2013. november 8-án, harmadik
alkalommal került sor a Pünkösdi Teológiai Főiskolán a Magyar Tudomány Ünnepe
rendezvénysorozat keretén belül tudományos konferenciára. Az idei konferencia
témája az evangelikál megtérés volt. Czövek Tamás javaslatára két pünkösdi
professzort hívtunk meg, akik a környező országok PTF-hez hasonló oktatási
intézményeiben tanítanak: Dr. Corneliu Constantineanu Bukarestből, Dr. Pavel
Hosek pedig Prágából érkezett. Tartalmas, és a teológiai kutatás legújabb
eredményeit felvonultató előadásokat hallgathattak a résztvevők.
Megtérés
modellek - Tatai István
A
konferencia felvezető előadását a PTF oktatója, Dr. Tatai István tartotta: Alan
Kreider nyomán bemutatta az egyháztörténelemből ismert főbb
megtérés-modelleket. Az első századokra az ún. katechumenátus megtérés-modell
volt jellemző, ami nagyon erőteljes etikai hangsúlyokat tartalmazott. Úgy
tartották, a megtérés elsődlegesen az ember szívében megy végbe, viszont
láthatóvá válik a megváltozott cselekedetekben. A minél megalapozottabb döntés
elősegítése érdekében bevezettek egy 2-3 éves oktatási periódust, amit
katechumenátusnak neveztek el. Ez idő alatt a jelölt sokrétű tanítást kapott az
élet minden területére vonatkozóan, időnként vizsgát is kellett tennie, majd
amikor eljött az idő, és alkalmasnak találták, húsvét idején megkeresztelték.
Ezzel vált kereszténnyé, a gyülekezet tagjává.
A
következő, markánsan más jellemzőkkel bíró modell a 4. században lezajlott,
Constantinus császár nevéhez köthető fordulat után vált általánossá az egyházban.
Keresztény, vagy legalábbis kereszténynek nevezett családokban nőttek fel a
gyerekek, a gyülekezeteket nem fenyegette üldözés. Ebben az időszakban a
verbalitás vált hangsúlyossá a szentgyónás keretében, miközben a megtérés, a
nagy egzisztenciális fordulat, elvesztette jelentőségét. A pozitívumokat
kiemelve, erős biblikus alapokat találhatunk a gyakorlat mögött: fontos elem a
szív megtöretése (ApCs 2,37); a száj bűnvallása (Lk 15,21); a gyakorlati
elégtétel (Lk 19,8).
A
harmadik jelentős megtérés-modell az ortodox református szövetségé, amiben
Isten munkája a központi motívum (1Kor 7,14). Isten örök kiválasztása alapján a
hívő család gyermeke a keresztség által szövetségbe kerül Istennel, majd a
Szentlélek működése és a Szentírás alapján felismeri a döntés szükségességét,
amelynek bekövetkeztét a gyakorlati életszentség felismerhetővé válása
bizonyítja.
A
következő modell a 18-19. századi, arminianus alapokon nyugvó német pietista
modell. Itt az emberi erőfeszítés, a személyes döntés felelőssége és a
spirituális átélés kerül előtérbe, ellensúlyozva a kálvini kiválasztottságban
rejlő ellangyosodás veszélyét. A pietisták szerint a szívbeli állapot, a
töredelmesség nyomán átélt lelki áttörés a megtérés csalhatatlan jele.
Az
előadó kiemelte, hogy Isten bizonyíthatóan az összes modellt használta,
számunkra jelenleg az életszentség újrafelfedezése lenne a legfontosabb
feladat. Érdemes lenne olyan modellben gondolkodni, amely valamennyi modell
eredményeit egybefogja.
Paradigmaváltás
- Corneliu Constantineanu
A
történeti alapozás erős felütéssel indította a konferenciát. A következőkben
Corneliu Constantineanu Pál apostol
megtérése kapcsán a paradigmaváltás jelentését, Pál teológiájának központi
elemeit, és megtérésének értelmezését vázolta fel.
Thomas
Kuhn, természettudományokkal foglalkozó tudós dolgozta ki az 1970-es években
azt az elméletet, miszerint a tudomány nem lineárisan, az újabb eredmények
folyamatos integrálásával, egymásra épülésével fejlődik (ahogy addig tartották),
hanem mindig robbanásszerűen, forradalmi változásokkal. Ez utóbbit nevezte el
paradigmaváltásnak, tehát amikor teljesen új szempontok mentén a dolgok más
megvilágításba kerülnek, és felülírják a korábbi elképzeléseket.
Thomas
Kuhn modellje Pál apostol megtérésének, és az abból eredő gondolkodásának
értelmezésében segít. Kuhn a megtérés szót használja a paradigmaváltás
aktusára, a gyors változás érzékeltetésére. Amiben addig hittél, elhagyod, és
az újhoz leszel hűséges, ehhez nincs szükség logikus bizonyítási eljárásokra,
hanem sokkal inkább szemléletváltásra.
Pál
apostol megtérés-élménye és a kapott kinyilatkoztatás az életét, a
személyiségét és a misszióját is teljesen átformálta, a legmélyebb meggyőződéseit,
az életének irányát változtatta meg. Krisztus gyülekezetét üldözte, amikor
szembetalálta magát Krisztussal, aki megkérdezte: „Miért üldözöl engem?” Pál
számára megrázó lehetett a felismerés, hogy Isten Felkentjét, a Messiást
üldözi. Ez annyit jelentett számára, hogy Isten el fogja pusztítani. De nem ez
történt, hanem megbocsátást, Isten ölelését tapasztalta. A későbbiekben a
gondolkodását ez a tapasztalat és felismerés határozta meg, ebben van a
teológiája középpontja, Isten természetének a lényegét érti meg, az evangélium
üzenetének, a kegyelemnek a lényegét: Isten megbocsátó, az elveszetteket
keresi, hogy megmentse őket. „Mikor mi még bűnösök, sőt, Isten ellenségei
voltunk, Krisztus akkor halt meg értünk, és megbékéltetett Istennel” – írja később
(Róm 5), és ebben a saját találkozása és megbékéltetésének alapélménye van
benne. Pál zelóta jellegű farizeus volt, zsidó gyökerei és öröksége alapozta
meg a gondolkodását – de ez az átélés összekapcsolódik azzal, és együttesen
jelentik a teológiája alapját.
Mi
volt tehát Pál apostol teológiájának központi gondolata? A reformátusok szerint
a hit, Albert Schweitzer szerint a Krisztussal való misztikus egyesülés, más
szerint Isten szuverén hatalma, vagy az evangélium, és folytathatnánk a sort.
Írásainak legfontosabb témái valóban ezek. A legújabb kutatások más szempontok
alapján közelítenek a kérdéshez, és korábban figyelmen kívül hagyott elemeket
fedeznek fel.
Például
a narratív iskola feltételez egy mélyebb réteget Pál apostol írásai mögött,
amiket nem is önt szavakba. Isten megváltó történetét és szándékát fedezhetjük
fel ezen a gondolati síkon, miszerint az evangélium igazi lényege a pogányok
beemelése a kiválasztottság státuszába, amely kizárólag Krisztus által
lehetséges. Vagyis Pál fő gondolata, hogy a pogányoknak joguk van integrálódni
Isten népébe, a Krisztusban való hit alapján, minden előfeltétel nélkül. Isten
háza népében a pogányok és zsidók eggyé válhatnak, együttesen alkothatják
Krisztus testét. Ez az értelmezés mindenképpen paradigmaváltásnak tekinthető.
A
másik, talán még forradalmibb gondolat az intertextualitás, tehát az Ó- és
Újszövetség együttes vizsgálata. Isten megváltó terve nem új, már az ószövetségi
néppel elkezdődött, a próféták megjövendölték, és ez folytatódott Krisztusban.
Az Újszövetség nem új történet, hanem Isten megváltó tervének része, a két
korszakot együtt kell látnunk, hogy megérthessük a megváltást.
A
mai világunkra aktualizálva a témát, előadását azzal fejezte be Corneliu
Constantineanu, hogy a megtérés nem magánügy Isten és a hívők között, hanem
teljesen átformálja az életünket, hogy az átélt megbékélés nyomán Isten
békéltetőivé váljunk, ahogy ezt Pál is kifejti a leveleiben.
A
megtérés vallástörténeti kerete - Pavel Hosek
Pavel
Hosek saját megtérés-élményével és Szentlélek-keresztségével kezdte az előadását,
felvázolva ezzel az értelmezési keretet. Amikor teológiát kezdett tanulni, az
motiválta, hogy jobban értse, mi történt vele, és jobban értsen másokat is,
hogy felkészültebben kommunikálhasson velük.
Ő
is Alan Kreider anabaptista egyháztörténész munkásságát tekintette kiindulási
alapnak a megtérés tudományos elemzésében. A megtérés komplex jelenség, az
egyház történetében mindig más és más hangsúlyok kerültek előtérbe (az első előadásból
ezt ismerhettük meg), illetve a Biblia megtérésre vonatkozó kifejezései is némi
eltérést mutatnak. Mindennek a közös halmaza pedig a változás, amit öt dimenzióban
ábrázolt Pavel Hosek:
1) hit,
meggyőződés
2) cselekedet
3) kapcsolatok,
kapcsolatrendszer
4) átélés
5) rituális,
liturgiai aspektus (gyülekezeti-kulturális-vallási rituálék rendszere)
Sokszor
előfordul, hogy van hirtelen áttörés (mint Pálnál), de általában inkább egy
folyamatról beszélhetünk: egy belépési pontból elindulva, bizonyos idő eltelte
után, végeredményként következik be a megtérés. Az első századok
gyülekezeteiben hosszabb előkészítő időszak telt el az első megszólítástól a
bemerítkezésig és az első Úrvacsoráig, amikor a személy integrálódott a
gyülekezetbe, mint egy családba. Tehát a fenti dimenziókat tekintve, akár 3-5
év is eltelhetett az első és az utolsó szint között.
A
rabbinikus judaizmusban Ruth története párhuzamos a családba fogadással. Pavel
Hosek saját megtérés-élménye alapján úgy véli, hogy a mai szekularizált
társadalom tagjainak ilyen élmény a megtérés, amikor a közösség nélküli,
magányos individuum egy család közösségébe kerül. Itt jegyezte meg, hogy a
pünkösdiek-evanglikálok pietista hagyományai között a megtérés egyéni, érzelmi
aspektusa egyértelmű, viszont hozzá kell tenni a szociális vonatkozásokat is.
William
James a megtérés típusait kutatta, azok jellegzetességeit tárta fel. Két
alapvető, különböző csoportot (két személyiségtípust) talált a vallásos
megtérések területén:
1) beteg
lelkek (a krízishelyzetből megtérők)
2) egészséges
lelkek (nincs drámai kontextus)
Az
első csoportba a kilátástalan helyzetben levők tartoznak, akik, amikor
találkoznak az evangéliummal, drámai megtérést élnek át. A másik csoportot
általában a harmonikus családban felnőtt, békés életű emberek alkotják, akik
másfajta megtérést élnek át, ugyanakkor nekik is meg kell találni az utat Istenhez.
A keresztény családokban felnőtt gyerekek utóbbiak közé tartoznak, elemeiben
mindent tudnak a kereszténységről, náluk a közösségbe integrálódás jelenti a
változást, mikor felismerik, hogy részei egy nagyobb történetnek.
Az
előadások között lehetősége volt a hallgatóságnak kérdéseket feltenni, az ebéd
után pedig kötetlenebb, személyesebb hangvételű beszélgetésre került sor,
megtérés-élményekkel, családi történetekkel. Ezekből megtudhattuk, hogy Pavel
Hosek elméletében azért annyira hangsúlyos a közösség, az Isten családjába való
befogadás, hiszen az ő maga számára is ez a legfontosabb vetülete a
megtérésnek. Corneliu Constantineanu harmadik generációs pünkösdi, nagyapja a
maga régiójában az első pünkösdi prédikátor volt, tinédzserként került Európa
máig legnagyobb pünkösdi gyülekezetébe – neki a megtérés a „belenövekedés”
útját jelenti. Rozgonyi Botond pedig, aki csatlakozott a kerekasztal
társaságához, névleges keresztény családban felnőve már óvodáskorában meggyőződött
Isten létezéséről, de időbe telt, míg ez a hit személyes kapcsolattá alakult.
Abban
minden résztvevő megegyezett, hogy a megtérés sokszínű és sokdimenziós
jelenség, ez ábrázolódott ki az előadásokból és a kerekasztal-beszélgetésből
is. A Pünkösdi Teológiai Főiskola és a Bukaresti Pünkösdi Teológiai Intézet
között született együttműködési megállapodás a további kooperáció és kutatás
lehetőségét vetíti előre, amelynek folyományaként a kép talán még tovább
árnyalódik. A konferencia előadásai és fényképei elérhetőek a PTF honlapján.