Nagy-Ajtai Ágnes: Az evangelikál megtérés – Konferencia a PTF-en

2013. november 8-án, harmadik alkalommal került sor a Pünkösdi Teológiai Főiskolán a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretén belül tudományos konferenciára. Az idei konferencia témája az evangelikál megtérés volt. Czövek Tamás javaslatára két pünkösdi professzort hívtunk meg, akik a környező országok PTF-hez hasonló oktatási intézményeiben tanítanak: Dr. Corneliu Constantineanu Bukarestből, Dr. Pavel Hosek pedig Prágából érkezett. Tartalmas, és a teológiai kutatás legújabb eredményeit felvonultató előadásokat hallgathattak a résztvevők.

 

Megtérés modellek - Tatai István

A konferencia felvezető előadását a PTF oktatója, Dr. Tatai István tartotta: Alan Kreider nyomán bemutatta az egyháztörténelemből ismert főbb megtérés-modelleket. Az első századokra az ún. katechumenátus megtérés-modell volt jellemző, ami nagyon erőteljes etikai hangsúlyokat tartalmazott. Úgy tartották, a megtérés elsődlegesen az ember szívében megy végbe, viszont láthatóvá válik a megváltozott cselekedetekben. A minél megalapozottabb döntés elősegítése érdekében bevezettek egy 2-3 éves oktatási periódust, amit katechumenátusnak neveztek el. Ez idő alatt a jelölt sokrétű tanítást kapott az élet minden területére vonatkozóan, időnként vizsgát is kellett tennie, majd amikor eljött az idő, és alkalmasnak találták, húsvét idején megkeresztelték. Ezzel vált kereszténnyé, a gyülekezet tagjává.

A következő, markánsan más jellemzőkkel bíró modell a 4. században lezajlott, Constantinus császár nevéhez köthető fordulat után vált általánossá az egyházban. Keresztény, vagy legalábbis kereszténynek nevezett családokban nőttek fel a gyerekek, a gyülekezeteket nem fenyegette üldözés. Ebben az időszakban a verbalitás vált hangsúlyossá a szentgyónás keretében, miközben a megtérés, a nagy egzisztenciális fordulat, elvesztette jelentőségét. A pozitívumokat kiemelve, erős biblikus alapokat találhatunk a gyakorlat mögött: fontos elem a szív megtöretése (ApCs 2,37); a száj bűnvallása (Lk 15,21); a gyakorlati elégtétel (Lk 19,8).

A harmadik jelentős megtérés-modell az ortodox református szövetségé, amiben Isten munkája a központi motívum (1Kor 7,14). Isten örök kiválasztása alapján a hívő család gyermeke a keresztség által szövetségbe kerül Istennel, majd a Szentlélek működése és a Szentírás alapján felismeri a döntés szükségességét, amelynek bekövetkeztét a gyakorlati életszentség felismerhetővé válása bizonyítja.

A következő modell a 18-19. századi, arminianus alapokon nyugvó német pietista modell. Itt az emberi erőfeszítés, a személyes döntés felelőssége és a spirituális átélés kerül előtérbe, ellensúlyozva a kálvini kiválasztottságban rejlő ellangyosodás veszélyét. A pietisták szerint a szívbeli állapot, a töredelmesség nyomán átélt lelki áttörés a megtérés csalhatatlan jele.

Az előadó kiemelte, hogy Isten bizonyíthatóan az összes modellt használta, számunkra jelenleg az életszentség újrafelfedezése lenne a legfontosabb feladat. Érdemes lenne olyan modellben gondolkodni, amely valamennyi modell eredményeit egybefogja.

 

Paradigmaváltás - Corneliu Constantineanu

A történeti alapozás erős felütéssel indította a konferenciát. A következőkben Corneliu  Constantineanu Pál apostol megtérése kapcsán a paradigmaváltás jelentését, Pál teológiájának központi elemeit, és megtérésének értelmezését vázolta fel.

Thomas Kuhn, természettudományokkal foglalkozó tudós dolgozta ki az 1970-es években azt az elméletet, miszerint a tudomány nem lineárisan, az újabb eredmények folyamatos integrálásával, egymásra épülésével fejlődik (ahogy addig tartották), hanem mindig robbanásszerűen, forradalmi változásokkal. Ez utóbbit nevezte el paradigmaváltásnak, tehát amikor teljesen új szempontok mentén a dolgok más megvilágításba kerülnek, és felülírják a korábbi elképzeléseket.

Thomas Kuhn modellje Pál apostol megtérésének, és az abból eredő gondolkodásának értelmezésében segít. Kuhn a megtérés szót használja a paradigmaváltás aktusára, a gyors változás érzékeltetésére. Amiben addig hittél, elhagyod, és az újhoz leszel hűséges, ehhez nincs szükség logikus bizonyítási eljárásokra, hanem sokkal inkább szemléletváltásra.

Pál apostol megtérés-élménye és a kapott kinyilatkoztatás az életét, a személyiségét és a misszióját is teljesen átformálta, a legmélyebb meggyőződéseit, az életének irányát változtatta meg. Krisztus gyülekezetét üldözte, amikor szembetalálta magát Krisztussal, aki megkérdezte: „Miért üldözöl engem?” Pál számára megrázó lehetett a felismerés, hogy Isten Felkentjét, a Messiást üldözi. Ez annyit jelentett számára, hogy Isten el fogja pusztítani. De nem ez történt, hanem megbocsátást, Isten ölelését tapasztalta. A későbbiekben a gondolkodását ez a tapasztalat és felismerés határozta meg, ebben van a teológiája középpontja, Isten természetének a lényegét érti meg, az evangélium üzenetének, a kegyelemnek a lényegét: Isten megbocsátó, az elveszetteket keresi, hogy megmentse őket. „Mikor mi még bűnösök, sőt, Isten ellenségei voltunk, Krisztus akkor halt meg értünk, és megbékéltetett Istennel” – írja később (Róm 5), és ebben a saját találkozása és megbékéltetésének alapélménye van benne. Pál zelóta jellegű farizeus volt, zsidó gyökerei és öröksége alapozta meg a gondolkodását – de ez az átélés összekapcsolódik azzal, és együttesen jelentik a teológiája alapját.

Mi volt tehát Pál apostol teológiájának központi gondolata? A reformátusok szerint a hit, Albert Schweitzer szerint a Krisztussal való misztikus egyesülés, más szerint Isten szuverén hatalma, vagy az evangélium, és folytathatnánk a sort. Írásainak legfontosabb témái valóban ezek. A legújabb kutatások más szempontok alapján közelítenek a kérdéshez, és korábban figyelmen kívül hagyott elemeket fedeznek fel.

Például a narratív iskola feltételez egy mélyebb réteget Pál apostol írásai mögött, amiket nem is önt szavakba. Isten megváltó történetét és szándékát fedezhetjük fel ezen a gondolati síkon, miszerint az evangélium igazi lényege a pogányok beemelése a kiválasztottság státuszába, amely kizárólag Krisztus által lehetséges. Vagyis Pál fő gondolata, hogy a pogányoknak joguk van integrálódni Isten népébe, a Krisztusban való hit alapján, minden előfeltétel nélkül. Isten háza népében a pogányok és zsidók eggyé válhatnak, együttesen alkothatják Krisztus testét. Ez az értelmezés mindenképpen paradigmaváltásnak tekinthető.

A másik, talán még forradalmibb gondolat az intertextualitás, tehát az Ó- és Újszövetség együttes vizsgálata. Isten megváltó terve nem új, már az ószövetségi néppel elkezdődött, a próféták megjövendölték, és ez folytatódott Krisztusban. Az Újszövetség nem új történet, hanem Isten megváltó tervének része, a két korszakot együtt kell látnunk, hogy megérthessük a megváltást.

A mai világunkra aktualizálva a témát, előadását azzal fejezte be Corneliu Constantineanu, hogy a megtérés nem magánügy Isten és a hívők között, hanem teljesen átformálja az életünket, hogy az átélt megbékélés nyomán Isten békéltetőivé váljunk, ahogy ezt Pál is kifejti a leveleiben.

 

A megtérés vallástörténeti kerete - Pavel Hosek

Pavel Hosek saját megtérés-élményével és Szentlélek-keresztségével kezdte az előadását, felvázolva ezzel az értelmezési keretet. Amikor teológiát kezdett tanulni, az motiválta, hogy jobban értse, mi történt vele, és jobban értsen másokat is, hogy felkészültebben kommunikálhasson velük.

Ő is Alan Kreider anabaptista egyháztörténész munkásságát tekintette kiindulási alapnak a megtérés tudományos elemzésében. A megtérés komplex jelenség, az egyház történetében mindig más és más hangsúlyok kerültek előtérbe (az első előadásból ezt ismerhettük meg), illetve a Biblia megtérésre vonatkozó kifejezései is némi eltérést mutatnak. Mindennek a közös halmaza pedig a változás, amit öt dimenzióban ábrázolt Pavel Hosek:

1)     hit, meggyőződés

2)     cselekedet

3)     kapcsolatok, kapcsolatrendszer

4)     átélés

5)     rituális, liturgiai aspektus (gyülekezeti-kulturális-vallási rituálék rendszere)

Sokszor előfordul, hogy van hirtelen áttörés (mint Pálnál), de általában inkább egy folyamatról beszélhetünk: egy belépési pontból elindulva, bizonyos idő eltelte után, végeredményként következik be a megtérés. Az első századok gyülekezeteiben hosszabb előkészítő időszak telt el az első megszólítástól a bemerítkezésig és az első Úrvacsoráig, amikor a személy integrálódott a gyülekezetbe, mint egy családba. Tehát a fenti dimenziókat tekintve, akár 3-5 év is eltelhetett az első és az utolsó szint között.

A rabbinikus judaizmusban Ruth története párhuzamos a családba fogadással. Pavel Hosek saját megtérés-élménye alapján úgy véli, hogy a mai szekularizált társadalom tagjainak ilyen élmény a megtérés, amikor a közösség nélküli, magányos individuum egy család közösségébe kerül. Itt jegyezte meg, hogy a pünkösdiek-evanglikálok pietista hagyományai között a megtérés egyéni, érzelmi aspektusa egyértelmű, viszont hozzá kell tenni a szociális vonatkozásokat is.

William James a megtérés típusait kutatta, azok jellegzetességeit tárta fel. Két alapvető, különböző csoportot (két személyiségtípust) talált a vallásos megtérések területén:

1)     beteg lelkek (a krízishelyzetből megtérők)

2)     egészséges lelkek (nincs drámai kontextus)

Az első csoportba a kilátástalan helyzetben levők tartoznak, akik, amikor találkoznak az evangéliummal, drámai megtérést élnek át. A másik csoportot általában a harmonikus családban felnőtt, békés életű emberek alkotják, akik másfajta megtérést élnek át, ugyanakkor nekik is meg kell találni az utat Istenhez. A keresztény családokban felnőtt gyerekek utóbbiak közé tartoznak, elemeiben mindent tudnak a kereszténységről, náluk a közösségbe integrálódás jelenti a változást, mikor felismerik, hogy részei egy nagyobb történetnek.

Az előadások között lehetősége volt a hallgatóságnak kérdéseket feltenni, az ebéd után pedig kötetlenebb, személyesebb hangvételű beszélgetésre került sor, megtérés-élményekkel, családi történetekkel. Ezekből megtudhattuk, hogy Pavel Hosek elméletében azért annyira hangsúlyos a közösség, az Isten családjába való befogadás, hiszen az ő maga számára is ez a legfontosabb vetülete a megtérésnek. Corneliu Constantineanu harmadik generációs pünkösdi, nagyapja a maga régiójában az első pünkösdi prédikátor volt, tinédzserként került Európa máig legnagyobb pünkösdi gyülekezetébe – neki a megtérés a „belenövekedés” útját jelenti. Rozgonyi Botond pedig, aki csatlakozott a kerekasztal társaságához, névleges keresztény családban felnőve már óvodáskorában meggyőződött Isten létezéséről, de időbe telt, míg ez a hit személyes kapcsolattá alakult.

Abban minden résztvevő megegyezett, hogy a megtérés sokszínű és sokdimenziós jelenség, ez ábrázolódott ki az előadásokból és a kerekasztal-beszélgetésből is. A Pünkösdi Teológiai Főiskola és a Bukaresti Pünkösdi Teológiai Intézet között született együttműködési megállapodás a további kooperáció és kutatás lehetőségét vetíti előre, amelynek folyományaként a kép talán még tovább árnyalódik. A konferencia előadásai és fényképei elérhetőek a PTF honlapján.

Comments