Bajkán Gyöngyi: A párbeszéd akadályai és lehetőségei

A cikk arra keresi a választ, hogy milyen lehetőségek és akadályok rejlenek az interperszonális interakcióban.

A szerző a PTF Pasztorálpszicholigiai szakreferens szakirányú továbképzésének hallgatója

„Senkit sem győzöl meg azzal, hogy elhallgattatod”. (John, Viscount Morley)

Akár családban, akár a társadalomban szükségünk van a beszélgetésekre, hiszen tartalmi információkat cserélünk, ugyanakkor az egymáshoz való viszonyainkat, a családon, munkahelyen és a világon belüli helyünket, szerepünket is általuk alakítjuk ki. Az együttélés közelségében személyes tereink érintkeznek, máskor egymás terébe kerülünk, vagy közös tereket alakítunk ki egymással. Mindezt a kommunikáció segítségével tesszük. Nem tudunk nem beszélni, hiszen a közelségben a hallgatás és a távozás is közlés, amellyel hatást gyakorlunk egymásra. Vannak rossz párbeszédek. Ennek jellemző vonása az, hogy beszélgetőpartnerüket nem szabad személynek, hanem eszköznek tekintjük a saját célunk elérése érdekében.

A manipulatív párbeszéd legrosszabb indulatú formája a sokat tanulmányozott kettős kötés. Ennek lényege családi viszonylatban az, hogy a szülő kettős, tartalmi és kapcsolati síkon egymásnak ellentmondó üzenetet ad gyermekének, s ezzel olyan „érzelmi csiki-csuki” helyzetbe hozza őt, hogy bármelyikre válaszoljon is, az ellentétes üzenet értelmében büntetés és szeretetmegvonás vár rá.# Az ember autonóm személyiség ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Nem egyszer van úgy az életben, hogy elbeszélünk egymás mellett. Ennek oka a nem megfelelő kommunikáció, illetve a kommunikáció hiánya, a meg nem bocsátás, a félelmek, a megszégyenüléstől való félelem. A dolgozat témája a párbeszéd akadályai, és lehetőségeinek vizsgálata.

A kommunikáció, a párbeszéd


Mit jelent a párbeszéd, a kommunikáció? Kommunikálni annyit jelent, mint gondolatokat átjuttatni valamilyen formában valaki számára. Ez a forma lehet beszéd útján, írásban, művészetek formájában és még rengeteg módja létezik. Jelen társadalmunkban a beszéd, írás és a képi megjelenítés a leggyakoribb. Az emberi tevékenységek sorában a kommunikáció központi helyet foglal el. A kommunikáció az a tevékenység mellyel az egyik ember a másikkal kapcsolatot létesíthet, és melynek során az egyéni tevékenységek is összehangolódhatnak. Nyilvánvalóan azért folytatunk párbeszédet, azért kommunikálunk, hogy átadjunk valamiféle üzenetet. Ehhez mindenképpen szükséges az a tényező, hogy mondanivalónk eljusson a célba, valamint azt megértse az üzenetet kapó fél. Hiába beszélünk valakihez folyamatosan, ha azt az ő számára ismeretlen nyelven tesszük, akkor csak próbálkozunk kommunikálni, de a folyamatos beszéd ellenére sem tudunk kapcsolatot létesíteni a másik féllel. Annak ellenére, hogy a kommunikáció egyszerűnek tűnik, mégis gyakran ütközünk nehézségekbe az információ továbbadása, illetve egymás megértése során. A nehézségek bizonyos elemekből adódnak, mint a szavak, az érzelmek, az egyén vonatkoztatási keretei, és maga a helyzeti kontextus. Mivel a szavakat egy adott társadalomban, kultúrában alakítják ki, amelyben használják azt, így gyakran előfordulhat, hogy ha egy másik emberrel beszélgetünk, problémánk adódik, mivel a fogadó nem ugyanúgy dekódolja az üzenetet, mint ahogy mi kódoltuk.

Az eredményes párbeszéd jellemzői: önálló döntésre ösztönöz – döntési helyzetet teremt. Önálló döntés következtében, a saját meggyőződés képviselése fontos. Na, ezt kellene megtanulni. A saját meggyőződés képviseletét, de ez elválik a saját igazság képviseletétől. A saját meggyőződés cselekvésre késztet – közös cselekvésre. A közös cselekvés próbáltatja ki velünk, hogy tudunk-e kooperatív módon élni. Ha nem tudunk a családban – az alapsejtben – olyan alapot vetni, ahol kooperálni lehet – akkor a társadalom alapját ássuk alá. Az pedig a párbeszéd végét jelentheti, ha nem mondjuk el a másiknak a véleményünket. (Nem a feltétlen egyetértés a lényeg.) Jézus kommunikációja során soha nem kényszerítette rá az akaratát másokra, hanem alternatívákat ajánlott fel. A másik választásából aztán látni lehetett, hogy az mit képvisel: saját meggyőződést, vagy saját igazságot? Pál tudta azt mondani: „mint a kinek nincsen saját igazságom”... Fil 3,9. Amíg a meggyőződések kommunikálnak egy családban, addig van párbeszéd, addig működik. Az a kérdés, hogy a párbeszédre való készséget fenn tudjuk-e tartani? A következőkben a kommunikációs akadályok nagyobb egységeit tekintsük át.

Kommunikációs akadályok


Az ember életében és kapcsolataiban elengedhetetlen az eredményes kommunikáció. Viszont, azt tudjuk, hogy a kommunikációnak vannak akadályai. Melyek ezek?

Zaj. Mit jelent ez? Azt, hogy a csatorna, amin a kommunikációt továbbítjuk nem tökéletes. Egy olyan zavar keletkezhet, ami eltorzítja, vagy megakadályozza az információ átvitelét. Nagyon sokféle zajforrás van. Ilyen lehet maga a fogadó is. A fogadó, amikor nem az üzenetre koncentrál, akkor saját magának küld üzenetet. Az ilyen üzenet független lehet a beszélgetéstől, de lehet válaszok is az üzenetre. Mindkét esetben a fogadó saját gondolatai akadályozzák a jel fogadását.  

Üzenet. Az üzenet maga is jelenthet akadályt a kommunikáció útjában. Ha az információ túl bonyolult a fogadó számára, akkor figyelmen kívül hagyhatja, vagy esetleg a teljes üzenetet visszautasíthatja. Ilyenkor az üzenet elvész, mert a fogadót „kikapcsolták”.  

Személyes bizalom. A személyes bizalom hiánya a következő akadály, amivel számolnunk kell. Ha a fogadó nem bízik a feladóban, akkor eltorzíthatja, vagy figyelmen kívül hagyhatja az üzenetet.

Értékelés
. A hallgatókra jellemző, hogy értékeljék, megítéljék, elvessék azokat a kijelentéseket, üzeneteket, melyek más emberektől érkeznek.

Szelektív figyelem. A kommunikáció útjában lévő következő akadály az a mód, ahogyan kiválasztjuk a megfejtésre kerülő üzenetet. Röviden: mindazokat az üzeneteket befogadjuk, melyek támogatják a pozíciónkat, mivel ez erősíti a kognitív biztonságunkat, és elvetjük azokat, melyek változást igényelnek. Az említett kommunikációs akadályokból a főbb területeket említettük – a teljesség igénye nélkül. Kérdés, hogyan lehet ezeket az akadályokat leküzdeni, oldani, illetve milyen lehetőségek kínálkoznak a párbeszéd fenntartására. A kommunikációs akadályok lehetséges okait is vizsgáljuk meg, vagyis a párbeszéd akadályai mögött milyen okok húzódhatnak meg?

Ha az érdekek, szükségletek és célok ellentétbe kerülnek, egymást akadályozva hatnak és felmerül a konfliktus lehetősége. Ha a csoportokban, szervezetekben nem tiszta a személyek jogköre és munkaköre. Családok esetében a szerepek kérdése is ilyen. Különböző értékstruktúrával rendelkező emberek nem ismerik egymás értékeit, vagy rá szeretnék erőszakolni egymásra saját személyes értékeiket. Kapcsolatzavarból is kialakulhatnak konfliktusok. Sokszor az észlelt konfliktus mögötti probléma lényegesen különbözik attól, amit a felek problémának tulajdonítanak. Oka lehet a kommunikációs zavar, értékek, célok meg nem egyezése, stb. A hatalommal történő visszaélés, manipuláció gyakori konfliktusforrás. A stressz is lehet kiváltó ok. Ennek hatására ugyanis a pszichikum általános legyengülési tendenciát mutat. Célok és meggyőződések is lehetnek konfliktusforrások. Valamint a szervezetekben fellépő versenyhelyzet, rivalizálás, klikkesedés, stb. Csoportok vagy személyek saját területeinek megsértése komoly konfliktusforrásként tartható számon. A tulajdonos védi a területét.# Mégis van lehetőség a párbeszédre. Most nézzük meg a lehetőségeket.

A párbeszéd lehetősége


A párbeszédre azért van szükség tehát, mert mindenki boldog családban szeretne élni. Ebbe beletartozik a kölcsönös szeretet, összetartozás, védettség, béke. „A családi élet olyan út, amelyet egymással különös közelségben járunk végig. E közelségben minden lépésünk egyszersmind közlés a másik felé, amely ajtót nyit vagy gátat emel, magához vonz vagy eltaszít, elfogad vagy ítélkezik, gyógyít vagy megbetegít, eszményeket valósít meg vagy vágyakat, érzéseket pusztít el. Ha tehát közös életünk párbeszédeiben képesek vagyunk arra, hogy éltessünk, vagy romboljunk, akkor miért ne tegyünk meg mindent azért, hogy tetteinkkel, szavainkkal, gesztusainkkal életet adjunk, építsünk és gyógyítsunk?” Egy szellemi lény egyik legbensőbb és legfontosabb áramlata a kommunikáció szabad áramlása. Ha ez gátlódik, vagy erőltetett, akkor tiltakozáshoz, zaklatottsághoz, problémákhoz, megrögzött magatartáshoz és más betegségekhez vezethet. A kommunikációs gátak viszont alapvetően választás eredményeként jönnek létre, azaz a személy maga dönti el, hogy felhagy a kommunikációval. Amikor a párbeszéd lehetőségéről beszélünk, akkor gondoljunk a konfliktuskezelésre, a kommunikáció fejlesztésére.
Konfliktuskezelés
„A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége…” (Millman)

A legnagyobb gondot az jelenti az emberek életében, hogy nem tanuljuk meg kezelni a konfliktusainkat. Nem tanultuk meg, hogy ha gondunk van valakivel, akkor azt hogyan oldjuk meg, hogyan adjuk ki magunkból, hogy osszuk meg a másikkal. „Ilyen jellegű oktatás nem is létezik Magyarországon, mert a mi oktatási rendszerünk (az IQ-ra) a lexikális tudásra összpontosít. Az érzelmi intelligenciát (az EQ-t) egyáltalán nem fejleszti az iskolarendszer, ezért ezt csak a szüleinktől tudjuk ellesni, miközben felnövünk. Viszont ha a szülők sem tudnak jól konfliktust kezelni, akkor egyszerűen nincs hol megtanulni.” Az emberek egy része konfliktuskerülő, hiszen bizonyos bátorság, vagy képesség kell ahhoz, hogy valaki felvállaljon egy konfliktust és az azzal járó feszültséget. Az egész világon vannak olyan emberek, akikben ez nincs meg. Létezik néhány olyan alapelv is - ha lehet így fogalmazni - amit célszerű megtartani. Ilyen az igazmondás. Nagy lehet a kísértés arra, hogy az ember kicsit ferdítsen, csúsztasson, hogy bizonyos lyukakat betömködjön. Azért nem érdemes ilyeneket csinálni, mert úgyis kiderül. Vagy ha mégsem, akkor végig ott lesz a stressz, hogy mi van, ha mégis kiderül egyszer. Nagyon sok embernek gondja van azzal például, hogy nem tud nemet mondani. Ők nagyon gyakran úgy érzik, hogy kihasználják őket, mindent rájuk lőcsölnek. Mindenki megpróbál biztosra menni. Ennek egyik oka, hogy ha hibázunk, vagy megbotlunk, akkor arra nem azt mondják, hogy „jól van, nem baj, majd legközelebb”, hanem ehelyett még a többiek is jól megtapossák. A konfliktust nemcsak kezelni lehet, de fejleszteni is.

A kommunikáció fejlesztése


A kommunikáció fejlesztésének módjai: a visszacsatolás, redundancia és az átélés. Visszacsatolás. A visszacsatolás nem jelent mást, mint kétirányú kommunikációt. Miután a fogadó megfejtett egy üzenetet, lehetősége arra, hogy visszaküldjön egyet a feladónak. Ennek nem feltétlen szóban kell megtörténnie. Lehet egy arckifejezés, egy mozdulat.

Redundancia. A kommunikációs korlát legyőzésének másik eszköze lehet a redundancia. Az azonos információt tartalmazó üzenetek vagy újból megerősítik egymást, vagy tisztázódnak a lehetséges félreértések.

Beleélés (empátia). Az empátia nem más, mint beleképzelni, beleélni, belelátni egy másik ember helyzetébe magunkat. Képesség arra, hogy a mások szemével lássuk a környezetünket. Ha nem teszünk lépéseket annak érdekében, hogy a fogadó fél szempontjából is megértsük a szituációt, akkor az elküldött inger esetleg épp az ellenkező viselkedést válthatja ki.

Kérdésként merült fel, hogy milyen a megfelelő párbeszéd? Családban a közös élet az egymás iránti elkötelezettségen alapul. Ez a vállalás képezi egyben a családi kommunikáció etikai dimenzióját. Az elköteleződés azonban szükséges, de nem elégséges feltétele a jó családi életnek, hiszen arra is szükségünk van, hogy szeretetben meghozott döntésünket újból és újból megerősítsük a közös életút párbeszédeiben. A jó kommunikáció alapja és lényege viszont a hitelesség, elsőként tehát erre törekedjünk egész életünk során. Ha nem tudunk hitelesek lenni, akkor meg sem értjük azt a bölcsességet, hogy az igazi megértés, hallgatással kezdődik. Salamon király szerint: „Aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes” Péld 18,13. Hallgassuk meg hát a másikat. A jó hallgatás aktív figyelmet, időt és türelmet igényel. Tegyük félre a saját elképzelésünket, és gondolkozzunk el azon, amit a nekünk kedves ember megoszt velünk. Közben szeretettel figyeljük tekintetét, mozdulatait, gesztusait, de vigyázzunk, ne értelmezzük azokat a saját fejünk szerint. Nézzük meg inkább a dolgokat az ő nézőpontjából is. A jobb megértés érdekében kérdezzünk rá közléseinek jelentésére. Ha megértjük, el is fogadjuk őt, ha pedig elfogadjuk, előbb-utóbb ő is megértő lesz velünk. Párbeszédeink ugyanis mindig az igazi találkozás lehetőségét kínálják fel nekünk.# Igaz, hogy a konfliktuskezelés megkönnyítésére biztos recept nincs, ám néhány apró változtatás is melegebb légkört varázsolhat, tompíthatja a viták élét. Néhány pont, amin érdemes elgondolkodnunk. Fontos, hogy gondoljuk át, mi az, amit teszünk, mondunk, amivel a másikat kihozhatjuk esetleg a sodrából. Ha vitára kerül a sor, az észérvek, és ne az indulatok kapjanak főszerepet. Az is elengedhetetlen, hogy merjünk beszélni a problémáról. Tiszteljük mások döntéseit, és akkor elvárhatjuk, hogy a saját döntéseinket is tartsák tiszteletben. Ha hibázunk, ismerjük el, és kérjünk bocsánatot, illetve legyünk megbocsátóak. Nincs értelme elmélyíteni a konfliktust azáltal, hogy halogatjuk a megbocsátást. A „béke szigete” nem jelenti a viták teljes hiányát, azonban olyan otthont, illetve helyzeteket jelent, ahol minden résztvevő jól érezheti magát és álarcait levetve önmaga lehet.

Összegzés


A család, mint rendszer akkor működhet egészségesen, ha van közös nevező, ami működteti. A közös nevező jelenesetben az az alap, melynek három összetevője van - ahogyan korábban már láttuk: 1.) önálló döntés; 2.) az önálló döntés képviselete; 3.) közös cselekvés.  Erről szól a család. Ez a közös nevező, amire építeni lehet. Olyan értékeket jelenítünk meg, adunk át így, ami a megszokott trenddel szemben helyezkedik el. A másik, hogy nincs rivalizálás. A családtagok engednek egymásnak, kiegészítik egymást. Nem véletlenül írja Pál: „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.” Fil. 2,3. Fontos tényező a férfi és a női szerepek megtalálása. Ki a főnök a családban? Nem rivalizálásról kell szólnia, hanem az egységről, kiegészítésről, az önállóság elveszítése nélkül.

Mivel a világ a rivalizálásról szól, ezért kerüli a párbeszédeket is az elnémult a társadalom. A család feladata lenne a párbeszéd létrehozása, fenntartása. Csak az tud a környezetével párbeszédben élni, aki a párbeszédet gyakorolja a Teremtőjével is. Semmivel sem nehezebb az emberekkel való párbeszéd, mint a Jézussal folytatott. Lényeges, hogy készek vagyunk-e magunkról, a világról, és másokról gondolkodni.# Jézus példát adott ebben is. Újból és újból megszólítja az embert, párbeszédet kezdeményez vele. Lehet, hogy nem beszélünk egy nyelvet, de ez nem lehet ok az elnémulásra, a párbeszéd beszüntetésére. Ha képesek vagyunk a meggyőződés szintjén kommunikálni, akkor képesek leszünk meghallgatni, megérteni (nem egyetérteni), türelemmel viselni, megbocsátani. Ahogy az Ige is sugallja: „Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben.” Ef 4,2.

Felhasznált irodalom


Dr. Hecker Róbert: Órai jegyzet
Dr. Vattai Zoltán: A kommunikáció – letöltve: 2010. 11. 24.
http://archiv.kepmas.hu/index.php?id=20070820csaladi_parbesze: letöltve: 2010. 11. 25.
http://www.szabadzona.hu/index.php?doc=technology/self/self_08: letöltve: 2010. 11. 25.
http://lelkiegeszseg.network.hu/blog/lelki_egeszseg_klub_hirei/konfliktuskezeles_a_csaladban: letöltve: 2010. 11. 25.
http://velvet.hu/trend/2010/03/10/a_minden_aron_magyarorszag_nagy_ellensege/: letöltve: 2010. 11. 26.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Redundancia: letöltve: 2010. 11. 26.
http://www.szovegiras.net/kommunikacio/: letöltve: 2010. 11. 26.
[2001]: Magyarázatos Károli  Biblia - Budapest; Veritas Kiadó
Comments