Tari Zoltán: Kultúra, szubkultúra, inkulturáció


A keresztények feladata, hogy megnyerjék a világot Krisztusnak. Ehhez azonban ismerniük kell a világot, melyben munkálkodnak. A szolgálattevők kultúrához való viszonya nagyban meghatározza lehetőségeiket az emberek elérésében. Ráadásul a kezükben levő evangéliumi üzenet eleve kulturálisan meghatározott közegben került lejegyzésre, melyet mindig saját kulturális szûrőjén át értelmezhetnek. Nem beszélhetünk tehát kultúrától független kereszténységről, hacsak nem saját, kulturálisan semlegesnek hitt gyülekezeti kultúráról, mely azonban egy kisebbség kultúrája, tehát szubkultúra. A kereszténység jelenléte a világban már önmagában olyan ellentmondást hordoz, melynek megértése nem kis erőfeszítést jelent még a keresztények számára is. Először is mit jelent ez, a hívő embereket körülvevő világ, és annak egyik fontos alapeleme a kultúra? Hogyan viszonyulhatunk hozzá? Milyen találkozási pontokat határozhatunk meg a kereszténység és környezete között?
A kultúra és az evangélium találkozását korábbi szakdolgozati kutatásomban Kelet-Ázsia országai és különösen Korea tekintetében vizsgáltam.

1. Kultúra

 

     Kiinduló fogalmunk a kultúra és a vele kapcsolatba kerü evangélium. A kultúra sokféle meghatározásai köl a legtöbb a vallást a kultúra egyik elemeként jelöli meg. A keresztény vallás ráadásul multikulturális rendszer a szociológusok szerint, vagyis elismeri a kulturális sokszíget és a künbö kultúk bés egymás mellett ét. Az egyház mindig benne él egy adott kultúban, és mint kösségnek megvan a saját kultúja is. A kultúra fogalmának egy kitû és egyszerû megfogalmazát adja Vitányi Iván. Ebben a definícióban négy elemet tüntet fel, melynek alanya az emberi kösség, állítmánya az emberek tárgyi tevékenysége, tárgya a tevékenység által létrejött anyagi és szellemi tárgyak összessége valamint a csoportosulások és intézmények, és mindezek rendszert alkotnak. Ez az átfogó rendszer a társadalom, kultúra vagy civilizáció néven ismert. (Vitányi [é. n.] 720. o.) Az emberek által létrehozott szellemi tárgyak kategóriába sorolja a mûszet és tudományok mellett a vallást is.     

 

2. Szubkultúra

 

    Az egyháztörténelemben fellelhetünk egy olyan jelenséget, mely jól szemlélteti a keresztények visszaté problét az emberi kultúhoz és a világhoz fű viszonyukban. Ezt a jelenséget Sion-város szindróma”-ként nevezném el a következő két példa alapján. A reformáció idején kialakult anabaptista ág vezetői Münster városát szemelték ki tanaik kihirdetének bemutató eszközéül. Hatalmukba kerítették a városi tanácsot, százték azokat a  városból, akik nem voltak hajlandóak újrakeresztelkedni, bevezették a vagyonkösséget és a többnejűget, valamint királyt választottak maguk köl „Sion új városának” irányíra. (Chadwick [1998] 182. o.) A másik példánk John Alexander Dowie életrajzál látható, aki sikeres gyógyí szolgálatának határa Chicago közelében felétette Sion városát, ahová nem lehetett bevinni alkoholt, dohányát és disznóst, mivel keresztény kommunaként műdtette. Önmagát városának főpapjá neveztette ki. (Liardon [1996] 29-32. o.) Mindkét esetnek súlyos kudarc lett a végeA keresztények kivonulása a világból és teljes elzárkósa olyan belterjes kapcsolatrendszert és gondolkodást szül, mely ellehetetleníti a hík alapvető küldetét.

3. Inkulturáció

   A jelenkori missziológiai kutatások a keresztény misszió kétezer éves tevékenysét vizsgálva az evangélium és a kultúra találkozának megvalósulát az inkulturáció fogalmával illették.

Az inkulturáció a kontextuális teológia[1] egyik fontos modellje, ahogy ezt David J. Bosch bemutatja kutatában:

A keresztény hit csakis úgy létezhet, hogy le van fordítva valamilyen kultúra nyelvére…Az ősegyház, amely a zsidó és a pogány világot egyaránt átfogta, egy kultúraközi légkörben született, a fordís égisze alatt.” (Bosch [2005] 409. o.)

Ezekből következik, hogy a kereszténység lényege, hogy minél jobban be tudjon élni egy kultúba az adott környezetnek, vagyis a kontextusnak megfelelően. A keresztény hit üzenete azok életében valósult meg, akik értelmezték az üzenetet, vagyis lefordították a saját kultújuk nyelvére. Ezért ez az üzenet mindenképpen történeti módon, ott és akkor vált az életük részé, vagyis kontextuálisan történt, mivel be tudott élni az adott kultúba. Ehhez szükség volt azokra a közvetíkre, akik segítették az evangéliumnak ezt a fordít, értelmezét.

  bb mint négy éve dolgozom együtt koreai misszionáriusokkal, akik a nagy múltú európai keresztény kultúval szembetalálkozva először meglepődnek a hatalmas bazilikák, templomok láttán, majd elcsodálkoznak azon, hogy milyen kevés ember aktív tagja ezeknek az egykor jól mű kösségeknek. Számukra az egyházi tagság szorgalmas, odaszánt emberek tömegét jelenti, akik idejük és pénzülegjavát Istennek adják. Számukra nem kérdéses a tized adakozás tanísa, teljesen természetesen szánják oda a szük gyermekeiket lelki munkásnak, szívesen adják oda Istennek napjuk hajnali óit imádkozásra, vagy a munka utáni idejüket valamilyen gyülekezeti aktivitásra. Ezt a lelkesedéket nagyban meghatározza kulturális hátterük is. A kelet-ázsiai emberek szorgalma és lelkesedése köztudott és a konfuciánus háttérből táplálkozik, mely az utóbbi időben a gazdasági fejlőknek ugyancsak a motorjá vált. Ahogy a gazdaságban, úgy a misszióban is mindig gyors, látványos eredményeket várnak el. Számomra odaszántságuk a misszióban rendkíl példaérté, azonban elvásaiknak európaiként nehezen tudok megfelelni. A folyamatosan kevés alvás és túlhajtott munkatempó hosszú távon számomra teljesíthetetlen. Ennek megértéhez időre van szüksék: a helyi kultúra megismerése, elsajása hosszú folyamat eredménye.

Szükséges tehát megvizsgálni az adott környezetet, ami jelenthet szövegkörnyezetet, kulturális környezetet, stb… Ezáltal elkerülhető válhat a szektás gondolkodásmódot erő egyoldalú igazságok kiragadása, a misszióban pedig kulturális felsőbbrendûg és egy olyan törvénykezésen alapuló szubkultúra kialakísa, mely lehetetlenné teszi az idegenek felé való nyitást.


4. Inkulturációs modellek

A keresztény misszió történetének nagyobb szakaszait vizsgálva jól látható, hogy az evangélium és kultúra találkozát nagyban meghatározta az üzenetet közvetí kösség, akik az inkulturációs folyamatot künbö módon valótották meg. A legtöbb esetben azonban nem beszélhetünk a kulturális környezetet szem előtt tartó megközelísről. Az első századok keresztényei az evangéliumot igen változatos liturgikus, nyelvi és kulturális környezetben terjesztették nagy sikerrel. A hangsúly a helyi gyülekezetre esett ezekben a korai időkben. (Bosch [2005] 410. o.) Ettől a korai sikeres modelltől az egyház hamarosan eltért a történelmi helyzet függvényében. Az államvallás sok évszázados időszakában az egyház a kultúra hordozójaként mutatkozott be. Missziói módszere az általa alacsonyabb rendûnek mondott pogány népek felé fordította a tekintetet. A pogány kultúknak meg kellett hajolniuk az egyház előtt, és széthullásukkal létrejöhetett a keresztény állam. Ahol ez nem történt meg valamilyen okból, ott nem járt sikerrel a küldetés. A köpkor vével a kezdetben jezsuita majd protestáns missziók célkitûse volt elérni azokat a távoli népeket, akik még nem ismerték Krisztust. Ezek a nyugati keresztények nem voltak tudatában annak, hogy missziós üzenetük és teológiájuk kulturális meghatározottsá, tehát nem tiszta üzenet. Saját kultújukat kimondatlanul is kereszténynek tekintették, és így az evangéliummal együtt a nyugati gondolkodást és liturgiát is exportálták. A megtések folyamatának gyorsíra azonban módosísokra kényszerültek. (Bosch [2005] 410. o.) Ezek a módosísok nem jelentették a nyugati teológia megváltoztatát, hanem engedményeket tettek a harmadik világbeli keresztényeknek arra, hogy saját kultújuk bizonyos elemeit használhassák új hitük kifejezéhez. Ezek sokszor csupán mellékes dolgokra korlátozódtak. A kultút ezek a misszionáriusok elemekre osztották, és csak a számukra semleges elemek használatát engedélyezték. A katolikus Matteo Ricci[2] kínai szolgálatában elsőnt túllépett a korábbi hagyományos modellen, és prólt beélni a fogadó kultúba úgy, hogy értékként fogadta el azt. Követőivel Kína konfuciánus tudósainak ideáljaihoz igazodtak. Elsajátották a hagyományokat, a kínai klasszikusokat, és helyi öltökben hirdették az igét az elitrétegnek. Kezdetben nem templomot étettek, hanem kínai szokás szerint magánakadémián tanítottak. Ricci felismerte, hogy az ország vezető világkét nem a buddhizmus jelentette, hanem sokkal inkább a fejlett szociális etikával rendelkező, az őket mélységesen tisztelő konfucianizmus. (Küng [2000] 258. o.) A kínai vallás filozófiáit természetes teológiának tekintette, mely a keresztény kinyilatkoztató teológia mellett csupán előszíti a kinyilatkoztatást. A keresztény hitre, mint a konfucianizmust kiegészí, buddhizmust leváltó vallásként tekintett. (Küng [2000] 261. o.) Sajnos kezdeti sikeres témunkájuk után ma nem támogatta módszerüket, és helyükre más téket küldtek, akik az egyház dogmáit erőszakkal és a kultúra való tekintet nélküadták át.

5. Kulturális konfrontáció

       A nagy földrajzi felfedezések kora utáni évszázadokban sorra indultak meg a gyarmatosík, a kereskedők és a hitték, hogy kalandos útjaik során elérhessék azokat a távoli vidékeket, ahol a barbár népek elszigeteltségben éltek pogány világnézetükben. A jezsuita expedíciók után a protestáns missziók kora következett, amely tetőpontját a XIX. századra érte el. A Nagy Század elnevezéssel is illetik a történetík ezt az időszakot. Az angolszász világ protestáns keresztényei a pietista mozgalom és a nagy evangelikál ébredések következményeként kezdték el utazásaikat a missziós területekre. Korábbi álláspontjuk, miszerint az apostoli kor lerult, vagyis a Nagy Missziós Parancsot már korábban betöltötték az első keresztények, megakadályozta a korábbi missziós utak folytatát. (Kane [1982] 73. o.)       A misszionáriusok többsége, akik egy barbár világot elképzelve indultak el a távoli országokba, hirtelen szembetalálták magukat Ázsia több ezer éves, vallásos kultúval, mely átszőtte egész társadalmi rendszerüket. Herbert Kane erről a következőppen fogalmaz:

“Ázsia népei joggal büszkék kulturális öksékre és nincsenek felkészülve, hogy elcseréljék azt valami másra. Éppen ezért felsőbbrendûnek tartják saját civilizációjukat a mienknél mindenben, kivéve a technológiai fejlettséget. na küsen büszke hosszú történelmére, fejlett civilizációra és hatalmas népessére. Mindháromban világelső. (Kane [1982] 126. o.)

    A kínai alsó népréteg a nyugatiakat ”lföldi ördöknek” nevezte, ahogyan az elit réteg is leplezetlen ellenszenvvel fogadta őket, amiért a nyugati tudás fenyegette a kínaiak presztízsét. A két kultúra találkozása megmutatja számunkra, hogy mindkét félnek előfeltevései voltak a másikkal szemben. A nyugatiak saját kultújukat erőltették rá az ázsiaiakra az evangélium hirdetével. Az ázsiaiak ellenségesen fogadták ezt a témunkát, mivel úgy gondolták, hogy a saját kultújukat is el kell hagyniuk, ha elfogadják az evangéliumot. A kereszténység tehát idegen vallásként került Ázsiába, és az is maradt hosszú távon a látványos kulturális ellentétek miatt.

6. A keresztény Nyugat missziós sikere

Mindenképpen pozitív példa lehet azonban előttünk azon misszionáriusoknak a munkája, akik a bb évezreden át elzárkó Koreába elsőnt érkeztek a XIX. század vél. Kezdettőrekedtek a koreai nép szükségeinek a betöltére fókuszálni, amelynek első jele kiterjedt szociális munkájukon keresztül az, hogy a társadalmi eliten túllépve, a szegény rétegek megszóra törekedtek. (Cox [1994] 239. o.) A katolikus tékkel ellentétben az egyszerű nép kött munkálkodtak. Lefordították a Bibliát a koreai íst, a hangeult felhasználva, amely a tudós réteg kínai fordíval szemben a köznép szára is elérhető vált. Megismertették az ország lakosaival a nyugati orvoslást, kórházak sokasát nyitották meg, gyógyszereket hoztak magukkal, és orvosokat képeztek ki. A szegény sorban ék éppen a kereszténységen keresztül ismerték meg a fejlett nyugati orvosi szolgáltatást, és részesülhettek egyéb jóti és szociális segítségben, melyekre korábban kevés lehetők adódott. (Chung [2002] 20. o.) Az első egyetemi képzés a Yonsei Egyetem orvosi iskolája volt, melyet további iskolák követtek, ahol orvosi és ápolói képzés folyt, megnyitva az utat a nyugati orvostudomány széleskö kiése felé. Az orvosi iskolákat követte egy átfogó iskolarendszer kiése, mely a legnagyobb hatással volt a kereszténység terjedése szempontjál. Ennek oka a koreai emberek tudás utáni vágya és odaszántsága a tanulásra. A kezdetben csak olvasást taní kis gyülekezeti iskolákban Bibliát olvastatták a gyermekekkel. Az újonnan megtért keresztények azonban olyan éhséggel fordultak a tanulás felé, hogy rövid idő alatt hatalmas keresztény iskolaházat jött létre minden korosztály részére. Korea legnagyobb és legfontosabb oktatási intézményei a mai napig keresztény alapíak és szellemiséek. (Clark [é.n.] 36.o.) Az iskolák mellé hamarosan templomokat is étettek a tanulók lelki fejlőnek érdekében.

7.  Az evangélium meghatározottsága

A hitté munka soráaz evangéliummal összefonódott kultúra együttes átadása a misszionáriusok mindenkori probléja . Saját, kereszténynek nevezett kultúnkat vizsgálva könnyen eljuthatunk a probléma lényegéhez, vagyis hogyan tudjuk az evangélium alapján kritikával illetni saját kultúnkat? Az evangélium már önmagában is kulturálisan meghatározott, mivel emberi nyelven lett lejegyezve egy adott kultúra kifejezéseivel és képeivel. A lelki munkások elsődleges feladatahogy lefordítsák azt először a saját nyelvükre, azután a fogadó kultúra nyelvére. A fordís kifejezés is jól mutatja, hogy az evangélium értelmezése és fordísa már eleve kulturálisan meghatározott. Newbigin így ír erről:

A Biblia olyan dogokról beszél, amelyek nem pusztán az emberi kultúra termékei, hanem az egész teremtett világot alkotó és fenntartó Istennek a szavai és cselekedetei. Honnan tudjuk, hogy ezek a bibliai történetek nem csupán egy bizonyos nép vallásos élményeit objektivizálják; hogy nem csupán Izrael és a Földközi-tenger keleti medencéje népeinek sajátos kulturális meghatározottsát tükrözik?” (Newbigin [2006] 226. o.)

Mivel Isten Igéje egy kulturálisan behatárolt emberi kösség által került lejegyzésre, természetes módon magán hordozza a mediterrán civilizáció gondolkodásmódját. Hitünk szerint azonban a teljes Szentís Istentől ihletett a Szentlélek által. (1Tim 3,16) A Biblia íi tehát isteni ihletés által, de a saját kultújuk elemeinek használatával írták le azt. A lelki munkások feladata ennek a szövegnek a közvetítése, fordísa”Mit is jelent ebben az esetben a fordís? Az isteni üzenet közvetínek egyik legfontosabb feladata megérteni a Bibliai szövegek keletkezének alapvető kölményeit, a történelmi hátteret, az eredeti nyelvet, a kulturális szakadékot és ezek megértével a fennálló szakadékokat áthidalni és a jelen helyzetre alkalmazni. Ez az alkalmazás viszont a közvetí kultúja alapján történik, és egy másik kultúba kell továbbítania. Jól láthatjuk, hogy az üzenet többszös értelmezésen esik át a célszemélyek eléig. A kultúra általi testet öltés, és annak fordísa semmiképp nem változtat azonban Isten Igén, mely ökké ugyanaz marad, és érvényessége sem változik, mivel Istentől származik, akiben nincs változás, vagy változásnak árnyéka. (Jak 1,17b) 

              Az evangélium továbbadál egy kulturálisan alkalmazott üzenet kerül át a fogadó kultúba. Az újonnan megték tehát kezdetben nemcsak az evangéliumot fogadják el, hanem azzal együtt egy idegen kultút is. Felmerül ezek alapján a kérdés, hogy a misszionáriusok mennyiben kérhetik az üzenetet elfogadóktól saját kultújuk megtagadát?

8. A kultúra meghatározottsága

A korai missziók résztvevői gyakran estek abba a hibába, hogy teljesen elutasították a távoli népek életének olyan alapvető elemeit, mint zene, tánc, ruházat, díszísek, ételek és kösségi rituák. Nem vették figyelembe, hogy ezek az elemek összefüggtek az adott nép vallásos tudatával, vagyis nem volt meg ezeknél a népeknél a szétválasztás a szent és világi viselkedés és gondolkodás kött. Az elutasís következtében létrejött kulturális vákuumot be kellett tölteniük a hitték életének saját elemeivel. Ezáltal sok esetben keverék vallásosság jött létre, illetve a helyi új gyülekezettagok nem tanultak meg öllóan dönteni a biblikus tanís alapján jó és rossz kött.

              Ezzel szemben egyes kutatók, és misszionáriusok szerint Isten teljes egészében elismeri az emberi kultút. Ez azt jelenti, hogy akik befogadják az evangéliumot, azok nyugodtan megőrizhetik saját kultújuk tradícióit. Az ezt a nézetet vallók az emberiség iránti tiszteletből fakadóan értékként fogadják el hagyományaikat és emberi ökséket és minimalizálják azok elutasít a megték kött. Két végletet láttunk tehát: az egyik szerint a fogadó népnek meg kell tagadnia a saját kultút, a másik szerint viszont teljessében megőrizheti aztAz Újszövetség tanúga szerint ez volt már az első gyülekezetek állandó probléja is. Pál tanácsai és rendelései a korinthusi gyülekezetnek kivá példája a keresztények és a világ kapcsolatának nehézségeire.  Egyszerre megtalálhatjuk az Újszövetségben a “Ne szeressétek a világot…” (1Jn 2,15) felszóst és az “Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszütt Fiát adta…” (Jn 3,16) kijelentést. A világ, illetve annak kultúi Isten ílete alatt állnak. Ez az ílet Jézus Krisztus kereszthalában csúcsosodik ki. Mivel a gyülekezet Krisztus halára és feltámadára él, a világot és annak elemeit szükségszerûen megíli, mivel nem ebből a világból való. Ez az ílet azonban nem jelentheti a kultúk és a bûs emberek elít, mivel Isten szeretetének tárgya pontosan ez a világ.

Összegzés

A kultúra ismerete, figyelembe vétele és felhasznása az üzenet közvetíben a történelmi példák alapján létfontossá. Ez az inkulturáció folyamata, mely Kíban sajnos kevés kivételtől eltekintve nem mûtt az újkori missziók első évszázadaiban. A kereszténység ezért nem tudott széles körben elterjedni a mai napig sem, és többnyire máig idegen vallásként kezelik. Ez a veszély ma is fennállhat az európai szekularizá társadalmakban, ahol a kereszténység láthatóan nem tud vonzó lenni a világban ék szára, mivel kulturálisan konzervatív értékrendje mellett stílusa és gondolkodásmódja is konzervatívként hat. Ezekkel szemben Koreában az inkulturáció sikere olyan nagyrté volt, hogy száz év alatt a koreai egyház többször megdupládott, és ma is erőteljes hatással van a társadalomra. Ennek egyik legfontosabb alapja a misszionáriusok felkészültsége volt, akik szociális segítségnyújtásuk és a kultúra való érzékenysék által betöltötték a koreai nép aktuális szükségleteit mind fizikálisan, mind lelkileg.

   A vallásos kösségek nagy részének probléja a zártság, a szûk lág és belterjesség. Ez könnyedén egy olyan szektás szubkultút hoz létre, melyből nehéz megszabadulni, és amihez nehéz csatlakozni kílről. Ha ehhez még törvényeskedés is hozzárul, szinte lehetetlenné válik az evangelizáció. Gyülekezet, mely nem tudja és nem is akarja elérni a világot, ahová küldetett, amelyben benne él? Hatalmas ellentmondás, mivel alapvető funkciót hagyja figyelmen kíl.

Keresztényként feladatunk a világban bemutatni az evangéliumot a világ szára, azzal a mentő szeretettel, amely Istené és amely mindig figyelembe veszi a künbö kölmények közt éket.


Lektorálta: Dr. Komesz Mátyás

Így érzek...


Felhasznált irodalom:

Bosch, David J. [2005] Paradigmaváltások a missszió teológiában.

Budapest. Harmat-PMTI, 541 o.

 

Chadwick, Owen [1998reformáció

Budapest, Osiris kiadó442 o.

 

Chung, Sung-kuh [2002] Koreai református igehirdetők: A prédikáció története a Koreai Egyházban

Budapest, Magyar Református Egyház Kálvin János kiadója, 243 o.

 

Clark, Donald N. [é.n.] Christianity in modern Korea2009. 01. 29. 15:33,

www.aasianst.org/eaa/clark-korea.pdf 

 

Cook, Herbert G. [1954] An introduction to Christian missions

Chicago, Moody Press

 

Cox, Harvey [1994] Fire from Heaven: The Rise of Pentecostal Spirituality and the Reshaping of Religion in the Twenty-First Century

Reading, Ma, Addison-Wesley

 

Eastman, Roger (szerk.) [1993] The Ways of Religion.

New York, Oxford University Press, 488 o.

 

Hamar Imre [2000] Mítoszok és vallások Kíban.

Budapest, Balassi kiadó, 194 o.

 

Hiebert, Paul G. [1985] Anthropological Insights for missionaries

Michigan, Baker Book House Company, 315 o.

 

Kane, Herbert J. [1990] Understanding christian missions

Grand Rapids, Michigan, Baker Book House, 472 o.

 

______________ [1982] A concise history of a christian world mission

Michigan, Baker Book House, 216 o.

 

Komesz Mátyás [2005] Bevezetés a teológiába  segédlet

Budapest, PTF  belső használatra, 35 o.

 

ng, HansChing, Julia [2000] Párbeszéd a kínai vallásokról

Budapest, Palatinus-Könyvek Kft, 307 o.

 

Lane, Tony [2003] A keresztény gondolkodás rövid története

Budapest, Harmat-Kálvin

 

Liardon, Roberts [1996] A hit emberei

Budapest, Hit Gyülekezete, 478 o.

 

McGavran, Donald A. [1987] Understanding church growth

Grand Rapids, Michigan, 480 o.

 

Nemeshegyi Péter [é.n.] A világvallások típusai, 2009. 01. 01 27. 13:45,

www.terebess.hu/keletkultinfo/nemeshegyi.html

 

Newbigin, Leslie [2006] Evangélium a pluralista társadalomban

Budapest, Harmat, 296 o.

 

Tomka Ferenc [é. n.] Inkulturáció, 2009. 01 17. 17:34

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/teol/tomka.html

 

Vitányi Iván [2002] A civilizáció és a kultúra paradigmái in.: Magyar Tudomány 2002/6.

 


[1] Egyes kutatók holisztikus teológiaként ( a holosz=egész szól) emlegetik ezt, a liberális és fundamentális teológia szélsőgein túlmutató, kialakulóban levő teológiai irányzatot. (Komesz [2005] 26-31. o. )

 

[2] Matteo Ricci (1552-1610) olasz jezsuita szerzetes, aki portugál utazókkal hajózott el Indiába, majd Kíba, ahol hátralevő életében munkálkodott. Azon kevés nyugati tudós kö tartozott, aki megtanulta és jól használta a klasszikus kínai nyelvet és íst. Missziós munkában sokat kritizálták, amiért szerintük túl messzire ment el az akkomodációban. Ez azt jelentette, hogy a kínai kultút alaposan megismerte és értékesnek tartotta. A katolikus hitet ennek fényében, kínai fogalmakkal adta tovább. Érdeme, hogy felismerte a konfucianizmus fontossát, és Yi Su-gwang koreai küldöttel megismertette tanait, aki a Silhak mozgalom előszíje lett Koreában.





A cikk ezekre a kérdésekre keresi a választ:

  • Mi a hívő embereket körülvevő világ és kultúra lényege?
  • Hogyan viszonyulhatunk e kultúrához?
  • Milyen találkozási pontokat határozhatunk meg a kereszténység és környezete között?

A cikk elolvasását ajánljuk mindazoknak, akik a keresztény misszió nehézségeit kihívásnak tekintik, és érdeklik őket azok mélyebb okai.

Comments