Dr. Illyés Szabolcs J.: Demokrácia és kontrollfétis

Ajánló: A cikk elolvasását ajánlom a keresztény csoportok hatékony vezetése iránt érdeklődőknek.

A közösségben gyakorolt egyenlőség hatékony kommunikációs modellje

Hosszú évtizedek óta divatos kérdés számos keresztény közösség vezetési gyakorlata kapcsán: a csoporton belüli teljes egyenlőség, illetve az egyszemélyi vagy a testületi irányítás mellett működik-e helyesen és egyben hatékonyan a „gyülekezet”? A probléma nem idegen a kommunikációt vizsgáló társadalomtudományok számára sem, Em Griffin kommunikációelméleteket felsorakoztató munkája külön alfejezetet szán a kérdéskörnek a szervezeti kommunikációt bemutató fejezeten belül. A társadalomkritikai elméletet összegző oldalak elsősorban a vállalati hierarchia kommunikációs struktúráját elemzik, de maga a szerző is kitár rá: minden emberi közösség működését egyformán érintik a vizsgált kérdések: melyik a hatékonyabb, az egyenlőség vagy hatalomkoncentráció? (Griffin, 2003)

Kérdéses problémák

A következőkben a számos teológiai, vezetéselméleti és csoportszociológiai tematikát érintő kérdéskört elsősorban a kommunikációs folyamatok belső és külső eredményességet vizsgáló paradigmák mentén tekintem át. Az előzőekben említett tudományos kereteket a legkorszerűbb szociálpszichológiai kutatások eredményeivel és a téma társadalomtudományi szakértőinek kijelentéseivel együtt értelmezem.
A kettősséggel kapcsolatos problémát a tudományos szabatosságot nélkülöző kérdésfeltevők a „demokrácia-teokrácia” kettőseként is szokták értelmezni. Ez a dichotómia az adott probléma vizsgálatát tekintve bizonytalan lábakon áll. Hiszen, míg a mai demokrácia-fogalom a mai közbeszédben a hatalmi-politikai terminológiai korlátokon túllépve jelentős többletjelentést hordoz (egyenlőség, igazságosság, a „sokaság” érdekérvényesítő ereje, stb.), a „teokrácia” a történeti-politikaitudományi fogalmi gettót át nem törve, egészen egzakt jelentést hordoz: egy személy, vagy társadalmi csoport korlátozó uralmi gyakorlatát jelzi a többség felett, melyet valamilyen transzcendens hatalom nevében végez(nek) – annak szerepét ezzel mintegy átvéve. (Megoran, 2009)
Mindemellett az alapvető kérdésfelvetés ekképpen módosítandó: nevezhető-e kommunikációs szempontból hatékonyabbnak a demokratikus, azaz egyenlőség-centrikus, illetve a kevesek uralmát biztosító közösségirányítási modell? A probléma vizsgálatához alapvető fogalmi struktúrát Stanley Deetz-nek, a Colorado-i Egyetem kommunikáció-professzorának gondolati vázlata áll rendelkezésünkre. (Deetz, 1995)

Hatékonyság és struktúra

Deetz elméletét, munkáját alapul véve több stratégiaalkotó is – pontokba szedve – alkalmazta az egyenlőség pozitív kommunikációs struktúrájának bemutatását. A vonatkozó vizsgálatok igazolták: működési hatékonyság jellemezte azokat a közösségeket, ahol a domináns vezetői kontrollt felváltja a tagok közti egyenlőségen alapuló megbeszélés és tárgyalás. (Deetz, 1992)
A változtatásokat négy pontba véve különösen ütőképes kollektíva és termelési hatékonyság volt megvalósítható:
1.      Olyan munkakörnyezet kialakítása, melyben a résztvevők tulajdonosi attitűdöt vallanak, ezzel sajátjuknak érzik a feladatokat és a termék-előállítás lehetőségeit is.
2.      Összhangba került a vezetés és az elvégzett munka, azaz az egyes csoportok tagjai részt vettek a vezetők megválasztásában, amivel a felelősség is differenciálódott, a munkavégzés környezetét kiegyensúlyozottság jellemezte.
3.      A munkavégzők irányába történő információk áramlásnak nem szabtak gátat a vezetők, ezzel egyben a szükséges és szükségtelen adatok megválogatásának felelősségét is a munkavégzőkre hárították. A tájékoztatás szükségszerűsége azonban sehol sem sérült.
4.      Az adott rendszerek hierarchiája alulról fölfelé építkezik, egy-egy nagyobb rendszeren belül – a vizsgált projektekben – egyenértékű munkacsoportokat hoztak létre. Ezek a csoportok saját forrás-elosztási felelősségük birtokában fejlődési lehetőségeikről is döntéseket hozhattak. A szubszidiaritás# gyakorlása negatív visszacsatolást sehol nem eredményezett. (Griffin, 2003)
Természetesen a fenti pontok alkalmazásával nem váltak semmissé a nehézségek és a problémák. A csoportok demokratizálódása nem megoldás minden kihívásra és nehézségre, de a kommunikációs lehetőségek lehető legszélesebbre nyitásával a munkakapacitás egyértelműen növelhető. A csoport működését belülről pedig kevesebb frusztráció jellemzi. A szervezeti kommunikációs felvetéseket mindemellett konkrét viselkedéstudományi kísérletek is igazolják. Brit pszichológusok egy 823 norvég középiskolás részvételével végzett kísérletüknek eredményeképp kijelentették: amennyiben a csoporton belüli viszonyok kiegyenlítettek, az adott csoport toleranciaszintje magas lesz, ami a csoporton kívüliekkel szemben is megnyilvánul. Az egyenlőség biztosítása további a közösségen belül aktiválódó előnyöket eredményez (ami az úgynevezett kiterjesztett barátságokban realizálódik). (De Tezanos-Bratt-Brown, 2010)

A hatalom fétise

Deetz szerint a nyugati társadalmak közösségeinek mindegyikét sajátosan jellemzi, hogy a hatalom kérdése fajsúlyosan érinti a valamennyi nyelvi és kommunikációs folyamatunkat. Ez a kontroll elhatalmasodásában jelentkezik. Ennek stigmája, ha a döntésekben rendszeresen figyelmen kívül hagyják az abban érintett emberek véleményét. Az elméletalkotó szerint ezt a kommunikációs folyamat „diszkurzív lezárásaként” kell értelmezni. (Deetz, 1994)
A csoporton belül kialakuló, a kommunikáció teljes folyamata felett uralomra törő ellenőrzési kényszert kontrollfétisként is szokás jellemezni. Ezt eufemisztikusan „menedzseri szemléletnek” is leírják, ám lényegileg ez nyitott lehetőség a hatalom destruktív gyakorlatára. Az úgynevezett „stratégikus kontroll” azonban felülírható az érdekek szétválasztásával. Deetz szerint az egyes csoportok aktív tagjai az önállóságuk elvesztése miatt érzett feszültségen túl elsősorban nem saját hatalomra vágyakoznak, hanem szeretetre, tiszteletre és hűségre. Ezzel motiválhatóakká válnak, ha a vezetőség képes engedni a kommunikációs folyamatot uraló kontrollfétisből.
Turner és Crisp 2010-es kutatásainak eredményeképp kimondható: amennyiben a csoport tagjai között a személyes kapcsolatok gyengébbek, a csoporton belüli konfliktusok száma érezhetően emelkedik és magas szintű szegregációs jelenségek tapasztalhatóak. A kísérletek során az erősödést a nagyobb felelősség és a személyes kibontakozásra alkalmas lehetőségek jelentették. Az egyének szabadságfokait sértő kontroll jelenléte azonban gyengítette a vezető személy és a csoporttag viszonyát, ami viszont – általános érvényű lélektani törvényszerűségként tekintve – a jelzett negatív eredményekhez vezet. (Turner-Crisp, 2010)
Más, szociálpszichológiai módszerekkel végzett kutatások is igazolták az egyenlőség és a feszültségoldódás jelenségét. A Massachusettsi Egyetem tudósai szerint különböző kultúrák tagjainak hatékony együttműködését meg kell előznie a tagok közös célformálásának valamint a döntési folyamatokban résztvevő, egyes partnereknek egyenlő státuszúnak kell lenniük, mert az alá-fölérendeltségi csökkentetik a folyamatok hatékonyságát. Hewstone 1990-ben publikált társadalmi azonosság-teóriájának cáfolatát eredményezték az interakciók, miszerint különböző identitású csoportok tagjai csak részlegesen tudták kifejezni önazonosságukat, ha nem volt a csoportjukon belül viselt státuszukra megfelelően differenciált, közös kód. (Vollhardt, 2010)
Demokratizálódás és kevesebb frusztráció?
A kontrollfétis hatásaitól szabaduló csoportok működésének hatékonysága kumulatív hatást eredményez: tapasztalatok alapján az első, szabad véleménynyilvánításra vonatkozó felhívások a gyakran évtizedek óta zárt, merev hierarchikus rendszerekben valóságos „forradalmi”, nyílt véleménynyilvánítási divatot teremtettek. (Griffin, 2003) A szabad véleménynyilvánítás rendszere azonban azokban a közösségekben eredményez valóban pozitív hatást, ahol a résztvevők mindegyike azonos értékrenddel rendelkezik. Ez jelentősen szűkíti a demokratizálódás lehetőségeit. Mindemellett a véleménynyilvánítás szabadsága kiemelkedően fontosnak bizonyul az egyes csoportok résztvevői számára – ami egy teljesen alternatív premizálási és motiválási opciót is feltételezhet. (Deetz, 1995)
A demokratizálódás lényege a kommunikáció folyamatainak fenti olvastában elsősorban azt jelenti, hogy mindig nyitott legyen a lehetőség a csoporton belül fennálló hatalmi viszonyok újratárgyalására. Ez felveti a csoporton belüli esetlegesen automatikus, belső hierarchiák, az úgynevezett belső kategóriák kérdését is. Ez a folyamat gyakran automatizmusok eredményeképp jön létre, a csoportok, közösségek tagjai pedig szintén automatikus folyamat eredményeképp „belenyugszanak” a kívülről kikényszerített kategóriába. Barreto, Ellemers, Wieke és Smith kutatásainak eredményeképp bármilyen társadalmi csoport tagjának kategorizálása automatizmus. Ez pragmatikus tapasztalatok alapján történik. Az előzetesen meghatározott szálakat utólagosan feloldani borzasztóan nehéz, mindehhez negatív érzelmek társulnak. Az egyes csoporttagok ön-definíciója jelentősen eltér azoktól a kategóriáktól, melyekbe a külsődleges folyamatok eredményeképp az egyének „beleragadtak”. Mindez frusztrációt eredményez. Ezen a státus-besoroláson a harag és a tiltakozás eszközével lehet változtatni. Ez esetben a harag gyakran a csoporton kívüli felé irányul. (Barreto-Ellemers-Wieke-Smith, 2010)
Ez a folyamat elméletileg szintén oldható a Deetz-féle kommunikációs demokratizálódással. Ám mielőtt a jelenkori demokrácia-fogalomnak teljes legitimitást adnánk, annak kritikáját sem lehet elkerülni. Hiszen a demokrácia jelentéstartalma túlnőve akár csak az utóbbi évtizedekben kibővült értelmezési körén – éppen a társadalmak összeolvadását hirdető – Fukuyama víziója szerint súlyos belső válsággal, az egyenlőtlenségek konzerválásának betegségével – azaz a kategóriák feloldhatatlanságának kórjával küzd.
A mai demokráciák legsúlyosabb hibája a társadalmi, csoportokon belüli egyenlőtlenségek fenntartása. Ezen túl még a csoportokon belüli előrejutás (politikai) feltétele sokhelyütt egyfajta „üzletelés az egyenlőtlenséggel”. Az egyes érdekcsoportok kiváltságos helyzetbe kerülésével a belső stabilitás minden esetben gyengül. (Fukuyama, 2011) A véleménynyilvánítás szabadsága – visszatérve hát Deetz 1995-ös megállapításához: csak a csoporttagok egyenlő státuszának, hatalmi és belső pozíciójának fenntartása mellett értékelhető.
Keresztény diszkusszió
A mai kor kihívásaival küzdő keresztény közösségek vezetési modelljeit vizsgálva a vonatkozó teológiai irodalom témával kapcsolatos teóriái a legkorszerűbb kutatási eredmények tükrében leszűkíthetőek. Mindennapos tapasztalat, hogy a csoporthoz tartozás és a kirekesztettség együttes frusztrációja sokszor éppen az evangelizációnak szab határt. A mai demokráciafogalmat a közbeszéd és a keresztény közösségek szintjén is kritikával kell kezelni, ám a szubszidiaritás, mint az egyéni felelősség és lehetőség-faktor kiteljesedésének opciója megkerülhetetlen.
A keresztény közösségek tagjainak a hitelesség érdekében nincs más lehetőségük, mint egymást teljesen egyenlőnek tekinteni. Ezzel a szemlélettel nem csupán a belső frusztrációjukat és a „felebarát” iránti toleranciaszintet növelhetik, hanem nagyobb hatékonyságra, szorosabb csoport-együtthatók kialakulására számíthatnak, amit a közösségek felelős keresztény vezetőinek – a tudományos eredmények tükrében is – mindenképpen figyelembe kell venniük.

Felhasznált irodalom


    Barreto, M.; Ellemers, N.; Wieke, Sch.; Smith, H.: To be or not to be: The impact of implicit versus explicit inappropriate social categorizations on the self. In: British Journal of Social Psychology. Vol. 49.1., The British Psychological Society, Lancester 2010.
    Deetz, Stanley: Transforming Communication, Transforming Business: Building Responsive and responsible Work-places. Hampton, Cresskill, 1995.
    Deetz, Stanley: Democracy in an Age of Corporate Colonization and the Politics of Everyday Life. State Univ. of NY, Albany, 1992.
    Deetz, Stanley: Future of the Discipline: The Challenges, the Research, and the Social Contribution. In: Communication Yearbook 17. Sage, Newbury Park, 1994.
    De Tezanos-Pinto, Pablo; Bratt, Christopher; Brown, Rupert: What will the others think, In-group norms az a mediator of the effects of intergroup contact. In: British Journal of Social Psychology. Vol. 49.3., The British Psychological Society, Lancester 2010.
    Fukuyama, Francis: Poverty, Inequality, and Democracy – Dealing with Inequality. In: Journal of Democracy, July 2011, Vol. 22., No. 3. Baltimore, 2011.
    Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat, Bp., 2003.
    Megoran, Nick: Theocracy. In: The International Encyclopedia of Human Geography, edited by R. Kitchin and N. Thrift. Oxford: Elsevier, 2009.
    Turner, Rhiannon N., Crisp, Richard J.: Imagining intergroup contact reduces implicit prejudice. In: British Journal of Social Psychology. Vol. 49.1., The British Psychological Society, Lancester 2010.
    Vollhardt, Johanna R.: Enhanced external and culturally sensitive attributions after extended intercultural context. In: British Journal of Social Psychology. Vol. 49.2., The British Psychological Society, Lancester 2010.



Comments