Beke László: A lelkipásztor szexuális kísértései

Csaba Ungvári, 2010. szept. 3. 12:08   [ 2016. márc. 29. 8:15 frissítve ]

A lelkipásztor „kirakatember”. Látszik is, de nézik is, ott is, ahol nem gondolná. Nem mindegy, hogy mit látnak rajta, tőle ...

Az egyik európai főváros nemzetközi repülőterén sétálgat egy ember. Látszólag céltalanul jön - megy, de a figyelmesebb szemlélő észreveheti, hogy az illető fokozatosan szűkülő köröket ír le az egyik újságosbódé körül. Amikor végre odaér, idegesen körülnéz, majd megáll a bódé egyik oldalán, ahol éppen a szexuális tartalmú kiadványok vannak, és elmélyült szemlélődésbe kezd. „Tanulmányaiban” egy vállára nehezedő kéz állítja meg: „Te mit csinálsz itt?”[1]

Érdemes megemlíteni, hogy a lebukott személy lelkipásztor volt. De nem ő az egyetlen, akinek az életében ilyen, vagy ennél jóval komolyabb események előfordulnak. Az utóbbi években sajnos keresztyén közösségeken belül is hallhattunk arról, hogy a lelkipásztorok élete kikezdhető ezen a területen is. Hogy régebben is voltak gondok e téren, csak súlyosbítja a kérdést. Dolgozatomban egyrészt szeretném feltárni az okokat, másrészt gyakorlati módon keresni a megoldásokat. Tarthatatlannak látom azt a kijelentést, amelyet mosolyogva szoktak idősebb szolgatársaink mondogatni (néha az az érzésem, hogy szinte elfogadva, tudomásul véve ennek igazságtartalmát), miszerint a lelkipásztornak négy nagy ellensége van: hírnév, ital, pénz, szoknya.[2] Nem hiszem, hogy bele kellene ebbe nyugodni! Ellenségünk lehet, de nem olyan, amely legyőzhetne, gátolhatna szolgálatunkban. Mindenképpen helyénvaló itt a Szentírás azon gondolata, miszerint: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különböző kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája álhatatosságot eredményez.” (Jakab l, l-2)[3]

Azért, hogy nehogy a nyitott kapuk döngetésének hibájába essek, egy kis felmérést végeztem a tekintetben, hogy gond-e ez a kísértés a ma élő lelkipásztorok számára.

A kérdéseket nem kizárólag a közösségünkhöz tartozó lelkipásztoroknak tettem fel, van néhány református és római katolikus is. A korosztályok tekintetében is igyekeztem a változatosságot tükrözni, illetve azt, hogy valaki házasságban vagy még azon kívül él. A megkérdezetteknek a következő kérdéseket tettem fel:

·       Házasságban él-e, ha igen, menyi ideje?

·       Milyen minőségű a házaséletük?

·       Vannak-e szexuális jellegű kísértései?

·       Melyek a leggyakoribb forrásai a kísértéseinek?

·       Feleségével megbeszélhetőek-e a nevezett problémák?

·       Hogyan küzd ellenük, ha már feltámadtak?

·       Hogyan küzd ellenük preventív módon?

A beérkezett válaszok alapján a következő összegzést lehetett összeállítani:

·       Kivétel nélkül, mindenkinek vannak, vagy voltak kísértései.

·       Kb. 50-50% - a elégedett, illetve talál bepótolni valót a házassága minőségében.

·       Kísértések leggyakrabban a lelkigondozás során, ill. a kihívó öltözködés miatt érik őket.

·       Mindenki a megelőzésben látja a megoldást (fokozott odafigyelés, imaélet, stb.)

·       Egyetértés volt abban, hogy a stabil, boldog házasság a legjobb megelőzés,

A válaszok összegzése számomra azt mutatja, hogy létező problémával van dolgunk. Sokféle oka lehet annak, amiért többségében letagadják, nem beszélnek róla sem a házastársukkal, sem pedig lelkigondozójukkal. (Meggyőződésem, hogy szüksége van rá a lelkipásztornak is!) Egy klasszikusnak nevezhető bibliai történet is azt mutatja, hogy az Isten hűséges, de nem mindig odafigyelő ugyanakkor kellően egoista embere megtámadhatóvá válik az érzékiség területén. (2 Sámuel 11, 12 fej.)[4]

 A hallgatás nem old meg semmit. A szexuális bűnökkel és kísértésekkel kapcsolatban is nagy a hallgatás. Igyekszünk ezek létezéséről nem tudomást venni, amikor pedig már megtörtént a baj, akkor értetlenül szörnyülködünk, szeretetlenül ítélkezünk ahelyett, hogy az igazi okokat megkeresnénk, becsületesen feltárnánk.

l. AZ ÁLTALÁNOSTÓL A SPECIÁLIS FELÉ

Nincs könnyű dolga annak, aki kimondottan a lelkipásztorok szexuális kísértéseiről kíván gondolatokat megfogalmazni. Ennek több oka lehet:

  • Az érintettek nem szívesen beszélnek erről.
  • Nincs igazán gazdag irodalma a témának.[5]
  • Sokan nem tartják fontosnak.

 Ezért azt a módszert választottam, hogy az általános igazságok felől közelitek a speciálisan a lelkipásztorok életében, szolgálatában egyéni jellegzetességeket mutató kísértések irányába.

 1. 1. Két ősi törvény

A szexuális jellegű kísértések mibenlétének megértéséhez szükséges, hogy a belőlük eredő bűnöket tiltó parancsokat megnézzük. Isten igéje leplezetlenül fogalmaz meg olyan gondolatokat, amelyekről mi úgy vélekedünk, hogy ezekről beszélni is szégyen. Pedig a hallgatásnak nagy ára van! A Dekalógusból két egymással szoros összefüggésben álló törvényt szeretnék közelebbről megvizsgálni, Hitelt érdemlő teológusok minden korban összefüggésbe hozták egymással a 7. és a 10. parancsolatot, nem véletlenül. Az egyik ugyanis magát a házasságtörést kívánja megakadályozni, ill. megfogalmazni Isten ezzel kapcsolatos egyet nem értését, a másik pedig csirájában akarja elfojtani az ember erre irányuló törekvését, amennyiben a bűn igazi okát a szív állapotában, a belőle fakadó kívánságok milyenségében látja.

1.1.1. A Tízparancsolat 7. parancsolata így szól: „Ne paráználkodj!” - azaz, ne törj házasságot (2Móz 20, 14). Az elsődleges jelentés mellett természetszerűen jelenik meg egy másik is, az, hogy a paráznaság Istentől való elszakadás, bálványozás is lehet, ami ugyancsak Isten ítéletét vonja maga után. A kifejezés összes származékával együtt a Bibliában 55 alkalommal szerepel. Az Újszövetségben ugyanennek a parancsnak az idézésével hat alkalommal találkozunk.[6]

A Szentírásban a 7. parancsolat megszegésének látványosan hosszú sorát látjuk. Ma is ez ellen az ige ellen vétünk a leggyakrabban. Leginkább itt érezhetjük vétkesnek magunkat. A mindennapi életünk szép számmal produkálja ennek bizonyító jeleit. A nemiség, szerelem, házasság, a család kérdésében szinte mindenkinek fáj valami. Fáj annak, aki még előtte van, fáj annak, aki nélkülözi, fáj annak, akinek már elege van belőle, és fáj annak, aki már túl van rajta.[7]

 A Dekalógus ezen parancsa korántsem a felszínen mozog. Nem egyszerűen egy tiltást akar megfogalmazni, és kötelezővé tenni, hanem a mélyebb lényeget akarja feltárni. Nem Isten egyik szeszélyét közvetítihanem az emberi együttélés, erkölcsiség, tiszta értékrendjébe vonja be az embert. Korunk sajnos egyre elfogadottabb morálja szerint a házasságtörés szinte elveszítette büntethető jelleget. Sőt, egyes körökben szalonképes lovagias üggyé változott, ahol az ember akkor válik igazán szalonképessé. ha olykor engedélyez magának egy-egy házasságtörést. Az, hogy az Ószövetség halállal sújtandó bűnnek nevezi, senkit nem érdeklő barbár szokás.[8] Ennek alapján a 7. parancsolat a következőket (is) jelenti:

  • Ne használni akarjuk a másikat, hanem szeretni is.
  • Ne eszköz legyen a saját vágyaink kielégítésére, hanem legyen célunk a másikat boldoggá tenni.
  • Nem paráználkodni azt is jelenti, hogy vállaljuk a másikat, társa leszünk.
  • Nem paráználkodni azt is jelenti, hogy elfogadjuk azt, akit Isten mutat meg nekünk.

 Az ember igazi szabadságának kiteljesedése nem a hőn áhított, korlátoktól mentes, szabados életben rejlik, hanem sokkal inkább ott, ahol a hűség alapján valósul meg. Rettenetes kor- (kór) képnek tartom azt, amit az egyik közkedvelt női magazinban olvastam a házassággal kapcsolatban: Házasságban, vagy szabadon.[9]

Valaki egyszer azt mondta, hogy azt Isten nem várhatja el az embertől, hogy ne fogalmazódjon meg benne kívánság egy csinos nő után, elégedjen meg azzal, ha nem tesz lépéseket annak megszerzésére, Pedig Isten tudja, hogy miért kéri ezt az embertől. Azért, mert a Neki engedelmeskedni akarónak az életéből el tudja tisztítani mindazt, ami a kívánságok közül ellenkezik akaratával.

Nem minden kívánság rossz. Az összes tettünk mögött, mint megfeszített rugó, ott feszül a kívánság, ami bizonyos cselekedetekre sarkall. Ha ott a szív mélyén olyan rugók feszülnek, amelyek a rossz irányba mozgatnak, akkor ezeknek is meg kell tisztulniuk. Nem a magunk erejéből fogunk ezektől megszabadulni, hanem Istennek van rá hatalma, hogy megtegye.

Nem vigasztalhat tehát bennünket az, hogy sokkal kevesebb bűnt követünk el tettlegesen, mint amennyi belül, kívánságként megjelenik. Ne éljük be azzal, hogy még nem feküdtünk le idegen nővel, ha már egyszer is gondoltunk arra, hogy de jó lenne. Ne a gátlások meg a büntetéstől való félelem tartson távol a bűntől, hanem a szív visszanyert belső tisztasága.

Jakab apostol levelében így fogalmazza meg a bűn kialakulását: „Mert mindenki a saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe, Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.” (Jak l: 14-15). A Sátán mindig ezen a három pincelépcsőn akar levezetni a pusztulásba:

KÍVÁNSÁG, 

              BŰN,

                   HALÁL

 

A kívánság gyökere az összehasonlítás. A Sátán ravaszul hívja fel a figyelmet a másik ember többletére és a magunk mínuszaira. Az ilyen összevetésekkel az a célja, hogy megakadályozzon a hálaadásban. Azaki a „szomszéd kertje mindig zöldebb” pozíciójában van, képtelen lesz a hálaadásra, mert soha nem a saját birtokának értékeit látja, hanem csak annak hiányait. Aki képes hálát adni, az már nem is kívánja a felebarátét. Nemcsak a feleségét, szamarát, hanem semmijét, mert értékesnek látja mindazt, amit neki osztott ki Isten. A folytonos kívánás megbénítja, megmérgezi életünket, míg a helyes irányba terelt, megtisztított kívánság aktív mozgatónk a jóra. Nem hamis elégedettséget, vagy igénytelenséget jelent, hanem szívből jövő megbékélést, elégedettséget, józanságot jelent. Látom azt, ami másnak adatott, de látom az enyémet is, és még azt is, amit ezután kapok. „Nagy nyereség az Istenfélelem megelégedéssel.”

 

A kívánság tekintetében három kategóriát nevezhetünk meg:

  1.  Léteznek emberek, akik ha valamit vagy valakit megkívánnak, minden áron megszerzik.
  2. Vannak, akik azzal küzdenek egész életükben, hogy kívánnak sok olyat, ami nem egyeztethető össze hitükkel. Éppen ezért örökös küzdelemben vannak önmagukkal. Pál apostol a Róma 7-ben arról vall, hogy ez számára sem ismeretlen helyzet.
  3. El lehet jutni addig, amikor az ember a 10. parancs ígérete szerint már nem is kívánja azt, ami csak tisztátalan úton szerezhető meg.[10]

 Azoknál, akik Isten népéhez tartoznak, rendszeresen felmerül annak kísértése, hogy bizonyos előírásoknak eleget téve, szertartásokat elvégezve, tiszták, Isten előtt kedvesek legyenek. Jézus ezzel szemben a belülről kifelé ható kegyességről, szentségről beszél.

 Amikor Isten ilyen mélyen hatol be az életünkbe, ugyanakkor magaslatokra is akar helyezni. Amikor a kívánságokkal kapcsolatban tiltásokat fogalmaz meg, akkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy vannak dolgok, amihez viszont közeledhetünk teljesen szabadon.

  1. Isten megtanít hálát adni, azért amink van. A felebarát tulajdonát csak az nem kívánja, aki megtanult hálát adni a sajátjáért. Akkor válik valami a sajátunkká, ha ki tudjuk mondani: „Köszönöm!”
  2. Az ige arra is biztat, hogy azt viszont kívánjuk, ami a miénk. A feleségünket éppúgy, mint bármi mást, ami a miénk.
  3. Végül megtanít arra, hogy nem csak mi magunk vagyunk. Létezik az a bizonyos „felebarát”, akit nem törvényszerű eltaposni, lehet érte élni, tenni valamit, ami neki jó; elsősorban.

 1.1.3. A kívánság okai és következményei

Sok olyan dolgot hordozunk magunkban, amire egyáltalán nem vagyunk büszkék, sőt szívesen megszabadulnánk tőlük. Sokszor nem segít már a begyakorolt és képmutató módon űzött önfegyelem, alakoskodás sem. Ezekkel sok mindent el tudunk takarni embertársaink elől, de éppen ez a parancsolat mutat rá arra, hogy valami, csak azért mert nem látszik, még igenis létezhet. Lehet, hogy nem tettünk meg nagy bűnöket, de bennünk megvannak, olykor jelentkeznek, mérgeznek bennünket is, környezetünket is. Szembesültünk-e már mindazzal, és elborzasztott-e, ami bennünk van?

Sámuel 2. könyvének 16, 7-verse így tanít: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” Ott pedig a rejtett, titkolt fantáziálások, irigység, sóvárgás található.

Az Úr Jézus a Márk evangéliuma 7, 21-23-szakaszában még érzékletesebben közli ezt az igazságot: „Ami az emberből előjön, az teszi tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok, paráznaságok, házasságtörések...”

Isten nem általában a kívánságot ítéli el, hanem annak kielégíthetetlen formáját, amelynek falánksága semmivel nem lakatható jól.

Szinte természetes az, hogy nem maradnak következmények nélkül a kívánságból eredő bűnök. Azértmert a kívánásból egyenesen következik az, hogy meg akarom szerezni magamnak. A kívánás nemcsak egyszerűen vágyakozást jelent, hanem bizonyos aktivitást, akciót is. Az igéből egy példa: Mikeás 2, 1-2: „Megkívánják a mezőket és elrabolják ...” A kívánságtól üldözött ember többnyire nem válogat az eszközökben /Lásd: Dávid és Betsabé tört./. Az ember különböző mesterkedésekbe kezd. Találó ez a kifejezés, mert amikor valamit megpillantunk, megkívánunk, rögtön azon kezdünk dolgozni, hogy miként legyen a miénk, de úgy, hogy a jogosságnak legalább az árnyéka, látszata fenntartható legyen. Aki nem tud, vagy nem akar magának parancsolni, rettenetes bűnük egész zuhatagát indítja el.

1. 2. A szexualitás értékelése

Rendkívül értékcsökkent világban élünk. Az igazi értékek a legtöbb ember előtt eltörpülnek, helyüket a fényesebben csillogó, zajosabb, látványosabb, modernebb ál-értékek veszik át. Miért pont a szexualitás lenne a kivétel? Ki törődik már azzal, hogy a szexuális élet, valaha a házas élet kifejezéssel volt azonos, azaz a házasságban volt a helye.

  1. A világ napjainkban szexualitáson a kielégülésre törekvő nemi ösztönt érti. A szexualitást sikerült beolvasztani az ember egyéb létfontosságú szükségletei közé (ami egyébként igaz). Csak az nem állja meg a helyét, hogy ezt az ösztönt mindegy, hogy milyen áron, de ki kell elégíteni, különben komplexusok, neurózisok, agressziók következnek belőle.[11] Az, hogy a válások rettenetes mértékben megszaporodtak, hogy leértékelődött a család, mint legfontosabb társadalmi alkotóelem, hogy az abortuszok száma szinte felbecsülhetetlen, a pornográfia soha nem látott terjedése és publikussága, a perverziók, homoszexualitás tolerálása mind azt mutatja, hogy a szexuális forradalom nem felszabadította az emberiséget, hanem inkább modern rabszolgává tette.
  2.  A szexualitásból egyre inkább kimarad a szerelem, csak szórakozás marad, önző ösztön-kielégítés, ami a jogait követeli. Utána mindig a kiégés, a sivárság következik. Boldognak mondható az a család, ahol ez nem így van, hanem szabadon tudnak gyönyörködni egymásban, ahol a házas életükben kiteljesedhetnek az örömök. Ha értékcsökkent is a világ, megtalálhatóak benne a nem felszínes értékek, csak keresni kell őket.
  3. A keresztyénségen belül is találunk szélsőségeket. Ebből kettőt emelnék ki. Az egyik az, amikor a szexualitást a házastársak számára csak gyermeknemzés céljaira korlátozzák, minden más a test kívánsága, amitől tartózkodni kell. A Szentírás semmi ilyenről nem beszél, sőt az l Kor 7:5-ben kifejezetten az ellenkezőjét tanítja Pál apostol: „Ne fosszátok meg magatokat egymástól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.” Ez az ige is azt erősíti meg, hogy a tisztátalan kívánságok és kísértések akkor a leggyakoribbak, ha nem rendezett a házasfelek nemi kapcsolata, ha hiányzik az intimitás az életükből (nem csak a szexuális intimitás). Egy másik ezzel ellentétes vélemény a következő, és talán ez a riasztóbb: vannak irányzatok, ahol a szexuális kielégülést olyan magasra értékelik, hogy minden házasságon kívül élő keresztyén ember depressziósnak kell, hogy érezze magát ezen tapasztalás hiánya miatt. Ezernyi oka lehet annak, ha valakinek az életéből a házasság és mindaz, ami vele együtt jár, kimarad. Változatlanul igaz azonban az az állítás, hogy a ,,magányossághoz kell külön felhatalmazás[12]házasság az Isten eredeti elképzelése. Azok viszont, akik Istentől vagy a feltételét, vagy a lehetőségét nem kapták meg a házasságban való élésnek, nem fognak károsodni annak hiánya miatt.

1. 3. A lelkipásztor is férfi (kivéve, ha nő. .. )

Egy sokat „tapasztalt”, már idősödő lelkipásztorné a következőket mondta házasság előtti felvilágosításként egy fiatal lánynak: „... AZT az öt percet meg kibírod!”[13] Ezzel a gondolattal a fejezetcímben jelölt igazságra szeretnék hangsúlyt helyezni. A lelkipásztor nem egy „egzotikus" embertípus, aki más anyagból van gyúrva, mint a többi férfi. Lélektanilag, anatómiailag, szükségeit nézve ugyanúgy férfi, mint bárki más. Nem tagadhatja meg magát (minden kivétel erősíti ezt a szabályt) csak azért, mert Isten erre a szolgálatra hívta el. Ha a házasságában az a bizonyos „öt perc” csak könyöradomány, egy érzéketlen, passzív résztvevővel, aki fogat szorítva, „majd csak vége lesz” gondolatokkal vesz részt az egészben, akkor nem azt kapja, amire szüksége lenne. A hűség egyik fontos mozgatója a kiegyensúlyozott, tartalmas és rendszeres nemi élet, amelyben érzelmileg, fizikailag kielégülhetnek a felek, ahol őszinték lehetnek egymás és maguk előtt. Ezért nagyon fontos az, hogy ne csak a szexuális technikák ismeretének legyünk birtokában, hanem mindenekelőtt a társunk egyetemes és egyénre szabott jellemzőivel legyünk tisztában.

Néhány gondolatban szeretnék most a férfi szükségleteiről írni, annak reményében, hogy nem maradnak figyelmen kívül hagyott igazságok a lelkipásztor családok házaséletében sem. A szemléletesség és összehasonlítás lehetősége kedvéért, egymás mellett mutatom be mindkét nem szükségeit, igényeit:[14]

 

Férfi

Szexuális kapcsolat utáni vágy, kielégülést akar.

Védelem, biztonság utáni vágy, szexualitás csak vonzalom esetén.

Pihenéskor nem feltétlen családra, feleségre vágyik: barátok, barkácsolás, stb.

Férjével, barátnőivel meghitt, mély beszélgetésekre vágyik.

A másik nem külseje a fontos: vonzó női test.

Becsületesség, őszinteség, nyíltság utáni vágy: tudni akar a férje dolgairól.

Ha hazamegy, az otthon legyen tiszta, az étel készen (és finom).

Ne legyenek olyan szükségei, amelyekre nincs anyagi lehetőség.

Szereti, ha csodálják: felesége nézzen fel rá.

Erős a család felé való elkötelezettsége.

 

A jó házasság kulcsa tehát az, ha kölcsönösen kielégítik egymás igényeit. Egy asszony mondta el (de férfi is mondhatta volna), hogy attól retteg a legjobban, és az hozza elő benne a gátlásokat, hogy csak egy eszköznek tekinti a férje, aki valamilyen szükséget elégít ki. Nagyon kell a fontosság érzése.

Mindezek mellett arról is szót kell ejteni, hogy nem csak az igények, szükségek területén fedi a lelkipásztor, hanem abban is, hogy a kísérthető területek ugyanazok nála is, mint bármelyik másik férfinél. Legfeljebb arról lehet szó, hogy vannak speciális helyzetek, amelybe más nem kerül bele, csak a lelkipásztort. A következő fejezetben ezeket tekintem át.

2.               A KRITIKUS ÉLET SZAKASZOK

Minden ember életében vannak különösen nehéz időszakok, amikor a kialakult fizikai, lélektani helyzetek, állapotok miatt az átlagosnál jóval fogékonyabb a szexuális kísértések, kihívások irányába. Mivel az előző fejezetben említett módon a „lelkipásztor is férfi”, ezért ezek a gondolatok őrájuk is igaznak mondhatóak.

2. 1. Házasság előtt; házastárs, feleség nélkül

Valaki egyszer azt a jó tanácsot adta nekem, hogy feleség nélkül, ha csak egy mód van rá, ne menjek ki gyülekezeti szolgálatba. Nem értetten rögtön, de azóta igen, és abszolút módon egyet értek vele. Ha a feleség ezekben a kezdeti szakaszokban hiányzik mellőlünk, akkor nem csak a társunk hiányzik, hanem egy bizonyos védelmet jelentő személy is. Ez alatt azt éltem, hogy a „páratlan” pásztor könnyen ad okot a különböző gyanúsítgatásokra (pl.: csak nem homoszexuális) fantáziálgatásokra (pl.: van-e valakije; mikor lesz már valakije; stb.), és természetesen könnyebben támadhat fel valakiben az a gondolat, hogy „megszerezhető” személlyel áll szemben. Akár saját maga számára, akár a család, gyülekezet eladó lánykáinak. Ha valaki mellett ott a feleség, ezek a gondok nem igen, vagy csak ritkán merülnek fel. A lelkipásztorban is kialakulhat ezek hatására valamilyen kényszer, amivel valami rágalmat akar lerázni magáról, vagy éppen egy igényt akar kielégíteni minden áron. Kedves, hívő nénik szokták ártatlan vágyakozással a következő kérdést feltenni: Testvér, mikor lesz már lelkipásztornénk?” Kinek nem lesz ebből hamarosan elege?

A gyülekezetből történő párválasztás is okozott már komoly gondokat. Ha a helyi gyülekezetből választ, az a baj, hogy a mi lányunk”ha máshonnan, akkor az, hogy „itt nem talált magának?” A gyülekezet „lányos anyukái” személyes sértésnek veszik azt, ha náluk ritkábban fordul meg a lelkipásztor, ugyanakkor megszólják azért, ha máshova - szerintük sűrűn - odamegy.

nőtlen lelkipásztor természetes, hogy elkezd érdeklődni azok iránt, akik a gyülekezet szabadon választható hölgykoszorúját alkotják. Ilyen helyzetben nem biztos, hogy minden alkalommal a legtisztább gondolatok fordulnak meg benne a „mustra” során ...

 2. 2. A házasság betegségei

A házasságnak, mint minden más emberi kapcsolatnak, vannak neuralgikus, nehezen kezelhető pillanatai, amelyek hosszabb időszakok is lehetnek. A legtöbbön átsegít a Pál apostol által minősített szeretet, amely nem türelmetlen, nem hántó viselkedésű, nem egykönnyen gerjed haragra, elfedez, eltűr, mindent elhisz, kilátástalan helyzetekben is reménykedő. Nem haszonleső, nem veri a másik fejéhez a saját igazát, nem irigy, és a végletekig jóságos.[15]

 Mégis vannak azonban olyan dolgok, amikről érdemes beszélni, ugyanis ha a házasságban jelen vannak, akkor azok valamit jeleznek. Vagy azt, hogy a házasság nem kellően megalapozott, vagy valami nincs benne a helyén, esetleg a szerepek megélése nem megfelelő. Ezek közül nézzünk meg néhányat!

 1A megalapozatlan házasság

Az Úr Jézus szerint (Mt 7, 24-27) az életet kétféle talajra lehet építeni: homokra, vagy kősziklára. A házasságot is. El lehet venni (hozzá lehet menni) valakit azért, mert pénze, hatalma, tehetsége, szorgalma, egészsége, stb. van. Sokszor, ha ezek hiányoznak, margóra kerülnek egyébként igen értékes emberek, mert hiányzik a korszellemhez igazodó, elvárt vonzerő. Lehet homokra alapozott az a házasság (amelyek egyébként fontos elemek a kapcsolatokban), ahol a prioritást a szexuális vonzalom, a szerelem, szimpátia élvezi.

A házasság megalapozása során a legfontosabbak ezek:

  • Isten adott minket egymásnak.
  • A párom a hibáival, szegénységével együtt Isten tökéletes ajándéka.
  • A párom hibái: Isten eszközei az én javamra (Róma 8, 28). Egyfajta smirgli, amivel
  • Isten csiszol, hogy tökéletesebb legyek.
  • Ezekért hálával tartozom Istennek.

Jó, ha már a jegyesség ideje alatt a házasságra készülők tudatosan gyakorolják az elfogadást és a hálaadást! Ha ez megvan, akkor összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz az élet viharait együtt átvészelni. Természetesen ebben a szakaszban kell olyan „földhözragadt” kérdéseket is megválaszolni, hogy miből élünk, hol lakunk, stb. Ez nem hitetlenség, oktalan aggódás, hanem olyan bölcs előretervezés, amit nem tilt Isten igéje.

 2. Kommunikáció hiánya

A kommunikáció - a házasság épületének maltere.”[16] A legnagyobb bajok akkor alakulnak ki, ha ez hiányzik a kapcsolatból. Isten is kommunikál az emberrel, tehát természetes az, hogy az Ő arcára, képmására teremtett ember is nemcsak képes a kommunikációra, hanem e nélkül nem is létezhet. házasság előbb-utóbb verembe esik nélküle. Természetesen a kommunikációnak vannak minőségi szintjei:

  • A „hogy vagy” kérdése látszat-kommunikációra utal.
  • Van tényközlő kommunikáció,
  • Létezik a gondolatközlő kommunikáció.
  • Ha az érzéseimet adom, az az érzelemközlő.
  • Legvégül pedig az énközlő kommunikáció.

 A kommunikáció = kapcsolatban lenni (nemcsak közölni valamit). De egy olyan minőségű kapcsolatban, amely a Szentírás által a „lesznek ketten egy test” fogalomkörében írható csak le, ott elengedhetetlen az énközlés. Adni magam tudásommal, érzéseimmel, gondolataimmal, szavakban, jelzésekben, ezernyi módon. Az ú.n. „társas magány” akkor alakul ki, ha a házasfelek nem tudják megfelelő módon önmagukat adni, a másikat pedig befogadni. Sok férfi (de nő is) fogalmazta már meg válásának okát abban, hogy mindezt pont azzal nem élhette meg, akivel együtt élt, de talált egy olyat, aki viszont rendkívüli módon volt nyitott a másikra.

 3. Türelmetlenség

Nem kifogástalan senki, amikor belekezd a házaséletbe. Ne várja tőlem a férjem, hogy kiváló szerető, és tökéletes szakács legyek egy személyben, ráadásul hat hónap után?[17] Mindenki számára engedni kell tanulóidőt a leghétköznapibb, de ugyanígy a legintimebb területeken is. A szeretetre Pál apostol szerint az egyik legjellemzőbb tulajdonság az, hogy van ideje kivárni a dolgok alakulását, és ehhez minden segítséget megad a másiknak.

 4. Ragaszkodás hiánya

Az enyém!” Csodálatos tartalommal telik meg ez kis mondat akkor, ha nemcsak az érződik belőle, hogy birtokolok valamit, hanem az is, hogy szeretve, ha kell önmagamat feladva, ragaszkodom hozzá. Valaki egyszer ezt szemléleten így fogalmazta meg: „Nem az a kérdés már számomra, hogy tudok-e vele élni, hanem az, hogy tudnék-e nélküle élni?

 5. Betegség, gyermekszületés ideje

Mindkettő egy megváltozott sok tekintetben idegen élethelyzetet eredményez, amelyben minden érintettnek bizonyos fokig, újra kell tanulni élni. Azokban a házasságokban is, ahol eddig a nemiség a helyén volt, és jól volt gyakorolva, ezek az állapotok eredményezhetik azt, hogy a feleség szexualitás iránti igénye és érdeklődése hosszabb-rövidebb időre háttérbe helyeződik. Főként a gyermekszülés utáni megváltozott fizikai és lelki állapot produkál ilyesmit. Ha férj nincs tisztában az érdeklődés hiányának mibenlétével, könnyedén fogalmazza meg a maga számára azt, hogy „most már csak a gyerek a fontos?”. Jól működő házasságokban a szeretet parancsának figyelembevétele itt is segíthet. Ha van türelem, reménység, jóság, és párosul hozzájuk a hűség, akkor minden vissza fog térni természetes kerékvágásába. Mindenképpen meg kell azonban említeni, hogy sokszor van ilyenkor kísértés arra, hogy valahol megkapja az ember azt, ami „jár neki”, de otthon nincs meg.

 6. Öregedés, férfi klimax, kapuzárás

Ma már nem titok az, hogy nem csak a női nemnél jelenik meg a változás kora, hanem a férfiaknál is. Nem kívánom hosszan taglalni azt, hogy mi mindent von maga után ez az állapot, de annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy abban az időszakban, amit kapuzárásnak is neveznek, sok férfi akarja férfiasságát egy másik, természetesen egy fiatalabb nő mellett bizonyítani (tréfásan szokták mondogatni, de fájdalmas igazság van a hátterében: „Hatvan éves asszonyomat szívesen cserélném két harmincévesre.”). Sokan esnek pánikba ilyenkor a szexualitásuk miatt, azért állhat elő ez a bizonyítási kényszer. Ha ilyenkor kedvező alkalom adódik, akkor tönkremehet egyetlen órácska miatt egy addig gondosan felépített emberi élet (lehet, hogy több is...). Ilyenkor nagy segítség lehet az a gyöngéd szeretet, amit senki mástól nem kaphat meg, csak attól az egytől, akivel vállvetve élték le az eddigi évtizedeket. A társtól lehet csak megkapni azt, hogy még mindig erős, teljesítő képes, fontos, sőt: az egyetlen vagyunk számára.

 7. A megszokás, unalom

Az ember úgy lett megalkotva, hogy egész életében egyetlen személy létezzen, akivel mindenki másnál közelebb kerüljön egymáshoz. Ezzel természetszerűen jár együtt az, hogy ő lesz számára a legismertebb minden területen, Azok a szálak, amelyek az évek folyamán erős kötél é fonódnak össze, folyamatosan szállítják a másikról az információt, Grafológusok a megmondhatói, hogy sok szerelmes házaspárnál, mennyire hasonlít egy idő után a kézírás. Egy másik érdekes megállapítás az, hogy esetenként az arcvonásokban is tükröződik a szeretett másik fél. Mégis, kísért a megszokás. Ha az ember józan ésszel gondolja át azt, hogy mit tud nyújtani az a másik, amit a feleségétől nem kap meg, és ezzel szemben mit veszíthet el, akkor valószínűleg nem lennének házasságtörések. A baj csak az, hogy ilyenkor többségében nem szoktak józanul gondolkodni. A megszokás legjobb ellenszere a folyamatos változatosság. Azért a folyamatos, mert nem elég akkor elkezdeni a házasság izgalmassá tételét, amikor már unalmasak egymás számára. Apró trükkök léteznek, amivel kívánatossá teheti magát férfi és nő egymás számára, izgalmassá varázsolható a már nem húsz éves lány is. A megszokás nagy érték is lehet, nem feltétlenül kell magával hoznia az unalmasságot. Igaz a régi mondás, miszerint: „A változatosság gyönyörködtet.” De a változatosság teljes mértékben megtalálható abban és azzal a személlyel, akivel összekötöttük és közös útra állítottuk a sorsunkat. Ne másnál keressünk izgalmat az életünknek! Abban a régóta ismert, kicsit megunt, megszokott, kiszámítható másikban, sok-sok titok rejlik. Arra vár, hogy felfedezzük, hogy nekünk adhassa.

 8.  A csalódás

„Ha Isten ismerné a feleségemet, nem kérné, hogy szeressem!”- mondta egyszer egy csalódott férj. „Pedig ismeri, hiszen Ő adta.” - kapta rá a meglepő választ. Sokan érzik. hogy nem azt kapták, amit, akit vártak.

 9. Csábítás

Mindig másra fogjuk rá: ő csábított el. Pedig jó lenne megnézni a magunk fogékonyságát is. Igaz a régi mondás: „Könnyű Katát táncba vinni, ha maga is akarja.” A legrafináltabb kísértés is megroggyan előttünk, ha nem vagyunk fogadóképesek, ha nincs az életünk folyamatosan ráhangolva arra, ami titkos, tiltott utakon jöhet hozzánk.

     10. Hosszabb távollétek

Ilyen alkalmakkor az instabil házasságok általában megbosszulják magukat, hiszen a felek azt érezhetik, hogy bizonyos időre szabaddá váltak. A „facérok” és „szalmaözvegyek” számára mindig vannak kínálkozó alkalmak és személyek. Nagy szükség van arra, hogy ne a másik jelenlététől függjön a hűség, hanem a szív mélyén legyen feloldhatatlan az elkötelezettség.

 Biztosan van még szép számmal olyan élethelyzet, amelyben feltámadhatnak a kísértések, én igyekeztem most a leggyakoribbnak tartottakat felvázolni, de ezekből is világos számomra az, hogy csak azok az emberek buknak bele a szexuális bűnökbe, akiknek:

  • Rendezetlen, elégtelen a házas- ill. szexuális életük.
  • Nem kapják (és nem adják) meg benne azt, amire szükség van.
  • Nincs tudatos hűség és elkötelezettség egymás iránt.
  • Nem kémek erőt felülről a nemet mondásra.
  • Tudatosan keresnek alkalmakat a hűtlenségre.
  • Feldolgozatlan és soha le nem tett szexuális terheket, emlékeket, perverziókat hordoznak magukban (pl. fiatalkorban túlzásba vitt önkielégítés; pornográf kiadványokkal való élés; a szülői házból hozott rossz példa; hajlam a perverziókra, homoszexualitásra; túlságos érzékiség).

 3.               A VILÁG CSÁBÍTÁSAI

 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van, Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké Ezek az örökérvényű gondolatok fogalmazzák meg számomra mindazt, ami a világból érkező szexuális jellegű kísértésekkel kapcsolatban a lelkipásztor (meg minden más hívő ember) hozzáállását megfogalmazza. Rendkívül gazdag palettája van ezeknek a mai információs társadalomban, Ráadásul. szinte minden szeméremérzés nélkül vannak jelen a mindennapjainkban a szexet, erotikus cselekményeket bemutató kiadványok. Hozzászoktattak bennünket ahhoz, hogy egy tennék akkor jó, ha jó nő reklámozza. Elfogadjuk azt, hogy az erotika túllépett a hálószoba ajtón, és szükségszerű, hogy jelen legyen az utcán, az információhordozó és közvetítő, ezernyi technikai eszközben is. Nagy problémának látom azt is, hogy senki és semmi nem lép fel ezek terjedése ellen. Az egyházak is alig. Tudomásul vesszük, legfeljebb szörnyülködünk vagy fintorgunk miatta. Több, néhány évvel, évtizeddel ezelőtt a család, házasság értéke mellett teljes vállszélességgel kiálló sajtótermék (pl. Nők Lapja), mára egyik élharcosává vált a szabadon gyakorolható szexnek, a csábítás különböző trükkjeinek propagálásában. Egyre inkább látszik az, hogy a New Age korában a Sátán milyen rendkívüli módon tudja tanítását hatékonyan eladni mindenki számára. Nincs holt terület: minden érintett fél meg van szólítva, kezdve a legfiatalabb korosztályoktól, egészen azokig, akik nem a természetes szexualitás iránt érdeklődök, hanem speciális igényeik vannak a perverziókra. Nem kell szégyenkezniük, hiszen maximálisan kiszolgálják őket. Egyetlen feltétel: a pénz. Az sem sok, pár száz forintért bárki érdeklődésének megfelelő kiadványhoz, jóval többért akár szolgáltatáshoz is juthat. Kielégítő a diszkréció is, szinte minimális a lebukás veszélye. Abszolút módon működik a tolerancia, alig rándul meg a szemöldök, ha különleges igény merül fel. Sőt annak kell magát szégyellnie (és félnie), aki szót emel mindaz ellen, ami van, de nem természetes. Én csak remélni tudom, hogy az alábbiakban felsorolásra kerülő, szexuális kísértésként számba jöhető tényezők egyike sem igaz a mi életünkre. Ezek ugyanis egyre agresszívabban kínálgatják magukat, és nem nehéz a foglyukká válni.

  • Legszembetűnőbbek azok a sajtótermékek, amelyekkel mindennapjainkban, teljesen spontán módon találjuk szembe magunkat. Ezek között egyaránt megtalálható az, amelyik egyszerűen csak felvilágosító álarc mögé van bujtatva, folytatva az egészséges erotikát, ill. női aktokat bemutató újságokon át, egészen a kemény pornóig.
  • Egy időben Magyarországon, amikor videóról volt szó, az egyenlő volt a pornográf filmekkel. Akkoriban még ritkaságszámba ment, ma videotéka, könyvesbolt, vagy speciálisan videofilmekére szakosodott üzlet elképzelhetetlen nélkülük. Itt is nagy a veszély a viszonylag alacsony árak miatt. Gyermekeink a zsebpénzükből is megvehetik.
  • A kereskedelmi televízióadók hétvégi, éjszakai műsorában következetes rendszerességgel van jelen az ú.n. soft-pornó (könnyű pornó); a nevében hordozza mibenlétét: a szexuális cselekmények imitált bemutatása.
  • Nagyvárosok 0-24 óráig nyitva tartó szolgáltatása a Peep-show, ahol szintén nem kérik sem a Személyi-, sem a Lelkészigazolványt. Nincs korhatár, sőt egyáltalán semmilyen határ nincs, legfeljebb a pénztárca képességei szabhatnak némi korlátokat.
  • Szót érdemel még az egyik legképtelenebb lehetőség, a szextelefonok világa. Azt hiszem, hogyha lehetne minősíteni vagy rangsorolni (nem lehet) mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket felsoroltam, én ezt tartanám a legutolsóbb lehetőségnek. Talán nem kell magyarázni, hogy miért.
  • Internet. Gazdag palettája található itt mindannak, amelyről eddig szó volt. Sőt, mivel megvan az az „áldása” is, hogy élő képek közvetítésére is alkalmas, ezért a lehetőségek sokban kibővültek. Valódi személyekkel lehet a kapcsolatot felvenni, a szolgáltatások igényére nézve elég begépelni, hogy ki, mit akar; és máris teljesül a videó kamerákkal felszerelt szobákban, „csak neked, csak most…”.
  • Öltözködés. Sokat szidtuk a miniszoknyát, de talán nem eleget, vagy nem szidni kellett volna. Ma már nem feltűnő az alig-ruha, az átlátszó vagy mélyen dekoltált blúzok, feszes nadrágok viselése, strandokon a monokini.

 

Ennyi talán elég is ahhoz, hogy valamit megértsünk: ha elfogadjuk ezeket a kínálkozó lehetőségeket, akkor valami nagyon nincs rendben. Nem a felszínen, hanem lent a szívünk mélyén. Nem kizárólag az „alkalom szüli a tolvajt”, hanem ahogy Jézus mondja, a szívben fogalmazódik meg mindaz, amit meg sem kell tennem ahhoz, hogy Isten szemében bűnt kövessek el. Jób könyvében találjuk azt a nagyszerű gondolatot, ami így szól: „Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre'?” (Jób könyve 31, 1).

 Nekünk, lelkipásztoroknak is elsőrendű figyelmeztetésként szól ez az ige: attól, hogy a világnak van egy értékrendje, hogy természetesen van benne jelen a bűn, erkölcstelenség, attól nekünk még nem kell a hatása alá kerülni. Van lehetőség arra, hogy tisztán, feddhetetlenül éljünk, fölé emelkedve mindannak, ami ítélet alá fog kerülni. Csak akkor tudunk hatékonyan dolgozni a Sátán hatalma ellen, ha mi magunk ellent tudunk neki állni. Nem erkölcsi prédikációkban merülhet ki a küzdelmünk, hanem a tiszta, erkölcsös élet megélésében, megmutatva, hogy így lehet igazán boldognak lenni.

 4.               A lelkipásztor kísértései a gyülekezetben, szolgálatban

 A gyülekezet közössége és az ott végzett szolgálatok: megszemelt környezet és alkalom. Mindazok, akik jelen vannak, azzal a vágyakozással teszik ezt, hogy találkozásuk legyen testvéreikkel, de mindenekelőtt magával Istennel. Mégis azt mondhatjuk, hogy ezeknek az alkalmaknak megvan sajnos az a lehetősége is, hogy feltámadjanak a kísértések. Fontos tehát arról beszélni, hogy melyek azok a frekventált területek és okok, amelyek magukban hordják ezeket a veszélyeket. Dolgozatomban négy ilyen szolgálati területet említek meg kiemelten.

 

4. 1. Lelkigondozói szolgálat

Alapvető lelkigondozói szabályként tartják számon azt, hogy (ha lehetséges) férfi férfit, nőt nő lelkigondozzon. Bárcsak meg lehetne minden esetben valósítani, de a gyakorlat az mutatja, hogy nem. (Ennek okai roppant szerteágazóak, és nem képezik ezen dolgozat tárgyát, ezért nem beszélek róluk.)

·       Freud beszél az ú.n. „indulatáttétel” fogalmáról.”[18]  A személyes lelkigondozás során könnyedén merülnek fel olyan események, élethelyzetek, amelyekről beszélni éppen az intimitásuk miatt nem könnyű. Ugyanígy nehéz meghallgatni is. Az ilyen beszélgetések során fennáll annak a veszélye, hogy a kliens és a lelkigondozó túlságos közelségbe kerül egymással. Különösen női lelkigondozottaknál gyakori az, hogy beleszeretnek a terapeutába. Nagyon fontos tehát az, hogy' ne alakuljon ki szorosabb, személyes kapcsolat kettőjük között. Fel kell ismerni, és minden körülmények között be is kell tartani (és tartatni) a leválasztás pillanatát. A legtöbb keresztyén közösség gyülekezeteiben jóval nagyobb a nők száma, mint az ellenkező nemé. Ebből az (is) következik, hogy nem tudnak férjhez menni. Szintén nem ismeretlen az „elfojtott szexualitás” fogalma, ami egészen könnyedén törhet ki a lelki gondozó irányába.

·       „Beszélgetés közben könnyen megmozdul a lelkigondozó …”,[19] Természetes módon rezonál mindarra, amit a másiktól hall. Sajnálatnak, részvétnek is nevezhetnénk, ami egy empatikus lélektől nem idegen. Főként igaz ez a párkapcsolati problémák esetén. Az együtt érző lelkigondozónak lehet olyan „kisugárzása”, ami jelzés lehet a másik fel felé. Még akkor is, ha ez a valóságban nem így van. Ügyelni kell arra, hogy ne keltsen illúziót.

·       A lelkigondozói szolgálatunk nem válhat problémamegosztó kapcsolattá. Aki nekünk elmondhatja a problémáit, annak mi az esetek 99%-ban nem. Pontosabban: nem lehet lelkigondozónk a lelkigondozottunk. Főleg nem, ha nő az illető személy.

 

4. 2. Ifjúsági munka

Az egyik fiatal, gyakorló lelkipásztor a következő esetet mondta el. Ifjúsági kiránduláson voltak, ahol a közös játékok, kirándulások, strandolások során érezte meg azt, hogy jó lesz „észnél lenni”. Mindez történt annak ellenére, hogy több gyermekes édesapa, kiegyensúlyozott házasságban élve.

Egy, az Egyesült Államokban megjelent felmérés azt mutatta ki, hogy „a fiatal lányok nem látnak igazi férfit”[20] Gondolom, hogy hazánkban sem sokkal rózsásabb a helyzet. Kívánatos az, ha ilyen esetben legalább példává tudunk válni, de semmiképpen nem minősülhet ez át egy más előjelű vonzalommá.

A gyülekezet ifjúsága felé végzett szolgálat egyébként nem egyszerű feladat. Sokak által tapasztalt tény az, hogy főként a fiatalabb lelkészek nagyon bizalmas, baráti kapcsolatokat építenek ki a fiatalokkal. Ezek a kapcsolatok természetesen nem bélyegezhetőek meg azzal a váddal, hogy bárkinek, akár csak a gondolatában is megjelenne az, hogy ebből szexuális kapcsolat legyen, de a megkísértésnek a veszélye fennáll. Erről egybehangzóan nyilatkozott egy ma is aktív lelkipásztor, és egy volt ifjúsági vezető. Egy vélemény szerint különösen veszélyessé válhatnak az ilyen kapcsolatok akkor, ha odahaza nem lett példakép az apa, ill. nem kapja meg azt a szeretetet, amire egy lánynak az édesapja részéről szüksége volna.

 

4. 3. Közös szolgálatok nőtestvérekkel

Sok testvérben élnek rossz emlékek azzal kapcsolatban, amikor a szolgálat okán került közel egymáshoz lelkipásztor és valaki a nőtestvérek közül. Fiatal, ill. gyermekkoromból legalább két olyan esetre emlékszem én magam is, ahol mindkét alkalommal a lelkipásztor sürgős távozása oldotta meg valamennyire a problémát. Azért csak valamennyire, mert a gyülekezetben tovább zúgott ennek a visszhangja, és valószínű, hogy a lelkipásztorban sem múlt el nyom nélkül. Hozzá kell tennem, hogy mindkét esetben a gyanú alaptalan, rosszindulatú, félremagyarázott esemény miatt alakult ki.

Az ilyen kapcsolatokban, éppen a feddhetetlenség, tisztaság meglétének az igazolása miatt, legyen mindig átlátható, leinformálható mindkét fél élete. Talán az érintetteknek (házastárs, gyermekek, stb.) elegendő az, hogy megbíznak bennünk, de a külső szemlélők - sokszor a gyülekezetünk tagjai is - azt figyelik, hogy mi nincs őszerintük rendben. Azt is becsülettel be kell vallani, hogy sokszor jobban meglátják kívülről azokat a problémákat, amelyek nekünk fel sem tűnnek.

 

4. 4. Viselkedés, öltözködés

Szomorú tény az, hogy gyülekezeteinkbe egyre több olyan elem szivárog be a világból, amelynek nem volna szabad. Sokan feledkeznek meg arról, hogy attól még valami nem lesz szent, hogy behozzuk a közösségi életünkbe, beiktatjuk a beszédünkbe. értékrendünkbe, szokásainkba, Egyik ilyen kritikus pont az öltözködés. Jó néhány alkalommal volt „szerencsém” látni olyan öltözetet gyülekezetben, amely nemcsak az Isten népe normáinak nem felet meg, hanem egyáltalában sértett minden jobb ízlésű szemlélőt. Én a „saját” fiataljaim nevelésére egy ifjúsági konferencia egyik szemináriumát használt am fel, amely az öltözködésről, divat, hit kérdéseiről szólt.[21] Nagyon konkrét oka volt annak, hogy az egyik szeminárium ezzel foglalkozott: egy fiatal testvérnő egyre „meredekebb” öltözetekben jelent meg, és igazából nem hallgatott semmilyen figyelmeztetésre. Azonban, amikor a konferencián hallottak letisztultak benne, rövidesen helyreállt minden az öltözködésével kapcsolatban is. Az utólagos konklúzió azt is megmutatta, hogy nem egyedül ő volt ebben a problémában: szép számmal voltak még azok, akik számára nehéz kérdés lett ez által megválaszolva.

A kihívó, nőiességet erősen hangsúlyozó öltözködés a férfi számára mindig is egyrészt kihívást, másrészt pedig egy olyan jelzést sugároz, amely könnyedén indít el kísértéseket. Lehet, hogy van, aki úgy gondolkodik, hogy ha valaki az öltözködésében túl sokat mutat meg magából, akkor az legyen az ő gondja: ha ő nem szégyelli, akkor az se zavarja, hogy mindenki megnézi, mustrálgatja. Ha mindez egy keresztyén gyülekezet közösségében történik, akkor is igaz. Nemcsak a figyelmet vonja el arról, ami ott a lényeget kellene, hogy jelentse, hanem elmossa azon határvonalak egy részét is, ami éppen a világ és a gyülekezet értékrendje, stílusa között fenn áll. Ez elgondolkodtató, sőt riasztó lehet azok számára, akik éppen a makulátlan tisztaságot keresik a gyülekezetben, mert az ellenkezőjéből már elegük van.

Több ma is aktív lelkipásztor mondta el azt, hogy nemcsak zavaró a gyülekezetben az ő számára is az, ha nem megfelelő egy öltözet, hanem sajnos sok esetben indít el olyan gondolatokat, amelyek valószínűleg nem fogalmazódnának meg akkor, ha visszafogottabb egy ruházat. A gyülekezet szeretettel történő nevelése azt hiszem, hogy sok problémától óvhat meg bennünket. Nem kizárólag lelkipásztori munka, sokkal inkább a szülői házban kell ennek megtörténnie, de ha nem teszik, meg a szülők, akkor fel kell vállalnunk akkor is, ha nem fog vele a népszerűségünk indexe erősödni, vagy maradinak, prűdnek bélyegeznek miatta. Azt is meg kellene talán fontolnunk, hogy az Úri Ima miért hangsúlyos gondolata az, hogy „...de szabadíts meg minket a gonosztól”. Kevés az emberi erő, nagyon kell Isten támogató jelenléte. Keservesen nehéz lehet még így is egy igazán komoly kísértés leküzdése, de csodálatosan megerősödik az ember, ha győz benne.

 5. HOMOSZEXUALITÁS

Ha az eddigiekkel kapcsolatban igaz az, hogy alig áll rendelkezésre használható irodalom, akkor ebben a kérdéskörben fokozottan áll ez a kijelentés. Senki nem vette még magának a bátorságot arra nézve, hogy a magyarországi keresztyén közösségeken belül a homoszexuális irányultság tekintetében felmérést végezzen, vagy tanulmányt írjon. Németországban kicsit más a helyzet: ott az evangélikus egyház egyik női lelkésze lett a leszbikus lelkésznők szószólója, és tevékenységéért még magas állami elismerésben is részesült. Szintén Németországban, az Ulmi-dómban rendszeresen tartanak homoszexuális összejöveteleket, amely ellen az egyháztagok élénken tiltakoztak is. Jellemző, hogy a felsőbb egyházi hatóságok elutasították ezt a tiltakozást. Megjelent egy könyv is (Istenien leszbikus címmel), amelynek előszavát az evangéliumi lutheránus közösség hamburgi püspöknője írta. Témáját tekintve azt a kérdést veti fel, hogy sürgősen el kellene ismerni a homoszexuális lelkészek egyházi szolgálatát. Egyébként világszerte vannak olyan gyülekezetek, ahol homoszexuális, ill. leszbikus lelkészek, lelkész nők végzik a szolgálatot, teljesen legálisan.[22]

 Egy magyarországi televízió műsorban is hallhattunk olyan lelkészt nyilatkozni, aki Dávid és Jonatán barátságával érvelt a homoszexualitás mellett, teóriáját a 2Sám 1, 26-ra alapozva: „Sajnállak, testvérem, Jonatán, hozzám való szereteted csodálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.” Tarthatatlan ez az álláspont, ugyanis a Szentírás négy helyen is határozottan elítéli a homoszexuális magatartást.

 Nézzük meg ezeket az igehelyeket!

·       1.Mózes 19, 1-13: Sodoma férfiairól olvashatunk, amely városban elfogadott volt az erkölcstelenségnek ez a típusa. Liberális bibliamagyarázatok szerint a sodomaiak bűne a nem a homoszexualitás volt, hanem egyszerűen csak az ősi vendégjog megsértése. Ez vívta volna ki Isten iszonyú büntetését?

·       3. Mózes 18, 22-23 és a 20, 13: egyértelműen tiltja, és halállal büntetendő bűnnek minősít minden homoszexuális kapcsolatot. A liberális magyarázat itt sem szótlan: azt mondják, hogy isten itt nem a hétköznapi homoszexualitás tiltja, hanem a pogány templomok ilyen jellegű, szertartásba illesztett tevékenységét.

·       A Róma 1, 26-28: a fent nevezett csoport tanítása szerint azt sugallja, hogy Pál apostol azokat vonja ítélet alá, akik párhuzamosan éltek hetero- ill. homoszexuális kapcsolatban, és nem a „tisztességes”, homo partneri viszonyt.

·       Az 1Kor 6, 9, és az 1Tim 1, 9-10 igéi a homoszexuális kapcsolatban betöltött férfi-, ill. női szerepkörre utalnak. Ezt úgy próbálják közömbösíteni, hogy egy másik rettenetes bűnnel, az ú.n: pederasztiával hozzák kapcsolatba, ami a felnőtt és gyermek szexuális kapcsolatát írja le, nem pedig a felnőttek önkéntes párkapcsolatát. (Az e „műfajban elhíresült” Pándi Istvánt ismerve, talán nem is véletlen.)

Van az egyháznak még egy módszere a hozzáállást illetően, ez pedig a hallgatás. Valószínű, hogy ez a legnépesebb csoport. Létezik azonban egy jóval kisebb számú csoport is. Azok alkotják, akik nyíltan és bátran hangoztatják mindazt, amit a Szentírás, azaz maga Isten tanít e kérdéskörben.

 Nagyon zavaró a mai társadalmi és egyházi megítélés kialakítása során az, ahogyan az egész kérdés tálalva van. Megzavarhatnak bennünket a nagy számadatok. Sokan arról beszélnek, hogy a társadalom össznépességének közel 20%-a homoszexuális. A reális adatok 2-4%-ban maximálják. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy nem minden megkérdezett fog őszintén igennel válaszolni, akkor sem igen lesz az eredmény 5%-nál magasabb. Az sem javít a kívánatos hozzáálláson, hogy lépten-nyomon olyan emberekkel érvelnek, akik tudományban, művészetben, politikában nagyot alkottak, és homoszexuálisak voltak. Sajnos az is elfogadottá vált, hogy a homoszexuális magatartást csak így jellemzik (egyben minősítik is): „másak a szexuális szokásai”.

 Hogyan válhat egy lelkipásztor számára kísértéssé a homoszexualitás? Nagyon nehéz kérdés. A tény viszont az, hogy sajnos még közösségünkön belül is előfordult, nem is a távoli múltban. Nem is annyira kísértésről lehet ebben az esetben beszélni, hanem sokkal inkább genetikai, biológiai illetve lelki beállítottságról. Nagy kérdés azonban tisztázni azt is, hogyha valaki genetikusan van ráhangolva erre a kapcsolat típusra, akkor beszélhetünk-e az ö esetében bűnről? Dr. Falus András a SOTE Genetikai Sejt és Immunbiológiai Intézetének igazgatója arról beszél, hogy a genetikus orientáltság önmagában nem minden esetben oka a homoszexualitásnak. Nagyon fontos tényező az az összetett pszichoszociális környezet, amelyben az egyén felnövekszik, ahonnan a példát meríti. Tanulmányában érvelésként megemlíti azt, és ez elgondolkodtató lehet a mi számunkra is, hogy a bűn megítélésében nem hivatkozhatunk genetikai orientáltságra. Hiszen azoknál a férfiaknál, ahol DNS-ben az Y kromoszóma egynél többször fordul elő, igen gyakori az agresszivitás, ez pedig igen jellemző az életellenes bűncselekményeket elkövetők DNS képében. Mégsem mondja senki azt, hogy az agresszió bármilyen következménye nem lenne bűn.[23] A bűn nem biológiai, hanem teológiai, szociáletikai fogalom. A keresztyén embernek is ebből kell kiindulnia, és csak azért, mert a társadalom, vagy akár a hivatalos egyház álláspontja mást is diktál, a bűnt bűnnek kell neveznie. Nem takarhatjuk le a szeretetre való hivatkozással: vannak ugyanis olyanok, akik azt mondják a homoszexuális kapcsolatokat illetően, hogy Istennek mi baja lehet egy „szereteten” alapuló kapcsolattal?

Amikor állást foglalunk e kérdésben, ne feledkezzünk meg arról, hogy ez nem tolerancia, elfogadás, megértés szintjén mozog. Nem arról van szó, hogy elég nagy a világ, megférünk benne ők is, mi is. Az a társadalmi, jogi, politikai védőháló, amely a homoszexuálisokat körülveszi, elismerést, védelmet biztosít nekik. Ugyanakkor szabadon reklámozhatják is magukat. Az egyik hivatalosan is engedélyezett homoszexuális rendezvényen a résztvevők ezt kiabálták: „Halál a családra!” Önmagáért beszél ez a jelmondat, és megmutatja, hogy a mélyben menyire nem genetikai, biológiai mozgatórugók feszülnek.

Lelkipásztorként nem csak önmagunkért vagyunk felelősek, hanem gyülekezeteink, egész közösségünk és - remélem, hogy érezzük ennek felelősségét is- egész társadalmunk sorsáért. Olyan emberként, akikre mások sorsa van bízva, kevés a szavak szintjén végezni a nevelést. Szükséges az, hogy tiszta, példamutató életet éljünk fiataljaink, de egyáltalában mindenki elé. Semmiképpen nem engedhető meg az, hogy közösségünkben a homoszexualitás megtűrt legyen. Dr. Pálhegyi Ferenc professzor véleménye sokak véleményével cseng egybe: nem a tolerancia, az elfogadás az, ami segít, hanem a megtérés. a nyomában járó bűnbocsánat. A bűnt nem elnézni, legkevésbé legalizálni kell, hanem megbocsátani, erre meg Isten képes egyedül.

6. ÖSSZEGZÉS

Dolgozatomban szinte minden fejezeten belül utaltam arra, hogy milyen megoldások lehetségesek az adott helyzetekben. Most itt a végén szeretném mindazt összefoglalni, ami még fontos lehet.

·       A megelőzés minden másnál fontosabb. Az alföldi gazda egyszer kocsist keresett. A jelentkezőknek azt a kérdést tette fel, hogy milyen közelre mernek hajtani az árokhoz. Az első válasza az volt, hogy olyan közel mer hajtani, hogy szinte a kerekek az árok peremén futnak. A második rálicitált, mondva, hogy az ő kocsijának a kerekei az árok fölött is futnak néhány pillanatot. A harmadik azt mondta, hogy ö olyan messzire kerüli az árkot, amennyire csak bírja. A gazda őt választotta. A szexuális bűnök és kísértések tekintetében is ez lehet csak a követendő. Nem játék az, amiért Krisztus meghalt. őt a mi bűnünk ölte meg, ne játszunk tehát vele.

·       Legyen bátorságunk arra, hogy megvizsgáljuk a házasságunk minőségétSokan nem merik a párjuk felé feltenni a kérdést: „Boldog vagy velem?” Talán félnek a választól?

·       Legyen meg házaséletünkben az intimitás, ami nem feltétlenül párosul erotikával. Egyszerűen azokról a rezdülésekről. pillantásokról. ki sem mondott érzésekről van szó, amiből a másik tudja mindig, hogy ő az egyetlen, a legfontosabb, a társ, a "másik fél".

·       A szexuális életünk is olyan legyen, amelyben kölcsönösen örömöt kielégülést találunk. Dr. Kiss Ferenc mondta az egyik előadásában azt, hogy „Sok házassági konfliktus önmagában megoldódik a nászágyban.”[24]

·       Sokszor az unalom készteti az embert arra, hogy oda nézzen, arra gondoljon, azt tegye, amit nem volna szabad. A lelkipásztornak is kell, hogy legyen egy pontosan kialakított életritmusa, amelyben jól meghatározható helye van a pihenésnek, kikapcsolódásnak is. De ne csak ideje legyen, hanem a megfelelő módszer is álljon rendelkezésére. Ne „elüsse” az időt valamivel, hanem az pihentető, kreatív, céltudatos tevékenység legyen.

·       Ne csak a lelkipásztor tudjon arról, hogy a gyülekezet „veszélyes üzem” is lehet. Legyen ennek az információnak a gyülekezet is a birtokában. Nem árt meg senkinek, ha időnként erre is tanítva vannak.

·       Az 1 Kor. 13 életre váltása. Mindannyian tudjuk, szinte kívülről, mégis fennakadunk sűrűre fonott rostáján.

 Ha Isten és az Ő parancsai hatják át és befolyásolják egész életünket, akkor az gondolatvilágunkon, tetteinkben is tükröződni fog. A „ne tedd” és a „ne kívánd” nem tiltás lesz a számunkra, hanem az a szeretet szabta korlát, amelyen belül az igazi szabadság fog kibontakozni.


A szerző a péceli baptista gyülekezet lelkipásztora, a PTF pasztoralpszichológiai képzésének óraadó oktatója.

  

7. ÁTTEKINTETT, ÉS FELHASZNÁLT IRODALOM

Hegyi A: Keresztyén lelki gondozás A Baptista Missziói Főiskola jegyzete Bp.1993.

Dr. Mérei Ferenc: A pszichológiai labirintus Magyar pszichiátriai Társaság Bp. 1989.

Dr. Kiss Ferenc: Szexuáletikai kérdések Evangéliumi kiadó, 1987

Sípos-Falus-Pálhegyi: Homoszexualitás keresztyén szemmel Éjféli Kiáltás Bp1999.

Papp Dániel: A hetedik parancsolat Szakdolgozat, Bp. 1998.

Dr. Balogh Éva: Pszichológiai kislexikon Tóth K. K. és kiadó. Debrecen, 1997.

Dr. Pálhegyi Ferenc: Keresztyén házasság Református Zs. Iroda. Bp 1992.

Dr. Pálhegyi Ferenc: Személyiséglélektani kalauz Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1981.

Dr. Pálhegyi Ferenc: Rólatok, értetek, nektek Pasaréti Ref. Egyház, Bp. 1996.

Selwyn H. Holtodiglan, holtomiglan Harmat kiadó, Bp 1995.

Selwyn H: A keresztyén lelkigondozó kézikönyve

Scaramelli: Lelki vezér (lelkigyakorlatos könyv) Temesvár, 1907

Wilhelm Busch: Isten megkísértett szolgái Evangéliumi Kiadó, 1986.

Dr. Almási Tibor: Máté evangéliuma GYURÓ Kft. Bp. 1989.

Magyar Statisztikai Évkönyv 1998 Központi Statiszikai Hivatal, 1998. Bp

Dr. Gyökössy Endre: A házasság neuralgikus pontjai (kézirat)

Cseri Kálmán: A Tízparancsolat Harmat kiadó, Bp. 1994.

Dr. E. What: Szerelemről minden házaspárnak KIA, 1980.

Dr. Török István: Etika Free University Press Amsterdam, 1988.

Elisabeth E: Gondolatok a férfiakról EKA, Bp.

Dr. Gyökössy E: Életápolás Református Zsinati Iroda Bp 1992.

Dr. Gyökössy Endre: Magunkról, magunknak Református Zsinati Iroda Bp. 1989.

Dave és C. Arp: Ketten az úton Primo, MHVI Kft. Bp. 1992.

Dr. Jan Millic L: A szabadság útjelzői Kálvin kiadó, Bp.1993.

Grész G. és D. M. Robinson: Fiatalok az élet küszöbén Timótheus Társaság, Bp. 1994

Erkölcsteológia; Szexuális etika. Somfai. 1996.

Nők Lapja 2000, 13. sz.

Újfordítású Biblia Kálvin kiadó, Bp. 1998.


Végjegyzetek

[1] Dr. Paul Negruti. Elhangzott: Debrecen, 1998. Gyülekezeti Munkás Konferencia

[2] Közismertebb megfogalmazásban: Bugyi, butykos, bugyelláris…

[3] Biblia, újfordítású Magyar Bibliatársulat kiadása. Budapest, 1998

[4] Biblia, újfordítású Magyar Bibliatársulat, Budapest, 1998

[5] Ez napjainkra örvendetesen már kezd megváltozni.

[6] Biblia,újford. Mt 5, 27; Mt 19:18; Mk 10:19; Lk 18:20; Rm13:9; Jak2:11

[7] A Tízparancsolat Cseri Kálmán, Harmat kiadó, Budapest 1994

[8] A szabadság útjelzői Prof Dr. Jan M. Lochman Kálvin kiadó, Budapest, 1993

Nők Lapja 2000, 13.sz.

[9] 

[10] A Tízparancsolat Cseri Kálmán Harmat kiadó, Budapest, 1994

[11] Szeressük önmagunkat? Wolfgang Bühne, Evangéliumi kiadó, 1984

[12]  Elhangzott: BTA előadáson. Dr. Pálhegyi Ferenc

[13] A „szerző” személyét itt mellőzném…

[14]  Keresztyén lelkigondozás Baptista Missziói Főiskola jegyzete, Budapest, 1993. Hegyi András

[15] Az 1 Kor. 13. alapján. Újfordítású Biblia

[16] Keresztyén házasság Dr. Pálhegyi Ferenc Református Zsinati Iroda kiadása, Budapest, 1992

[17] Holtodiglan-holtomiglan Selwyn Hughes, Harmat kiadó, Budapest, 1995

[18] Dr. Mérei Ferenc A pszichológiai labirintus Pszichoteam BP. 1989.

[19] Dr. Pálhegyi F. Személyes konzultáció. Nyírbátor, 2000. 05. 19.

[20] Dr. Pálhegyi, Dr. Falus, Sípos Ete Álmos: Homosexualitás, keresztyén szemmel Éjféli kiáltás Misszió BP.1999.

[21] NYIT 2. Nyírbátori Ifjúsági Találkozók 1989.Témája: Korunk divatos világnézetei, tanításai

[22] Dr. Pálhegyi, Dr. Falus, Sípos Ete Álmos: Homoszexualitás, keresztyén szemmel Éjféli kiáltás Misszió BP.1999.

[23] Dr. Falus: Homoszexualitás: bűn vagy betegség? Éjféli kiáltás misszió Bp. 1999

[24] Dr. Kiss Ferenc Baptista teológián elhangzott előadása nyomán 1999.

Beke László 



A cikk elolvasását ajánljuk mindazoknak, akiket lelkigondozóként, segítőként érdekel a lelki szolgálatban állók pontosabb megértése és segítésének mikéntje.

A cikk a következő kérdésekre keresi a választ:

  • A lelki munkában állók milyen speciális kihívásokkal néznek szembe a szexualitás vonatkozásában?
  • Hogyan lehet preventív módon küzdeni a szexuális kísértésekkel szemben?
  • Szükséges-e, ha igen hogyan a gyülekezet szexualitással kapcsolatos tanítása?