Bozóné Csernus Emőke: Az 1940-es évek magyarországi pünkösdi ébredési mozgalmának hatása az ózdi gyülekezet megalakulására és első évtizedeire

AJÁNLÓ

Cikkünket azoknak ajánljuk, akiket érdekel az ébredések „működése”, és az, hogyan alakult meg egy hét évtizeddel ezelőtti lelki megújulás nyomán egy mai napig stabilan álló gyülekezet.

 

Bevezető

A MPE Ózdi Gyülekezete az 1930-as, 1940-es évek magyarországi pünkösdi ébredésének eredményeképpen jött létre. Hivatalosan 65 évvel ezelőtt, 1949. január 25-én alakult meg. Jelen munkámmal annak néztem utána, milyen tényezők játszottak közre a megalakulásában és az első évtizedek történéseiben, főként ébredéstörténeti szempontokból. Kutatásom alapja főleg az idős testvérekkel folytatott beszélgetések és a gyülekezet testvéri óráinak jegyzőkönyvei voltak.

Mit jelent az „ébredés”?

Honnan tudhatjuk, hogy ébredés van? Milyen jellemzői vannak az ébredésnek? Ezekre a kérdésekre nehéz válaszolni, mégis, amikor benne vagyunk, általában tudjuk, hogy ébredés van. Olyan minőségi és mennyiségi változásokat élünk át, melyekre nincs ésszerű, természetes válasz, csakis természetfeletti. Az ébredés mindenek előtt Isten Lelkének a munkája, és nem a miénk. „A szél fúj, ahová akar” – és akkor, amikor akar! Ember ezt nem tudja kierőszakolni, a legtöbb, amit tehetünk, hogy belelépünk Isten sodró folyamába, az Élő Vízbe, és engedelmes munkatársai leszünk.

Bütösi János definíciója szerint „Az ébredés Isten Szentlelkének olyan szuverén kiáradása, melynek hatására aránylag rövid idő alatt tömegek tapasztalják meg Krisztus megváltó hatalmát, és szentelik oda magukat Isten országa szolgálatára, az egyház közösségében.”[1]

Az ébredési időszakok általában rövid ideig tartanak, az ébredés kifejlődik, aztán visszahúzódik, kevés befolyásunk van a meghosszabbítására. Jellemző rá a sok megtérő mellett a környező társadalomra gyakorolt hatás, az eszkatologikus várakozás, az erőteljes missziós lelkület, szociális érzékenység – Isten szeretetének megmutatása. Az egyet nem értő gyülekezeti, egyházi tagok miatt időnként éles vitákkal, szakadással is együtt jár.[2]

Az ébredés hátterében általában valamilyen erkölcsi, gazdasági, társadalmi válság és egész nemzet(ek)re kiterjedő depresszió húzódik meg. Az 1940-es évek magyar ébredését a háborús készülődés és az átélt veszteségek fájdalma, a félelemteljes állapotok lengték körül. Az ébredés minden esetben egy-egy odaszánt életű személy, vagy csoport fellépésével kezdődött, aki Isten erejével szolgált, kereste Isten jelenlétét, ha csoportról volt szó, akkor együttesen imádkoztak, böjtöltek, tanulmányozták Isten Igéjét. Próbáltak visszatérni az alapokhoz, a keresztény ősegyház életgyakorlatához és hitéhez. Elhatárolódtak a bűneiktől, bűnbánatot gyakoroltak, bűnvallást tettek, majd hatalmas örömöt éltek át, és igyekeztek továbbadni az evangéliumot mindenkinek - minden módon. Ezzel sokszor a társadalomból megvetést, gyanakvást váltottak ki, ami gyakran üldözéssel párosult.

A pünkösdi ébredés Ózdra érkezése

Az ózdi gyülekezet gyökerei egyrészt Mezőberénybe, másrészt Hajdúhadházra nyúlnak vissza. Az első pünkösdiek Ózdon nem ózdiak voltak. Idősb Csernus Béla[3] 1934-ben tért meg Mezőberényben, a pünkösdi gyülekezetben, ahol 20 évesen már ifjúsági evangélista szolgálatot is végzett az id. Weigert Márton gyülekezetvezető és felesége házánál tartott tüzes pünkösdi összejöveteleken. Erre a korai felavatásra a gyülekezet tényleges szolgálattevője, Schäffer András távolléte (katonai szolgálata) miatt volt szükség.[4]

Csernus Béla 1940-ben kötött házasságot a szintén mezőberényi Fehér Magdolnával[5], aki édesanyjának unokatestvére révén ismerkedett meg a pünkösdi evengéliummal. Lehr testvér 1926-ban érkezett haza Amerikából, ahol Szentlélek-keresztséget nyert. Az anya, Fehér (Winter) Józsefné példáját követve a gyermekek is megtértek, bár a korabeli csendőri hatóságok kitiltották a kiskorúakat a közösség nyilvános alkalmairól. Ennek ellenére megtérését 16 éves korában, 1936-ban a budapesti Aréna u. 7. alatti (később Dózsa György úti) pünkösdi gyülekezetben bemerítkezéssel pecsételte meg. A házasságkötés után a Csernus házaspár Ózdra költözött a korabeli vasgyári munkalehetőség miatt.[6]

Milyen szellemi hagyatékkal rendelkeztek a Mezőberényből érkezők?

A mezőberényieknek nagyjából kétharmada evangélikus volt. Lehr testvér után a Mihók házaspár missziózott a faluban, felkereste azokat a templombajárókat, aki többre vágytak a puszta vallásos életnél. Ezeket a buzgó testvéreket úgy csúfolták a faluban: mihókosok. A Kalincsák házaspár is tevékenykedett itt, ők küldték ide Fábián Józsefet, aki később a mezőberényi gyülekezet vezetője lett. Weigert néni (egy idős özvegyasszony) adott helyet a gyülekezetnek a házánál, mert saját épületük nem volt.[7]

A háborús időkben 10-15 tagja volt a gyülekezetnek, azért csak ennyi, mert sokan fogságba kerültek német származásuk miatt. Még nőket is elhurcoltak Szibériába, bányamunkára, összesen több száz embert vitték el a faluból 2-5 éves fogságra. A legtöbben haza sem jöttek.[8]

Fábián, Schäffer és Weigert  testvérek nagy lelkesedéssel prédikáltak, sok szó esett a mennyországról, az Úr Jézus visszajöveteléről, a tévtanításoktól távol tartották magukat, működtek a lelki ajándékok, nyelveken szóltak. A sok gyermeket áldásnak tekintették, a fiatalokban látták a jövőt, ezért foglalkoztak a gyerekek bibliás tanításával, a kicsik is szolgálhattak az istentiszteleten: verset mondtak, énekeltek, zenéltek.[9]

Imaórák az ózdi evangélikus gyülekezetben

Az Ózdra költöző Csernus család lakhelye a Mekcsey István u. 24-ben, albérletben volt, egy evangélikus tulajdonos, bizonyos Szúcsik István házánál, aki vasgyári „mester”, azaz középvezető volt. Lelki életük evangélikus környezetbe ágyazódott, gyermekeiket az evangélikusoknál gyermekkeresztségben részesítettek. Akkor Marcsek János esperes úr volt az Ózdi Evangélikus Egyház vezető lelkésze, és Deme Károly tiszteletes a segédlelkésze. Mindkettőnek fontos szerep jutott az ózdi pünkösdi misszió alakulásában. Erről, a közel 7 évig tartó lelkiségről idősebb Csernus Béla később így nyilatkozott: Amolyan „konzerv” hitélet volt.[10]

A családfőt 1944. november hónapban a három gyermek mellől hadba vonulásra kényszerítették. A hadifogságból (Szovjetunió, Szaratov) végül 1945. november 2-án érkezett haza, leromlott egészségi állapotban. Felesége hittel várta.[11] Lelki otthont továbbra is az Evangélikus Egyházban találtak, megemlítendő Deme Károly segédlelkész nyitottsága, aki a félelmes háborús időkben született imaközösségnek az evangélikus templom mögötti „Luther Otthon”-ban helyet adott, sőt aktívan részt vett benne. Az imaközösségnek számos evangélikus tagja volt: Bencsó Sámuelné, Mokri Gyula, Teleki Józsefné, Mészáros Józsefné. Eleinte az esperes úr is kedvelte az imádkozó ébredési magot. Később az imaórák gyakorisága, és bensőségessége meghaladta a Marcsek János esperes úr és a vezető presbiterek lelkiségi ingerküszöbét, azt mondták, megvan az egyháznak az éves liturgia szerinti imarendje, ahhoz tartsák magukat. Az imacsoportnak más gyülekező helyet kellett választani. Csernus Béláék a kicsi albérletükbe hívták a továbbra is buzgó imádkozókat.

Az imacsoport gyarapodik

A csoport tagjai többnyire a Mekcsey út környékén laktak. Életükben, lelkiségükben történt változásokról ismerőseiknek örömmel beszéltek. Így került kapcsolatba a csoporttal Milibák Mihály és felesége, aki Bencsó néni közvetlen szomszédja volt. Ő lett a későbbi „romos helység” adományozója, ahol az ózdi pünkösdiek első imatermüket berendezték. Tóth György és felesége (Milibák Anna), majd Pikovszki Lászlóné (Milibák Margit) és mind többen a szájról-szájra terjedő bizonyságtételeket hallva jöttek, de ekkor még nem akarták elhagyni az egyházukat, nem is merítkeztek alá. Az újabb változást Marcsek János esperes úr hivatalos föllépése hozta. Deme tiszteletest eltiltotta a házi imaórák látogatásától, és egyház-fegyelmi intézkedést helyezett kilátásba. Ezzel végleg elvált az imacsoport az evangélikus egyháztól.

1946. októberében újabb pünkösdiek érkeztek Mezőerényből. Először Csernus Béla testvérei: Csernus Pál és Csernus Sándor,[12] majd 1947. júniusban Csernus Sándor, aki a feleségét, Fekete Juliannát[13] magával hozta a hajdúhadházi pünkösdi gyülekezetből. Ekkor 5 alámerített pünkösdi hívő volt Ózdon – mind az öten a Csernus családból, a többiek ugyanis névlegesen még a maguk egyházához tartoztak.[14]

A hajdúhadházi gyökerek

Hajdúhadházon a református hívők között indult meg az ébredés 1929-ben Rároha Dávid, Kalincsák Mihály és Sárkány Ernő munkálkodása nyomán, de több akkori pünkösdi prédikátor is járt ott. Vezetőjük Bartha Miklós volt.[15] A Fekete család már 1936-ban megtért, és eljárt tiltott imaalkalmakra, gyakran zaklatták őket a csendőrök, sőt hosszabb-rövidebb időre börtönbe is zárták őket. Julianna lányuk két tűz között őrlődött, vágyott Krisztussal élni, de az üldözés megfélemlítette őt, mígnem egy nap Fábián testvér (Csernus Sándor kérésére, aki kijelentést kapott arról, hogy ő lesz a felesége) négyszemközti beszélgetésben válaszút elé állította: „Meddig sántikálsz még kétfelé? Hozzál döntést, szolgáld Jézust!” Juliska ekkor térdre esett, bevallotta bűneit, elkötelezte magát Istennek, és még ezen az éjszakán Szentlélek-keresztséget is nyert 1946-ban.[16]

A miskolci gyülekezet szárnyai alatt

1947 őszén az ózdiak részt vettek a Budapesten megtartott pünkösdi konferencián, ahol Fábián József testvértől biztatást, ösztönzést kaptak. Fábián testvér 1948 augusztusában személyesen látogatott Ózdra, és azt tanácsolta, hogy vegyék fel a kapcsolatot a miskolci pünkösdi gyülekezettel. Ezután heti rendszerességgel, felváltva jött Miskolcról evangélizálni Ladó József és id. Chernel Gyula. 1948. december 26-án, az első bemerítéskor - amit Miskolcon a Gőzfürdőben tartottak - 7 új testvérrel (Tóth György, Tóth Györgyné, Bencsó Sámuelné, Bari Gizella, Mészáros Józsefné, Mokri Gyula, Pikovszki Lászlóné) gyarapodva megszületett a 12 fős ózdi pünkösdi gyülekezet.[17]

A gyülekezet hivatalos megalakulása, kezdeti nehézségek és örömök

1949. január 25-én hivatalosan is megalakult a gyülekezet.[18] Még ebben az évben az ózdi baptista gyülekezet három tagja is csatlakozott a pünkösdiekhez: Bari Józsefné, Berki Andrásné (a későbbi Köhler Lászlóné nagyanyja és anyja) valamint Antalköz Józsefné.[19] Ők a pünkösdi imaközösségben megújultak, és gyakorta imában és éneklésben is idegen nyelven dicsérték az Urat.

Az ébredési örömökben 1949 első napjaiban egy keserű, ám mégis hasznos fordulat történt. Szúcsik István tulajdonost inzultálták a munkahelyén a gyülekezet miatt, ezért a gyülekezetnek új hely után kellett néznie. A megoldást Milibák Mihály felajánlása jelentette. A saját udvarában egy romos helyiséget ingyenesen a gyülekezet rendelkezésére bocsájtott. Azt a tagok közösen rendbe hozták, kimeszelték. A miskolci gyülekezet ülőpadokat ajándékozott, és 1949. május 31-én ünnepélyesen fel is avatták a helyet. Az ünnepi alkalom részeként, tisztségekről, szolgálati megbízásokról döntött a gyülekezet Ladó József irányításával. Így lett Csernus Béla gyülekezetvezető, Csernus Sándor vezetőhelyettes és jegyzőkönyv-vezető, Tóth György pénztáros, Csernus Béláné és Tóth Györgyné diakonisszák, Bari Gizella gyermek-bibliakör vezető, Mokri Gyula „ajtónálló”.[20]

Alig vették használatba az első imaházat, Milibák Mihályt a hatóságok megfenyegették, hogy bevonják az üzemeltetési engedélyét, ha nem tiltja ki a gyülekezetet az udvarából. Isten különös gondviselése már újabb otthont készített.  Özv. Illyés Ferencné (Csapó Zsuzsánna), a Békési Pünkösdi Gyülekezet tagja évek óta eredménytelenül árulta a házát. Az ózdi gyülekezet szoros helyzetének hallatán egy levélváltásnyi idő alatt felajánlotta: amennyiben sikerül eladnia a házát, az azért kapott pénzből vesz egy gyülekezetnek alkalmas épületet Csernus Béláék és a közösség számára. A ház egy hónap alatt elkelt, így megvásárolta a Kőalja út 89 sz. alatti házat, holtáig tartó haszonélvezettel.[21]

A fiatal gyülekezet jellemzői, istentiszteleti alkalmak

Az új és zavartalan gyülekezési szabadságot nagy örömmel használta ki a kis gyülekezet. Fiatalos (18-36 éves korúak voltak) buzgósággal heti 4 nap is összejöttek. Vasárnap délelőtt és este, hétfőn imaóra, szerda Bibliaóra a miskolci vezetőkkel, és péntek este „foglalatosak voltak az apostolok tudományában”, az ige tanulmányozásában és a könyörgésben. A Szentlélek pedig szaporította a gyülekezetet az üdvözülendőkkel.

            Nem volt busz, autó, bicikli is csak kevés, így voltak, akik 5 km távolságról gyalogoltak be az istentiszteletekre, a gyerekeket a hátukon cipelték, télen szánkón húzták. Az imádkozások, a „tusakodó imaalkalmak” nagyon hangosak voltak. Szó szerint az Úrhoz kiáltottak, úgy, hogy az utcán megálltak a járókelők hallgatózni, és a szomszédok szóvá is tették az esti hangoskodást. Ezért pokróccal, kartonpapírral hangszigetelték a bejárati ajtót. Az egyik tag sokáig az eredetileg szerszámtárolónak készült, alig öt négyzetméteres, befalazott teraszon lakott, mert édesapja kitagadta a családból, amiért „szektás” lett, és ezzel szégyent hozott a családra. Máshol a hitetlen és iszákos férj okozott sok kellemetlenséget a családjának a „hívőség” miatt. A testvérek boldogan tűrték a szenvedést, gúnyolódást Jézusért. A Szentlélek kiáradása, a kapott áldások mindenért kárpótolták őket.

            Nagy lendületet adott a hetenkénti rendszeres látogatás Miskolcról. Ezekre az alkalmakra még jobban hívogatták a testvérek a szomszédaikat, ismerőseiket. A prédikációk végeztével az új tagok és a vendégek kérdésekkel bombázták Ladó és Chernel testvéreket, akik úgy forgatták a Szentírást, mint a „Lélek kardját”.[22]

             A közösségi éneket harmónium, cimbalom és hegedű kísérte. Az istentiszteleti alkalmakra érkezők a terembe érve letérdeltek imádkozni, így készültek a kezdésre. Az istentisztelet énekkel indult, amit kezdő ima követett, valakit név szerint felkértek erre. A prédikáció után újabb imák és énekek következtek, sokszor éjszakába nyúlóan.

Építkezés, további gyarapodás

A kis hajlékot már 1949 végére kinőtte a gyülekezet.  A 20 felnőtt, 10 gyermek, a miskolci vezető és az érdeklődők már nem fértek el a 12 négyzetméteres helyiségben. 1950-ben egy 5x6,5 méteres toldalékot építettek a ház udvari végéhez - mindezt közösségi munkával. A bővítményt a városi pártbizottság egy munkáscsaládnak akarta kiutalni, ám ez végül meghiúsult. A látszat kedvéért, hátul, az ajtó mögött, egy családi ágyat helyeztek el dunnástól, párnástól, hogy ellenőrzéskor gyorsan át lehessen alakítani a helyiséget lakószobává.[23]

            Az 1950-es években a mindennapi megélhetés nehéz teherként szakadt a társadalomra, benne a gyülekezet tagjaira is. Jegyre adtak a háztartásban élők száma szerint kimért kenyeret, zsírt, tejet, lisztet, tüzelőt. A nyomort fokozta a házi gazdaság terményeiből adott kötelező beszolgáltatás. Ha nem volt meg az előírt mennyiség, letartóztatták a gazdát és kényszermunkatáborba vitték. Bár a hívek megtartották a hitüket, a sokféle veszély miatt zárt ajtók mögé szorult a misszió. A kezdeti lendület hanyatlása ellenére 1957-re 33 tagja lett az ózdi gyülekezetnek[24], ezért újabb imaterem építése vált szükségessé. Az 1956-os forradalom után több változás történt a hivatali életben, végül egy 5,3x9,5 méteres „nagy termet” tudtak építeni.[25]

            1958-ban a Nyeste család költözött Ózdra Mezőberényből, és újabb bemerítettel is szaporodott a gyülekezet, így év végére 51 tag lett. A következő 10 évben 60 főre növekedett a közösség, de néhány meghaltak, páran elmaradtak, mi több, a szigorú gyülekezeti fegyelem miatt igen gyakran ki is zártak tagokat. 1979-ben 81 fő volt a gyülekezet létszáma.

            A mezőberényi Csernus-Nyeste és a Burai-Köhler családok az ózdi gyülekezet magját képezték, és képezik ma is. Burainé Köhler Piroska vallomása alapján, amikor 1954-ben Ózdra jöttek, a mezőberényihez hasonló gyülekezetet, lelkületet és igei tanítást találtak.[26] A hasonlóságok között említhetjük a gyermek-bibliaköri és ifjúsági munkát Bari Gizella és ifj. Csernus Béla vezetésével. A fiatalok emellett egy 7 tagú zenekart alakítottak, amely más gyülekezetek ünnepi alkalmain is szolgált.[27]

Hasonlóságok az ősegyházzal            

Az ősegyház jellemzői közül elég sokat felfedezhetünk az ózdi gyülekezet korai életében. Ilyen volt például a családias, testvéries közösség, amiről minden interjúalanyom beszámolt – ez nem kényszerből vagy törvény előírására történt, a testvérek között spontán módon, hitelesen alakul ki. Hétköznapokon is sok időt töltöttek együtt, segítettek egymásnak, együtt végeztek sok munkát, tésztagyúrást, csigatészta készítést, foltozás-varrást, látogatták a betegeket is.[28] A szülők odafigyeltek a gyermekeikre, hitre nevelték őket, olvasták nekik a Bibliát, együtt imádkoztak, így természetes volt, hogy a gyerekek követték szüleik hitét.[29] Igyekeztek a tizenéveseket is a gyülekezetben tartani, ha kinőttek a bibliakörből, akkor zenére taníttatták őket, hangszereket vettek, fizették a tandíjat, szolgálatokat bíztak rájuk, hogy érezzék, fontosak, ott a helyük a gyülekezetben.[30]

Szociálisan érzékenyek voltak. Nem volt ugyan „mindenük közös”, de figyeltek rá, hogy ne legyenek szűkölködők a gyülekezetben, és lehetőségeik szerint segítették egymást: tüzelővel, ruhával, élelmiszerrel, házépítéskor és mezőgazdasági munkák idején a munkaerejükkel. A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy gumicsizmát, téli kabátot vettek a rászorulóknak, élelmiszercsomaggal, ebédfőzéssel segítették a szűkölködő tagokat. Ladó József megdicsérte őket a tized hűséges beadása és a központi árvaház és misszió anyagi támogatása miatt.

Önmegtagadás, gyakori böjt és szentségre törekvés jellemezte őket.[31] Istennek szentelték az idejüket, pénzüket, képességeiket; nem voltak tökéletesek, de tele voltak Szentlélekkel és tűzzel, és „az egész nép előtt kedvességet találtak” (Csel 2,47). Ez az életmód vonzotta az embereket Krisztushoz, az egyházhoz. Csendesen éltek, becsületesen dolgoztak.[32] Nagy hatással voltak az őket körülvevő társadalomra - volt, akiből ezért elismerést, másokból tiltakozást, gúnyolódást váltott ki a bizonyságtételük. A politikai hatalom korlátozta a jogaikat, előmenetelüket, például azzal, hogy nem tanulhattak a „politikailag megbízhatatlanok” gyermekei az állami iskolákban szakmát.[33]

A prédikációban gyakran előkerült az eszkatologikus várakozás. Történelemformáló, politikailag zavaros időket éltek, úgy vélték, az Úr Jézus visszajövetele hamarosan bekövetkezik. Ezért egyáltalán nem gyűjtöttek földi javakat, és nem igazán akartak feljebb jutni a társadalmi ranglétrán. Még a továbbtanulást sem tartották fontosnak, gondolván, hogy hasznosabb az időt missziós munkával tölteni.

A Szentlélek kitöltetése igen gyakori jelenség volt, de a nyelveken szólást el is várták. Addig nem merítették be a megtérőket, amíg a pünkösdi tűz át nem járta őket. A lelki ajándékok megnyilvánulását természetesnek vették, bár Ózdon kevésszer fordult elő a prófétálás, annál inkább a nyelveken szólás, nyelveken éneklés, gyógyulások és egyéb csodák.

Negatívumok is előfordultak, óemberi gyengeségek: panaszkodás, pletyka, hazugság, szexuális bűnök, de ezeket igyekeztek minél hamarabb elrendezni, csírájában elfojtani. Nagyon szigorú belső fegyelmet tartottak – komolyan vették a gyülekezet rendjét. Megtörtént, hogy pletykálkodás miatt kizártak némelyeket.[34] Habár megfeddték a tévelygőt, ha megtért, úgymond rendezte az életét, szeretettel visszafogadták.[35]

Összegzés

Az ózdi gyülekezetet a Mezőberényből és Hajdúhadházról odaköltöző Csernus család indította el. Itt a pünkösdi tűz először az evangélikus és a baptista gyülekezetek imacsoportjaiban gyulladt fel, de hamar átterjedt a nem hívő szomszédokra, munkatársakra, rokonokra. Folyamatosan épülő, gyarapodó gyülekezetté vált, nem történtek teológiai eltévelyedések, és nagyobb szakadások sem sújtották a gyülekezetet. Ennek okát a szilárd bibliai alapokban, és a vezetők kiegyensúlyozott személyiségében látom. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején újabb nagy ébredési hullám vonult végig a gyülekezeten, amikor már a 230 főt is meghaladta a bemerített tagok száma.[36] Azokban az időkben ugyanazokat az ébredési jegyeket tapasztaltuk meg, mint az alapításkor. Jelenleg 222 fős a tagság.[37] Évek óta stagnálás figyelhető meg, s bár ebben az évben is tízen merítkeztek be, de ugyanennyien távoztak - a mennyei otthonba vagy valamilyen okból elhagyták a gyülekezetet. Várjuk az újabb ébredési hullámot, igyekszünk készen lenni, figyelni, tanulni, imádkozni, engedelmeskedni az isteni vezetésnek.


Felhasznált irodalom:

  • Özv. Burai Imréné (Köhler Piroska) visszaemlékezései (Az interjút készítette: Bozóné Csernus Emőke – 2013. december 16.)
  • Ifj. Csernus Béla visszaemlékezései (Az interjút készítette: Bozóné Csernus Emőke – 2013. november 11.)
  • Csernus József visszaemlékezései (Az interjút készítette: Bozóné Csernus Emőke – 2013. december 8.)
  • Özv. Csernus Sándorné (Fekete Julianna) visszaemlékezései (Az interjút készítette: Bozóné Csernus Emőke – 1999. január)
  • MPE Ózdi Gyülekezet testvéri órai jegyzőkönyvek 1949. január és 1979. január között
  • Chernel András: Életünk első 80 éve – A Hajdúhadházi gyülekezet története. In: Élő Víz 2010/3.
  • 50 éve Ózdon jubileumi kiadvány EPK Ózdi Gyülekezete Ózd, 1999.
  • Tóth László et al.: A pünkösdi mozgalom Magyarországon. Evangéliumi Pünkösdi Közösség, Budapest, 1998.
  • Boross Géza: Nem beszédben, hanem erőben Harmat-Kálvin Budapest, 2000
  • Dr. Bütösi János: A koinonia, mint evangélizáció emberi előfeltétele. In: Theológiai Szemle, 1993/6.

Jegyzetek:

[1] Bütösi 1993, 332.old

[2] A magyar pünkösdi mozgalom erre bőven szolgáltat példát – lásd EPK 1998-ban kiadott könyvét: A Pünkösdi mozgalom Magyarországon (Szerkesztette: Tóth László, Makovei János, Kovács Béla, Pataky Albert)

[3] (Született: Érköbölkúton 1914. 03. 28. an. Gellén Erzsébet) – adatok Csernus Bélától

[4] Csernus Béla visszaemlékezése

[5] (született: Mezőberény, 1920. 07.18. an: Winter Katalin, apja Fehér József) – adatok Csernus Bélától

[6] Csernus Béla

[7] Burai Imréné visszaemlékezése

[8] Burai Imréné

[9] Burai Imréné visszaemlékezése

[10] Csernus Béla

[11] Csernus Béla

[12] Született: Érköbölkút 1919. május 10. Bemerítkezés előtti vallása: római katolikus. 1940-ben a mezőberényi gyülekezetben tért meg. 1940. 12. 09-től sorállományú katona, majd 1945. 05. 12-1946. 03. 23-ig hadifogságban volt a Szovjetunióban. Bemerítkezése: 1946. 09. 06. Békésen. Az adatok Csernus Józseftől származnak.

[13] Született: Hajdúhadház, 1924. 09. 20. Eredeti vallása: református. Bemerítkezezése: 1947. 04. 17. – adatok Csernus Józseftől.

[14] Csernus József

[15] Chernel András 2010. im.

[16] Id. Csernus Sándorné

[17] Csernus Béla

[18] Gyülekezeti jegyzőkönyv 1949

[19] Gyülekezeti jegyzőkönyv 1949

[20] Gyülekezeti jegyzőkönyv 1949

[21] Élt 1969-ig. Csernus Béla

[22] Csernus Béla

[23] Csernus Béla

[24] Gyülekezeti jegyzőkönyv 1957

[25] Csernus Béla

[26] Burai Imréné

[27] Csernus Béla

[28] Id. Csernus Sándorné

[29] Burai Imréné

[30] Burai Imréné

[31] Id. Csernus Sándorné

[32] Id. Csernus Sándorné

[33] Id. Csernus Sándorné

[34] Gyülekezeti jegyzőkönyv 1950

[35] Gyülekezeti jegyzőkönyv 1950

[36] 50 éve Ózdon - jubileumi kiadvány

[37] Gyülekezeti jegyzőkönyv 2014

Comments