Telegdi József: Eksztázis 1.

Ajánló

E tanulmányban az eksztázis fogalmát tekintjük át. Elsődleges célunk annak
feltárása, hogy mit mond a Szentírás magáról a fogalomról. Kitekintést adunk a
magyar nyelv szóhasználatára is, ezt egyfelől látókörünk szélesítése érdekében
tesszük, másfelől segítséget kívánunk nyújtani ahhoz, hogy további kifejtéseink
során felismerjük: mi az, amiben a magyar eksztázis kifejezés tartalma egyezik a
Szentírással, és mi az, amiben ellentétes azzal. Természetesen a pünkösdi aspektus
megfogalmazása során a Szentírásra alapozunk, s egyben az Ige mérlegére tesszük
kegyességi gyakorlatunkat is.

Feltevésünk az, hogy Isten tökéletes ajándéka a Szentlélek, aki maga a józanság Lelke(1),
ezért a Lélektől megragadott állapot nem jelentheti az öntudat kikapcsolását, az önkívületet.

Az első főpontban először szótárak segítségével megvizsgáljuk, hogy milyen
fogalomkörben használja az eksztázis szót a magyar nyelv, ezt követően szemügyre vesszük a
profán görög, az ószövetségi héber és az újszövetségi görög nyelv szóhasználatát. A második
főpontban
a fogalom meghatározásához protestáns és római katolikus lexikonokat hívunk
segítségül, majd megkíséreljük pünkösdi aspektusból leírni az általunk helyesnek tartott
bibliai értelmezést. A harmadik főpontban gyakorlati konzekvenciaként ajánlást fogalmazunk
meg az eksztázis szó használatát, alkalmazását illetően.
A tanulmány közlését két részre osztjuk: itt az első főpontot tárgyaljuk, a folytatást a
következő számban tervezzük megjelentetni.

1. Az eksztázis fogalma

1.1. A magyar köz-, irodalmi- és szaknyelvben

Az alábbiakban a magyar értelmező szótárak definícióit tekintjük át.
1.1.1. Idegen szavak és kifejezések szótára
eksztázis gör–lat kif. 1. elragadtatás, önkívület 2. hevület, rajongás; felindult, erősen
izgatott állapot(2)
1.1.2. Magyar értelmező kéziszótár
eksztázis 1. (lélektan) betegesen izgatott, elragadtatott lelkiállapot. Pl. eksztázisba esik. 2.
(választékos stílus) rajongó lelkesedés, elragadtatás (nemzetközi szó: a magyarba a latinból, a
latinba a görögből került)(3)
Érdemes megfigyelnünk az eksztázis fontosabb szinonimáit is, a következőkben ehhez
nyújtunk segítséget.
1.1.3. Magyar szinonimaszótár
A Magyar szinonimaszótár négy kifejezést hoz: eksztázis 1. (választékosan) transz 2.
(szépirodalmi stílusban) révület 3. (szaknyelvben) (különösen betegség, méreg hatására
bekövetkező) delírium 4. (tágabb értelemben) önkívület(4)
A négy szinonim kifejezés értelme:
transz 1. (lélektan, biológia) hipnózissal előidézett, álomhoz hasonló, öntudatlan állapot.
A spiritiszta médium ilyen állapota 2. az önkívülettel, öntudatlansággal határos lelkiállapot
(ang–fr)(5)
révület (irodalom) szándékosan felidézett önkívületi állapot, eksztázis(6)
delírium (orvos) a tudat elhomályosulásával, érzéki csalódásokkal járó kóros állapot.
Teljes kábultság (lat)(7)
önkívület 1. eszméletlen állapot 2. szinte a tudat elhomályosodásáig felizgatott állapot. Pl.
önkívületben ordít.(8) Eszméletlenség, öntudatlanság, (amelyből a beteg erős ingerekkel sem
ébreszthető fel) kóma; (agyvérszegénység miatti, kisebb ideig tartó) ájulás, (tudatzavarként
jelentkező) eksztázis; (őrjöngésszerű) paroxizmus, azaz valamely betegség rohama, a kóros
tünetek hirtelen fellángolása(9); önkívületben van (t. é.) magánkívül van(10)
Az eksztázis további szinonimái:
elragadtat(ás) 1. elragadtatja magát (vmire): vmely indulattól fűtve túlzó vagy helytelen
módon beszél, cselekszik 2. gyönyörködtet, magával ragad vkit (vmivel). Pl. játékával
elragadtatta a közönséget. El van ragadtatva: önfeledten lelkesül vkitől, vmitől; elragadtatás
önfeledt gyönyörűség, lelkesültség. Pl. elragadtatással beszél vkiről; elragadtatva 1.
elragadtatással (hallgatta a zenét) 2. vmitől elragadtatva: vmely indulattól elragadtatva. Pl.
dühtől elragadtatva tajtékzott(11)
elragadtatás (felbuzdulásban, érzelmi azonosulásban, odaadásban megnyilatkozó)
lelkesedés; elragadtatással elragadtatva, ... (nagyobb mértékben) túlzó eksztázisban(12)
Összegzés: A fentiekből világosan látható, hogy a magyar nyelvben az eksztázis és rokon
kifejezései felfokozott állapotot, általában és elsősorban negatív, beteges, kóros állapotot –
olykor megszállottságot – jelölnek. Ritkább esetben pozitív értelmű önfeledt lelkesültségre,
magával ragadó lelkesedésre utalnak. A szótári értelmezés nem szól a pozitív istenélményből
fakadó megragadott állapotról.
E rövid magyar nyelvi kitekintés után figyelmünket a profán görög nyelv felé fordítjuk.

1.2. A profán görögben

A Soltész–Zsarnay: Görög–magyar szótár profán, mindennapi értelmezésében ezeket
találjuk:
eksztaszisz (ἔκστασις) (főnév) álláshelyéből eltávozás; eszelősség, magánkívül-lét,
elragadtatás, bámulás; lelkesülés; átható elváltozás, elfajulás(13)
eksztatikosz (ἔκστατικός) félre-, elmozdító; elbájolt, elragadtatott, eszeveszett,
magánkívüli(14)
exisztémi ( ξ στημι) (ige) állásából kimozdít és más állapotba tesz; el-, máshová
helyez; megfordít, megváltoztat (ilyen összefüggésekre is gondolhatunk: vkit csöndjéből,
nyugalmából kivesz, fel-, megzavar, megrettent, elámít; megront, elkorcsosít; exisztaszthai
( ξ στασθα ) kerül vmit, félni-tartani vmitől; átváltozik, elfajul, megromlik (bor); elveszt
(vmit), eszét veszti; megzavarodik, megháborodik(15)
A fentiek szinonim fogalmaként említhető a mainomai (μα νομαι) ige és a mania
(μαν α) főnév; az előbbi jelentése: dühöng, őrjöng, dühösködik, megdühödik; ihlettségben 
van; dolgokról: zúg, háborog, zajong;(16) az utóbbié: düh, bőszültség; őrültség, elragadtatás,
ihletettség(17)
Összegzés: Az eksztázis kifejezés a profán görög nyelvben elsősorban egyszerű hétköznapi
értelemben vett helyváltoztatást jelöl, másodsorban felfokozott állapotot: negatív töltésű
eszelős önkívületet, megzavarodást, de ritkább esetben jelenthet pozitív töltetű ámulatot és
lelkesedést is. Itt sem olvasunk a pozitív istenélményből fakadó megragadott állapotról.(18)
A profán görög nyelvi tájékozódás után figyelmünket az Ószövetség héber kifejezései
felé fordítjuk. A szakirodalom az eksztázis fogalmát rendszerint a prófétasággal, prófétai
kinyilatkoztatással, ill. a jövendöléssel hozza összefüggésbe, ezért ezen a területen
vizsgálódunk.(19)

1.3. Az Ószövetségben

A Pollák Kaim: Héber–magyar teljes szótár szerint a nábá’ (vagy nává’ –) tr. jelentése: jövendöl, jósol.(20)

Nifalban főként prófétál, prófétaként szól értelemben fordítja a magyar nyelvű
Ószövetség, de olykor mondja révületnek is:(21)
Saulról, Izráel első királyáról jegyzi fel az Ószövetség: „a prófétákkal együtt révületben
van” ( ). A Károli-fordításban: „a prófétákkal együtt prófétál”. (1Sám 10,11; lásd még 1Sám 19,20)
Jeremiást az anatóti emberek elfogták, és élete kioltásával fenyegették meg ítélethirdetése miatt, 
mondván, „ne prófétálj () az Úr nevében”. (Jer 11,21) Máskor azt olvassuk: Pashúr főpap „meghallotta, 
hogy miket prófétált () Jeremiás” (Jer 20,1); az Úr szószólója „a város ellen prófétált” ( ) (Jer 26,11); 
ismét más alkalommal számon kérték: „Miért prófétáltad () az Úr nevében?” (Jer 26,9) „Ezékiás júdai 
király idejében is volt egy próféta ( ), a móreseti Mikeás…” (Jer 26,18) Ezékiel próféta Júda elöljárói 
fölött hirdetett ítéletet, majd így szólt: „Miközben prófétáltam ( )”, egy haláleset történt. (Ez 11,13) 
A napok múltával Izráel népe már-már úgy vélte, „a távoli jövőről prófétál ( ) ő”, ekkor ismét felhangzott 
az Úr jelenre vonatkozó figyelmeztetése. (Ez 12,27) A prófétai üzenet érintette Szidónt is: „Vesd 
tekintettedet Szidónra, és prófétálj ( ) ellene!” (Ez 28,21) Ámósz is intenzíven éli meg az ihletettséget: 
„Ha az én Uram, az ÚR szól, ki ne prófétálna ()?” (Ám 3,8) Szigorúan megtiltja neki Amacjá, bétel papja:
 „Bételben nem prófétálhatsz () többé!” (Ám 7,13) A hazug prófétákról ezt mondja Zakariás: 
„Azon a napon szégyent vallanak a próféták látomásuk miatt, amiről prófétálnak ()” (Zak 13,4)

Hitpaélben(22) 
a) jövendölni, jósolni

A Mózes mellett szolgáló 70 vénről olvassuk: „Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak ( ).” 
(Num 11,25; lásd még 26. v.) Mielőtt Jósáfát, Júda királya és Aháb, Izráel királya háborút indított volna 
Rámót-Gileádért, megkérdezték a prófétákat. A mintegy 400 hamis próféta mind jót jövendölt: „a próféták 
pedig mind ott prófétáltak () előttük.” (1Kir 22,10; lásd még 12. v.) Samária hamis prófétái „a Baal nevében 
prófétálnak ( )”, és félrevezetik az Úr népét (Jer 23,13). Ezékielnek szólnia kell a hazug próféták ellen; ezt 
mondja neki az Úr felőlük: „a maguk gondolatait prófétálják ( ), és prófétálj ( ) ellenük.
(Ez 13,17) A megszáradt csontok völgyében parancsot kap a szólásra, ő engedelmeskedik, és csoda 
történik: „én tehát prófétáltam ()... Akkor lélek szállt beléjük”. (Ez 37,10)

b) dicsérni
Sámuel próféta mondja a következő szavakat Saulnak magáról Saulról, illetve arról a csapatnyi prófétáról, 
akikkel összetalálkozik: „ők maguk pedig prófétai révületben ( ) lesznek” (1Sám 10,5); „velük együtt 
prófétai révületbe ( ) kerülsz” [az Úr Lelke által] (6. v.); „amikor véget ért a révülete ( )” (13. v.).(23) 

c) fecsegni, bolondulni 
A Dávidra féltékenykedő Sault „megszállta Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett
( ) a házában” (1Sám 18,10). A Baal prófétái, miután összevagdosták magukat, „dél elmúltával révületbe
( ) estek, egészen az áldozat idejéig” (1Kir 18,29). Semajá a maga nevében leveleket küldött Jeruzsálem 
népének, hazug módon híresztelve:őt az Úr tette Jójádá főpap utódjává azzal a céllal, hogy ügyeljen 
„minden féleszű(24) és prófétálgató () emberre” (Jer 29,26; pozitív értelemben szól Jeremiás 
prófétálásáról a 27. v.; negatív értelemben Semajáról a 31. v.). 

Összegzés: A héber nábá (nává), azaz jövendölni, jósolni kifejezés Polláknál a mai értelemben vett
 „előre megmondani”, ill. prófétálni jelentéssel bír, s a magyar bibliai szöveg legtöbbször a prófétálni 
szóval hozza. A nábá dicsérni értelme teljesen eltűnt (vö. 1Sám 10,5). A fecsegni fogalom érzékelhető 
a Jer 29,26-ban, míg a bolondulni jelentés jól illik a baalpróféták eszelős magatartására (1Kir 18).

1.4. Az Újszövetségben

1.4.1. Varga Zsigmond: Újszövetségi görög–magyar szótár
Az eksztaszisz ( κστασις) főnév az exisztémi [ ξ στημι] igéből származik, melynek
általános értelme: önkívület, zavar, tanácstalanság; ámulás, megdöbbenés; „elragadtatott
állapot”, eksztázis (nem a szó hétköznapi értelmében, hanem arra utalva, hogy az ember lelke
– öntudata – ilyenkor távozik belőle, így az ember „nincsen magánál”, és mintegy tudatos
állapotánál magasabb rendű állapotba kerül, mert az öntudat önmagánál nagyobb erőknek
enged teret félreállásával: e mögött az a meggyőződés van, hogy a személyiség egyébként
ezeknek a magasabb erőknek az uralma alatt áll).(25)
Az Újszövetség szóhasználatában az eksztaszisz ( κστασις) kifejezésnek két, egymástól
szignifikánsan eltérő értelme fedezhető fel:(26)
1. Hétköznapi értelme az elragadtatás, ámulat, ámuldozás. Amikor Jézus feltámasztotta
Jairus leányát, a jelenlévők „azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól(27) ( κστ σει)
(Mk 5,42). Húsvét reggelén a Jézus sírját meglátogató asszonyok az angyali jelenés
után „elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet ( κστασις) fogta el őket(28)” (Mk
16,8). Jézus meggyógyította a háztetőn át eléje leeresztett bénát, és „ámulat(29) ( κστασις)
fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel...” (Lk 5,26). Péter
meggyógyította a sántát, akit látott az egész nép... és „félelemmel telve csodálkoztak(30)
( κστ σεως) azon, ami vele történt” (ApCs 3,10).
2. A szó pozitív értelmében jelenti a szent önkívületet, elragadtatást, eksztázist is. Péter
apostolról olvassuk, hogy „déltájban felment a ház tetejére imádkozni ... Amíg az ételt
készítették, révületbe ( π’ α τ ν κστασις) esett(31), és látta, hogy az ég megnyílik...” (ApCs
10,9–10). Péter így számol be a történtekről Jeruzsálemben: „Én éppen Joppé városában
tartózkodtam, és imádkoztam, amikor révületben(32) ( ν κστ σει) látomást láttam...”
(ApCs 11,5). Pál apostol is tud az ilyen elragadtatott állapotról: „a templomban imádkoztam:
révületbe(33) ( ν κστ σει) estem, és láttam őt [az Urat]...” (ApCs 22,17).
Az embert „elfogja” ez az állapot: ginetai ep’ auton eksztaszisz(34), vagy „belekerül” ebbe:
genesthai en eksztaszei(35).
Varga Zsigmond szótára kitér arra is, hogy az exisztémi ( ξ στημι) ige mellékalakja a
koinéban az exisztanó, exisztaó; s a szó általános jelentése: tr. kiállít, áthelyez, máshova tesz;
megváltoztat; intr. és med. kilép; eltávozik, visszalép; megváltozik; letesz, lemond vmiről.(36)
Az eksztasziszhoz hasonlóan kettős jelentéstartalmat hordoz az exisztémi ( ξ στημι) ige
is. A következőkben ezek újszövetségi példáit tekintjük át röviden:(37)
1. A természetes emberi mozzanatot jelenti: (tr.) megváltoztat (ti. valakinek a lelkiállapotát
stb.); megdöbbent, ámulatba ejt. Pl.: „néhány asszony is... megdöbbentett ( ξ στησαν)
bennünket” (Lk 24,22); Simon mágus varázslataival „ámulatba ejtette ( ξιστ νων) Samária
népét” (ApCs 8,9.11).
2. Többségében – konkrétan egy eset kivételével – szintén a természetes emberi
mozzanatot jelenti
, bár azon túlmutató értelme is van: (intr. és med.) kilép; magán kívül van;
önkívületbe esik (különösen aor., a csodálkozás egészen magas fokáról is): Jairus leánya
feltámasztása után a jelenlévők „nagyon-nagyon elámultak” ( ξ στησαν κστ σει μεγ λ
– Mk 5,42);(38) a gyermek Jézusról szóló elbeszélésben: „ámultak értelmességén” ( ξ σταντο
– a csodálkozástól egészen „magukon kívül” voltak; impf.!) (Lk 2,47).
Az exisztémi csak egyetlenegyszer, a 2Kor 5,13-ban használatos az eksztázis állapotára,
tehát – Varga Zsigmond szerint – az értelem kikapcsolásával létrejött, a kinyilatkoztatás
elfogadása szempontjából éppen nem lényegtelen „önkívületről” (maga a tartalom
természetesen másutt is szerepel): „Akár önkívületben (eksztázisban) voltunk ( ξ στημεν),
Istenért (volt) – akár eszünknél vagyunk (σωφρονο μεν), tiértetek van”. A mondat magyarul
így világosabb: „Egyrészt, ha eksztázisban voltunk, Istenre irányult, másrészt, ha eszünknél
vagyunk, az tiértetek van.”(39) A közös vonás az, hogy egyik állapot sem haszontalanul,
öncélúan vagy pusztán emberi indítékok alapján következett be; egyszóval – fejtegeti
Varga Zsigmond – az alternatív kapcsolás mindkét állapot jogosságát, sőt szükségességét
hangsúlyozza a maga helyén, ti. Istennel nem létesít közösséget az ész – ráció vagy
intellektus –, a vele való találkozás eksztatikus, egymással viszont csak az értelmes beszéd
útján találkozhatunk és lehetünk közösségben, itt tehát elhibázott dolog volna az eksztázis
erőltetése (vö. 1Kor 12. és 14. f. a glosszoláliáról).
Ezen a helyen foglalkozunk még a mainomai (μα νομαι) (csak med.) kifejezéssel is,
melyről korábban említettük, hogy az eksztaszisz rokon értelmű szava:(40) dühöng, őrjöng,
nincs eszméletén, magán kívül van; őrült, bolond. Az Újszövetségben ötször fordul elő,
kizárólag negatív tartalommal. Jézusról – miután ő mint jó Pásztor a saját élete odaadásáról
szól – sokan rosszindulatúan állapítják meg: „Ördög van benne, és őrjöng (μα νεται)”,
azaz démon hatalma, irányítása alatt áll(41), ezért nem ura magának, evégett nem is akarják
őt meghallgatni (Jn 10,20). Az imádkozó csoport Péter szabadulásának hihetetlen hírére
mondja Rodénak: „Elment az eszed!”, azaz megbolondultál (μα ν – ApCs 12,15). Fesztusz
felfokozott idegállapotban kiáltja annak jellemzésére, hogy amit Pál mond, az számára
felfoghatatlan: „Bolond (μα ν ) vagy te Pál!” (ApCs 26,24) Így világos az utána következő
kontraszt Pál szavaiban: „Nem vagyok bolond (μα νομαι), éppen ellenkezőleg, igaz és józan
(σωφροσ νης)(42) beszédet szólok.” (ApCs 26,25) A nyelveken szóló is ilyen benyomást
tesz avatatlan hallgatóiban, ha egyidejűleg nem nyilatkozik meg a nyelvek magyarázatának
ajándéka: „…nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?” (μα νεσθε – 1Kor 14,23)
A mania (μαν α) jelentései:(43) őrjöngés, dühöngés; őrület; önkívület(i állapot)
(„elragadtatás”). Az Újszövetségben csupán egyszer, egy alaptalan vádolásban fordul
elő: „A sok tudomány őrültségbe (ε ς μαν αν) visz” – szegezi Fesztusz Pálnak, a fentebb
említett párbeszéd folytatásaként (ApCs 26,24).
Összegzés: Az eksztaszisz és exisztémi kifejezések több ízben hétköznapi értelemben
fordulnak elő az Újszövetségben: ebben a gondolatkörben az ámulat, csodálkozás, döbbenet
magas fokát jelentik. Néhány esetben nem a szó mindennapi értelmében találkozunk velük;
ilyenkor az Úrtól való szent megragadottság állapotát jelentik; a magyar szövegek révületnek
vagy elragadtatásnak fordítják. Varga Zsigmond interpretálása szerint egyetlenegyszer, a
2Kor 5,13-ban önkívületi állapotról van szó, de pozitív értelemben, és kizárólag az Isten és
ember kapcsolatára vonatkozóan.
A mainomai és mania szavakkal csak negatív értelemben találkozunk: igaz, tiszta,
épeszű, józan embereket minősítenek – rosszindulatból vagy értetlenségből – őrjöngőnek
vagy bolondnak olyan személyek, akik számára felfoghatatlan az, amit tesz az általuk
megbélyegzett ember (Jézus, Rodé, Pál, ill. a nyelveken szóló hívő).

1.4.2. Kiss–Daxer: Újszövetségi görög–magyar szótár
Az eksztaszisz ( κστασις) értelme: (nagy) csodálat, félelem, tanácstalanság, zűrzavar,
elragadtatás, önkívület. Sem Keresztelő János, sem Jézus nem volt eksztatikus. Pálnak
voltak eksztatikus látomásai, de nem értékelte túl őket. Az őskereszténységben a nyelveken
szólás eksztatikus jellegű volt. A Jel. könyvének képei arra szolgálnak, hogy a gyülekezetet
felrázzák és erősítsék.(44)
Az exisztémi ( ξ στημι) jelentései: tr. más helyzetbe (állapotba) hozni, sodrából kihozni,
meg- (össze) zavarni, eszét veszteni; med. magán kívül lenni, megijedni, elálmélkodni,
megrémülni, valaki nincs eszénél.(45)
A mainomai (μα νομαι) értelme: őrjöng, dühöng, tombol, magán kívül van, bolond,
megháborodik; a hitetlen ember magatartása Isten felfoghatatlan cselekvésére, mely az
üdvösségre irányul.(46)
A mania (μαν α) jelentései: őrjöngés, dühöngés, őrültség; az ApCs 26,24
kontextusában: „megfoszt az eszedtől”.(47)
Összegzés: Ez az értelmezés a korábbiakhoz képest bizonyos pontokon bővül. Kiss–Daxer
konkretizálja: sem Keresztelő János, sem Jézus nem volt eksztatikus személy; Pálnak voltak
eksztatikus látomásai, de bölcsen helyén kezelte őket. A szótár eksztatikus jellegűnek minősíti
a nyelveken szólást és a Jelenések végidőkre vonatkozó képeit is.
Bár az eksztázis szó szótári tanulmányozásakor is egyfajta értelmezéssel találkoztunk,
a következő fejezetben (cikkben) szeretnénk a fogalmat – bibliai lexikonok segítségével –
tágabb összefüggésbe helyezni.

(Megjegyzés: A felhasznált irodalom jegyzékét a 2. rész végén közöljük.)

1 2Tim 1,7
2 Bakos (1973) 211. o.
3 Juhász (1985) 267. o.
4 O. Nagy–Ruzsiczky (1989) 88. o.
5 Juhász (1985) 1404. o.
6 Juhász (1985) 1168. o.
7 Juhász (1985) 223. o.
8 Juhász (1985) 1053. o.
9 Vö. Bakos (1973) 630. o.
10 O. Nagy–Ruzsiczky (1989) 312. o.
11 Juhász (1985) 303. o.
12 O. Nagy–Ruzsiczky (1989) 102. o.
13 Soltész–Zsarnay (1857) 157. o.
14 Soltész–Zsarnay (1857) 157. o.
15 Soltész–Zsarnay (1857) 180. o. Megjegyezzük, hogy Lévay István: Görög–magyar szótár Homeros Iliasa- és
Odysseájához (Bp., 1886) c. könyvében az exisztémi kifejezés és származékszavai nem találhatók meg.
16 Soltész–Zsarnay (1857) 343. o. Homerosznál hasonló értelemben: dühöng, őrjöng, tombol; vö. Lévay (1886)
73. o.
17 Soltész–Zsarnay (1857) 345. o.
18 Megjegyezzük, hogy a Györkösy-féle ógörög szótár hozza a megdöbbenés, elragadtatás, ill. megdöbbent
valakit, nagyon álmélkodik kifejezéseket, de nem profán gondolatkörből, hanem a Septuagintára és az
Újszövetségre utalva. Vö. Györkösy–Kaptánffy–Tegyey (1990) 327. és 374–375. o.
19 A következő pontban tárgyalt nábá’ () igén kívül a chárad () = reszket ige rokonítható még az
eksztázissal (pl. Gen 27,33; Ez 27,35).
20 Pollák (1981) 223. o. A Septuaginta konzekvensen a prófétál (προφητε ω) megfelelő alakjaival fordítja. A
nábá előfordulásainak teljes felsorolását lásd Lisowsky (1993) 888–889. o. Megjegyezzük, hogy a démonikus
eredetű jóslást (varázslás) a Szentírás halálbüntetés terhe mellett tiltja (Lev 20,27).
21 Pollák (1981) 223. o.
22 Pollák (1981) 223. o.
23 Károli kifejezései rendre: prófétálnak, prófétálni fogsz, elvégezé a prófétálást. Megjegyezzük, hogy a
kifejezés „dicsérni” értelme a szövegben nem lelhető fel.
24 Károli: bolond
25 Varga (1992) 296. o. Balázs Károly is úgy véli, hogy az Istentől rábocsátott eksztázisban az ember részben
vagy teljes egészében öntudatlan állapotba kerül. Vö. Balázs (1998) 189. o.
26 Varga (1992) 296. o. Az eksztaszisz előfordulásait lásd még: Schmoller (1953) 157. o.
27 Károli: „És nagy csodálkozással csodálkozának.” (Mk 5,42)
28 Károli: „…álmélkodás fogta vala el őket” (Mk 16,8)
29 Károli: „álmélkodás” (Lk 5,26)
30 Károli: „álmélkodással” (ApCs 3,10)
31 Károli: „szálla őreá elragadtatás” (ApCs 10,10)
32 Károli: „elragadtatásban” (ApCs 11,5)
33 Károli: „elragadtatám lelkemben” (ApCs 22,17)
34 γ νεται π’ α τ ν κστασις (vö. ApCs 10,10)
35 γεν σθαι με ν κστ σει (vö. ApCs 22,17)
36 Varga (1992) 332. o.
37 Varga (1992) 332. o. Az exisztémi (exisztanai) előfordulásait lásd még: Schmoller (1953) 176. o.
38 Lásd még Mt 12,23; Mk 2,12; 6,51; Lk 8,56; ApCs 2,7.12; 8,13; 9,21; 10,45; 12,16.
39 Varga (1992) 332. o.
40 Varga (1992) 593. o. Vö. Schmoller (1953) 322. o. (maineszthai címszó)
41 δαιμ νιον χει (démon hatalma, irányítása alatt van)
42 szóphroszüné (σωφροσ νη): az őrültség, megszállottság vádjával szemben józan, egészséges
gondolkodásmódról tesz tanúbizonyságot.
43 Varga (1992) 598. o. Vö. Schmoller (1953) 324. o.
44 Kiss–Daxer (1951) 56. o.
45 Kiss–Daxer (1951) 62. o.
46 Kiss–Daxer (1951) 104. o.
47 Kiss–Daxer (1951) 105. o.
Comments