a fiatalok között)

 Ahhoz, hogy hiteles képet kapjunk a 21. századi Magyarország fiataljairól, őket kell megkérdeznünk. Ezért a kutatáshoz az egyik legközvetlenebb módszert választottam: elsődleges forrásként a kérdőívet. Kérdéseim a párkapcsolat és a nemek közti kapcsolat témáját ölelték fel a kérdőív első szakaszában. Ezután a szabadidő eltöltésére irányultak, ezen belül az érdeklődési körre, zenei ízlésre, filmnézési szokásokra kérdeztem rá. A művészetről, a vallásokról, a Bibliáról és a kereszténységről is megkérdeztem őket. Végezetül pedig kötetlenebb módon aláhúzással választhattak az őket érdeklő témák, elfoglaltságok közül.

Mindezek a kérdések a serdülő korosztály gondolkodásának megismerését szolgálták, érdeklődési köreiket szerettem volna feltárni abból a célból, hogy az evangélizációs alkalmak programjait az eredménynek megfelelően a leghatékonyabban lehessen összeállítani. Hiszen ha tudjuk, mit szeretnek a serdülők, mi érdekli őket, hol töltenek szívesen időt, milyen filmeket szeretnek nézni vagy éppen milyen témákról szeretnek szívesen beszélgetni, e szerint tudjuk összeállítani a kívánt evangélizációs programot.

200 serdülő korú, tizennégy, tizenöt és tizenhat éves gyermek töltötte ki a 12 kérdésből álló kérdőívet az egyik budapesti szakközépiskolában (az anonimitás megőrzése okán az iskola nevének közlésétől eltekintünk – A Szerk.). Előzetesen az iskola igazgatójával egyeztettem a kérdőív kitöltésének lehetőségéről telefonon és e-mailben is. Majd a gyermekek szüleinek írt kérvényben kérelmeztem, hogy a kiskorú diákok válaszolhassanak a kérdésekre, természetesen név nélkül. Ezután a diákok iskolai óra keretén belül a tanárok segítségével töltötték ki a kérdőíveket, melyekért néhány napon belül az iskolába mentem. A kérdőívek válaszaiból összegeztem az eredményeket. A 200 kitöltött kérdőívből 100-at tudtam felhasználni a statisztika elkészítéséhez. Az eredményeket négy diagramon ábrázoltam a könnyebb áttekinthetőség érdekében.

 

1. Programlehetőségek iránti érdeklődés

 

  Mint azt a diagram képéből is láthatjuk, a tizennégy-tizenhat éves korosztály számára a legvonzóbb program a kirándulás és a filmklub volt. A színház, párkapcsolat és könnyűzenei koncertek közel azonos eredményt értek el a serdülőknél: 70-80% között ingadozott az ezek iránt való érdeklődés, ami pozitív eredménynek mondható.

A homoszexualitás-heteroszexualitás és a nyílt-zárt kapcsolatok iránti érdeklődés közel azonos mértékű, és elég magasnak mondható az elért százalékos arány. A megkérdezett serdülők 60%-a tehát érdeklődik e témák iránt. Mint azt fentebb (a tanulmány itt nem közölt részében) említettem a korai szexualitás iránti vágy témakörénél, a fiatalokat komolyan veszélyeztetik a korai, felelőtlen szexuális kapcsolatok. A párkapcsolat iránti érdeklődésük azt mutatja, hogy életüknek azon szakaszában vannak, amelyben kinyílnak a saját nemük és a másik nem felé. Talán ez az az utolsó időszak, amikor még meg lehet őket állítani az előtt a pont előtt, mikor már elrontották az életüket.

A legkevesebb figyelmet a művészet és Biblia, a kereszténységről szóló előadások lehetősége és a világvallások témaköre kapta (50% alatt).

Legkevésbé a komolyzenei koncert lehetősége tetszett a megkérdezetteknek (kissé 20% fölött). Ebből látszik, hogy a kultúra és művészet, illetve az általános műveltség iránti igényük nem alakult ki – habár a színházi előadás magasabb százalékot ért el. Bár az utóbbi időben az tapasztalható, hogy a színházi előadások megteltek pornográf jelenetekkel, káromkodással, trágár beszéddel, és szinte semmiben nem különböznek már egy televíziós adástól, előadásmódjuk hasonlít a valóság show-khoz. Sokszor a klasszikus darabokat is a mai „ízlésnek” megfelelően alakítják át.

Ebből arra következtetek, hogy ha el akarjuk érni a serdülő korosztályt, a legjobb módszer, ha meghívjuk őket egy jó hangulatú kirándulásra, illetve az ő érdeklődési körüket kiaknázva filmklubokat szervezünk számukra. A párkapcsolat témájáról – ahogy fentebb is kifejtettem – mindenképp beszélni kell velük és elmondani nekik, mit mond a Biblia az életnek erről a területéről. Az, hogy a kereszténység nem népszerű köztük, azt jelenti, hogy nem divatos hívőnek lenni és a család sem képviseli ezt a szemléletet. Manapság nem téma a serdülők közt a hit, mert a köztudatban az él, hogy a „hit magánügy”. Ebben az összefüggésben tehát a keresztény ifjúsági munkások feladata az, hogy megismertessék és hitelesen bemutassák Jézus Krisztust és a tanítványi életet a fiataloknak, hogy azok is vágyni kezdjenek az új életre.

 

2. Érdeklődési területek

 


A diagram nagyon érdekes, tanulságos eredményt mutat. A fiatalok válaszai tökéletesen tükrözték a mai média propagandáját, amelyet nap mint nap árasztanak magukból az egyes médiumok (tévé, rádió, internet, óriásplakátok, újságok, divatújságok, metró-reklámtáblák, hirdetőoszlopok, szórólapok stb.). Közel 80%-ot ért el a divat, mint érdeklődési terület. Ez azt mutatja, hogy ahogy kinéznek a fiatalok, aszerint ítélik meg önmagukat, másokat és mások őket. A divat azt diktálja, hogy csak a test a fontos, a lélek és a belső értékek nem számítanak. Ahogy a városban néztem a reklámokat, megfigyeltem, hogy nagyon sok fotón nem is szerepel a modellek feje, csak kizárólag a tökéletes, szinte lemeztelenített teste. Ez az üzenet is azt kiáltja a fiataloknak: „Csak a tested számít! Légy tökéletes külsejű! És akkor mindent megkaphatsz!”

A nagy rendezvények kapták a második helyet kb. 75%-kal, amelytől a diszkó sem maradt el sokkal. Ez, hogy a fiatalok ekkora százaléka választotta a diszkót, a bulizást, megmutatja életszemléletüket, mely körülbelül így hangzik: „Élj a mának, csak a pillanat számít! Élvezd az életed, amíg lehet, bulizz, ne gondolj semmi másra, ne gondolj a jövődre!”

Rémisztő az eredmény a család szempontjából. A fiataloknak alig több, mint 30%-a szereti a családjával tölteni az időt. A család, mint fogalom és minta, mint megtartó erő – ahogy korábban is említettem – elértéktelenedett és erejét vesztette a fiatalok szemében. Riasztó ez a tény, hiszen a fiatalok sokkal inkább szeretnek egy nagy rendezvényen vagy egy diszkóban bulizni, mint szerető családjuk körében időzni. Elgondolkodtató, hogy vajon miért van ez. Esetleg a családok nem működnek rendeltetésüknek megfelelően? Elvált szülők, széttört családok nem közvetítik a pozitív mintát? Nem kapják meg a gyerekek a feltétlen szeretetet otthon? Ezek a kérdések nagyon fontosak, mivel ebből a generációból lesznek a jövő szülői. Mit adnak tovább gyermekeiknek? Égető szükség van az evangélium megtartó üzenetére – ahogy a felmérésből is látszik.

A sort ismét a kultúrával kapcsolatos témák iránti csekély érdeklődés zárja. Szomorú, de említésre méltó, hogy múzeumot látogatni csak alig több, mint 20%-uk, olvasni pedig éppen csak 15%-uk szeret. Véleményem szerint az is megérne egy felmérést, hogy megvizsgáljuk, mit olvasnak és naponta mennyi időt olvasnak a serdülők.

 

3. Filmműfajok népszerűsége

 

 

A legtöbb szavazatot a filmvígjáték kapta több, mint 80%-kal. Ezt követi az akciófilm, majd harmadik a horror a sci-fivel egyforma arányban majdnem 60%-ot elérve. Ez a négy legkedveltebb filmtípus tehát a serdülők közt. Az evangéliumi filmklub szempontjából ez azt jelenti, hogy legfeljebb a vígjátékot lehet használni, mint műfajt az evangélizáláshoz, mivel a többi három műfajban valószínűsíthetjük, hogy gyilkosság, félelem és rettegés van a filmvásznon.

A thriller műfaja a sci-fit követi 42-43%-kal. Ez az eredmény azt jelenti: már teljesen elterjedt a tizennégy-tizenhat évesek közt, hogy thrillert és horrort néznek. A sok agresszió, félelem és rettegés láttán, amit a filmvásznon néznek, érzéketlenné válnak, és ha a valóságban találkoznak esetleg katasztrófával, netán agresszióval, verekedéssel vagy gyilkossággal, nem döbbennek meg. Lépten-nyomon hallunk olyan hírekről, hogy a serdülők kipróbálják a filmjeleneteket társaikon, és egymást kínozzák, nyomorgatják és gyötrik. Ezek a típusú filmek szellemi kaput nyitnak minden egyes alkalommal, melyen a sötétség gonosz erői újra és újra kiáramlanak a földre. Ezért lehetséges az, hogy egyre korábban és egyre több gyerek kerül démoni befolyás alá, és jönnek be életükbe megkötözöttségek. Ezeket aztán sok szenvedés árán tudják csak elhagyni, de lehet, hogy életük végéig nem tudnak megszabadulni tőlük. Több, gyermekekkel foglalkozó misszionáriustól is hallottam történeteket, melyekben elmondták, hogy a gyerekek között rendszeresen találkoznak olyanokkal, akik félnek a sötétben, mert valóságos alakokat látnak, akik közelednek feléjük vagy rájuk támadnak. Hosszú beszélgetés során visszajutva e félelmek gyökeréig, látható, hogy az általuk nézett filmek romboló hatással vannak a gyermekek életére.

A rajzfilm fogalmát is tisztáznunk kell. A mai rajzfilmek – sajnos – már nem a régebbi rajzfilmek kedves stílusában készülnek (mint egykor a jól ismert Mézga család vagy épp Kukkori és Kotkoda, melyek szellemes, kedves mesék, jóra tanítók vagy pozitív tanulsággal bírók voltak), hanem manapság sokkal inkább a keleti típusú manga (vagy anime) rajzfilmeket kell ezek alatt értenünk, melyek valójában nem gyermekeknek készültek, hanem felnőtteknek. A legártatlanabb rajzfilmekben is gyakran olyan mértékben meg van rajzolva a gonoszság, hogy egyes részei felérnek a horrorral. A rajzfilm csábító, ezért a szülők válogatás nélkül beviszik gyerekeiket – egyre kisebb korban – a mozikba mindenféle rajzfilmre. Mondhatjuk, hogy a gyerekek egyre fiatalabb korban hozzászoknak a félelem érzéséhez és az agresszióhoz.

Az életrajzi, a történelmi és a régi filmek nagyon alacsony százalékarányt értek el az érdeklődés tekintetében (átlag 10% körüli). Ez ismét azt mutatja, hogy a serdülő korosztály információigénye igen szegényes.

Talán éppen azért, mert thriller, akció és horror filmek érdeklik a serdülőket, meghökkentő és hatásos lehet olyan filmet alkalmazni filmklub keretében, melyet maguktól esetleg nem néznének meg. Életrajzi filmet, dokumentumfilmet, ismeretterjesztő filmet vagy épp rövidfilmet, esetleg filmrészletet is levetíthetünk. Az új élmény, vagy egy a serdülő eddigi tapasztalataitól eltérő, esetleg szokatlan – hatás felcsigázza érdeklődésüket, ám mivel a levetített film nem tartalmaz agressziót vagy pornográfiát, nem romboló hatású. Egy-egy filmrészlet levetítése után nyitva maradhat az adott kérdés, hogy a nézők fejezzék be azt. Ez mind-mind jó eszköz egy beszélgetés-indításhoz, pozitív benyomások keltéséhez, jó gondolatok gerjesztéséhez, művészet és kultúra iránti érdeklődés felkeltéséhez. Lehet olyat is tenni, hogy filmrészleteket láncba fűzünk, és egyik részlet a másikra ad választ, miközben beszélgetésekkel megszakítjuk a filmnézést, hogy mindenki szabadon véleményt nyilváníthasson.

 

4.     Színházi műfajok népszerűsége

 


A színházi műfajok diagramja a filméhez hasonló. A vígjáték műfaja igen kedvelt a serdülők körében. A humorest közkedveltsége valószínűleg nagy részben köszönhető a stand up commedy műfajának, amit a gyerekek a tévéből jól ismerhetnek. Ezek a show-k tele vannak pajzán, kétértelmű megjegyzésekkel és utalásokkal, valamint trágár kifejezésekkel, az idősek, a gyengék és a nők lenézésével, melyek megfertőzik a nézők gondolkodását. A tizenévesek előszeretettel alkalmazzák a kétértelműséget kommunikációjukban, és ha mond valaki valamit, már azonnal „rosszra” gondolnak.

A kamaszok a rögtönzött jelenetekben is látnak némi fantáziát. Ez kedvez az evangélizációnak, hiszen egy rögtönzött est keretében könnyen és jól elmondható az örömhír.

A stop színház egy interaktív, improvizációs drámajáték, amelybe a közönséget is bevonjuk. Csak 20%-ot ért el ez a műfaj, mégis azt kell mondanom, hogy a gyakorlatban nagyon is működik kapcsolatépítés szempontjából a fiatalok körében. Oldott hangulatban igen vidám és kellemes időtöltés lehet levezető játékként alkalmazva egy klubban. Nagyon jól fejleszti a kreativitást.

Összegezve tehát a kérdőív eredményeit, úgy látom, hogy akkor járunk el helyesen és bölcsen a fiatalok elérése érdekében, ha kirándulásokat szervezünk, és a kirándulás kapcsán személyes beszélgetéssel ismeretségeket építünk ki. Az ismeretség alapján egy újabb programra tudjuk őket invitálni. Ez lehet például egy filmklub, ahol vígjátékot vagy olyan akciófilmet játszunk le, aminek kapcsán az evangéliumot valami kapcsán szóba tudjuk hozni.

A filmklub lényege, hogy beszélgetésre és kapcsolatteremtésre mindenképp legyen elég idő és lehetőség. Úgy kell a helyet és az időpontot megválasztani, hogy mindezek beleférjenek. Ezután a kialakult jó kapcsolat és a gyerekek jó élményei alapján meghívhatjuk őket egy klubszerű beszélgetésre, egy fórumra, ahol kifejezetten az őket érdeklő témákról beszélgetünk. Például: párkapcsolati kérdések megvitatása, divat, stíling, tanácsadás, beszélgetés a vásárlási szokásokról, könnyed szabadidő-eltöltésről. Ennek kapcsán beszélni tudunk velük arról is, hogy az ő életük olyan életszakaszban van, amikor a jövő tervezése és építése a legfontosabb feladat, ezért a beszélgetések kapcsán irányíthatjuk őket arra, hogy az „élj a mának!” életvitel helyett a „tervezzük a jövőnket!” vagy „alapozzuk meg a jövőnket!” gondolkodásmód alakuljon ki a serdülőkben. Ehhez elengedhetetlen, hogy az evangélium üzenetét segítségül hívjuk.

Az evangélium az élet értelmét jelöli meg, helyes értékrendeket ad, s az elmúlás gondolatai helyett, az örök élet üzenetét közvetíti. A felmérések alapján, ha az előbb említett, egymásra épülő programsorozatot követjük, valószínűleg sikerrel fogunk járni, hiszen mindig azokat az érdeklődési pontokat ragadjuk meg a tinédzsereknél, amelyek felkeltik kíváncsiságukat, gondolatokat támasztanak bennük és lehet velük ezekről beszélgetni. Ha megnyílik a fiatal, nyert ügyünk van az evangélizáció szempontjából, mert esélyünk van rá, hogy megtudjuk, miről mit gondol valójában, és ezt önmagának is megfogalmazza az illető.

 

Összegzés

Dolgozatom kiindulópontjaként hipotézisem az volt, hogy a kamaszkorú fiatalok kevés szülői és társadalmi iránymutatást kapnak, ezért döntéseikben csak magukra számíthatnak vagy kortársaik véleményére. Emiatt külön társadalmi réteg jön létre, amivel számolnia kell a társadalomnak. Ez a kamasz-társadalom a társadalmon belül nehezen tud felnőni, mert a felnőtté válásnak a felelősség felvállalása és hordozása a legfontosabb jellemzője.

Az eredmény, melyre kutatásom során eljutottam, hogy valóban kialakult egy ilyen gondolkodás a fiatalokban, amiből kirekesztik a felnőtt társadalmat és egy „saját világot” hoznak létre, amin belül mozognak (ahogy a kortárs csoportok túlzott előtérbe kerülésének témáján belül is tárgyaltuk), és „vak vezet világtalant” állapot jön létre. Ebben egyetlen megoldás van: ha a kamasz gondolkodásmódja változik meg a felnőtt társadalomról és a saját társadalmon belüli különálló szerepéről, és az evangélium szeretet-üzenete alapján máshogy kezdi látni önmagát és környezetét.  Vagyis a megoldás az evangélium eljuttatása ebbe a tizenéves társadalomba, így még mielőtt a felnőtté válás esetleges rossz döntéseit meghozná, meg tud változni. Ebben kulcsfontosságú, hogy a keresztény misszionáriusok jó módszerrel és stratégiával hirdessék az evangéliumot a serdülők körében.

Dolgozatomban tárgyaltam a tizenévesek szükségleteit. Ez megérne egy bővebb és részletesebb kutatást, hogy megvizsgáljuk: a tizenévesek bizonyos szükségleteiket mivel akarják betölteni. Például: koncertek, mámor, drog, túlzott tanulási mánia (lelki szükségleteiben lévő hiányait a folyamatos, meg nem álló tanulással tölti ki akár hosszú éveken keresztül), párkapcsolati barátnők/barátok gyakori váltogatása, stb. Érdemes volna feltérképezni, hogy a fiatalok milyen választ adnak szükségleteik betöltésére. Hol keresik a megoldásokat az egyes problémákra és ennek fényében hasznos volna megfogalmazni, hogy az evangélium az egyes szükségleteik utáni vágyat, illetve az űrt hogyan tudja betölteni. Jelen dolgozatom ezt a területet nem tudta felölelni, mivel más volt a célkitűzése.

Fentiek alapján azt a konzekvenciát szűrhetem le, hogy az evangélium a megoldás a tizenévesek társadalomba való beilleszkedésének problémájára. Időt kell szánni arra, hogy az evangélium hirdetésének módozatait és metódusait egyre kifinomultabban és hatékonyabban kidolgozzuk azért, hogy az örömhírt be tudjuk vinni a tinédzser társadalomba 21. századi Magyarországunkon. Ki kell dolgozni egy olyan metódust a tizenévesek számára, amellyel biztosan célba ér az evangélium. Az általam kiemelt három mód (filmklub, személyes evangélizáció, csoportfoglalkozás) jó út, de még nincs minden területe kidolgozva, nincs minden lehetőség kihasználva, amit ezek a módok lehetőségként kínálnak. Ki kell dolgozni egy komplex rendszert, mellyel az evangélium biztosan és hatékonyan ki tudja fejteni szükségletbetöltő, gyógyító és nevelő hatását a tinédzser társadalomban. Szeretnék ennek részese lenni akár ezzel a dolgozatommal is.

 

(A szakdolgozat konzulense Telegdi József volt.)

Comments