Nagy-Ajtai Ágnes: PANDITA (SARASVATI) RAMABAI (1858-1922)

ERRE KERESSÜK A VÁLASZT

Hogyan lett Pandita Ramabai egyszerre a feminizmus és a pünkösdi mozgalom jeles alakjává?

Milyen kilátásai voltak egy rangon alul házasodott, fiatalon megözvegyült nőnek a 19. század végi Indiában?

 

AJÁNLÓ

A cikk elolvasását ajánljuk azoknak, akik szeretnék megtudni, hogyan lett az indiai pünkösdi ébredés vezetője az indiai nők egyenjogúságának és oktatásának elkötelezett harcosa, az író, tanár és iskolaalapító Pandita Ramabai.

Pandita Ramabai 1858. április 23-án született Karnataka állam Dakshina Kannada kerületében. A kislány egy magas kasztba tartozó, jó családban született, apja, Anant Shastri művelt brahmin volt, akit a tanulmányai és a tapasztalatai meggyőztek arról, hogy a nőknek is érdemes tanulni. A korabeli Indiában ezzel a véleményével szinte teljesen egyedül volt. Ramabai édesanyját, Lakshmibait annak kilenc éves korában vette feleségül, és úgy döntött, hogy taníttatni fogja. Már ez elég volt ahhoz, hogy a falu lakosai kiközösítsék őket, ezért a család elköltözött. Egyik helyről vándoroltak a másikra, ami azzal a később hasznosnak bizonyuló előnnyel járt, hogy a gyerekek számos indiai nyelvjárást elsajátítottak. Ramabai megtanult az édesapjától írni és olvasni is, valamint elsajátította a szanszkrit nyelvet. 12 éves korára már 18 ezer szakaszt tudott fejből az indiai szent iratokból, a Puránákból.

Ramabai 19 éves korában elveszítette a szüleit, majd három év múlva az öccsét is. Ekkor feleségül ment egy alsóbb kasztbeli férfihez, Bipin Behari Medhvihez. Született egy kislányuk is, Mano, de a férfi hamarosan meghalt, így Ramabai egyedül maradt a gyermekével. Soha többet nem ment férjhez, onnantól fogva egész életében azért dolgozott, hogy javítson az indai nők helyzetén. Sokat tanulmányozta a hindu hagyományokat, különösen a nőkkel kapcsolatos területeket. A hindu irodalmi hagyományból végül az derült ki a számára, hogy valamennyi indiai férfi egyetért abban, hogy „a nők, akár magasabb, akár alacsonyabb kasztból származnak, eredendően rosszak, nagyon rosszak, a démonoknál is rosszabbak, tisztátalanok és igaztalanok”.[1] Ezt követően rendszeresen felszólalt a gyermekkorú kislányok kiházasítása ellen. Költő és tudós volt, s habár orvosnak tanult, de diplomát nőként nem kaphatott.

Ennek ellenére 1878-ban, alig 20 évesen elnyerte a megtisztelő Pandita címet a Calcuttai Egyetemen, amivel a szanszkrit nyelvvel kapcsolatos munkáját ismerték el. 1882-ben megalapította a Nemes Hölgyek Társasága (szanszkritül Arya Mahila Samaj) elnevezésű szervezetét, ami egy újabb eszköz volt a nők oktatásáért folytatott harcban. Az indiai kormányzóság előtt is felszólalt, és elmondta: a nők elnyomásának az is az oka, hogy a tanult indiai férfiak 99 százaléka ellenzi a nők oktatását. Azt javasolta, hogy képezzenek ki olyan tanárokat, akik képesek nőket is oktatni, például egészségügyi területen. A javaslat eljutott az angol uralkodó, Viktória királynő fülébe is, így Ramabai közvetve hozzájárult az angol nőképzés előrehaladásához is.

1883-ban Ramabai elnyert egy brit ösztöndíjat, és átköltözött a szigetországba. Ekkoriban lett keresztény, és csatlakozott az anglikán egyházhoz. Már gyermekként fokozottan érdeklődött a szent iratok és a spiritualitás iránt, és állítólag már korán megállapította, hogy a kereszténység az igazi vallás, de annak mélyebb megismerésére csak később, immár Angliában nyílt lehetősége. Egyre világosabbak lettek az elképzelései az indiai munkáról, és felismerte, hogy iskolákat és óvodákat kell alapítania. Az óvodarendszert az Egyesült Államokban is tanulmányozta 1886-ban, és egyre nőtt az ismertsége. Olyannyira, hogy 1888-ban előadást tartott a Nők Nemzetközi Tanácsa alakuló ülésén, amelyen az USA-ból, az Egyesült Királyságból és Kanadából is érkeztek aktivisták.

Indiába visszatérve Ramabai otthonokat állított fel a társadalom kivetettjei és a keresztények számára. A munkát több forrásból finanszírozta: Amerikában létrehozott egy alapítványt, de az indiai nőkről szóló könyvének[2] bevételei is ebbe az alapba folytak, így viszonylag biztos bázissal számolhatott széleskörű tevékenységei tekintetében. 1889-ben indította el első iskoláját Bombayban, kifejezetten az özvegy nőknek. Keresztény misszionáriusok segítették ebben, így a helyiek aggódva követték a fejleményeket. Egyes források szerint Ramabai senkire nem erőltette a keresztény hitet[3], mások azonban arról számolnak be, hogy volt, akit elküldött az otthonból, mert nem tért meg[4]. Tíz évvel később, 1900 táján már sok száz nőről gondoskodtak az iskolában, mintegy 400 gyermekről az óvodában, de foglalkoztak tanárok továbbképzésével, sőt agrároktatást is folytattak, és háziasszonyi teendőkre is kiképezték a diákokat. Szintén 1889-ben alapította meg a híres Mukti Missziót Púnában, ami a mai napig működik. Szanszkritül a Mukti szabadságot jelent. A missziós központba befogadták a megvetett és bántalmazott fiatal özvegyeket, illetve egy másik menedékhelyen a megesett asszonyokat gondozták, akik a társadalom perifériájára kerültek. Lakhatást, tanulási lehetőséget és orvosi ellátást biztosítottak másoknak is, például árváknak és vakoknak. Ramabai munkaideje rendszerint reggel négytől este fél kilencig tartott.

A korabeli leírásokból tudható, hogy az 1896-os éhínség idején munkatársaival egy karavánnal járta a környék falvait, és ezreket mentett meg a biztos éhhaláltól. Egyéb teendői mellett lefordította a Bibliát anyanyelvére, a marathi nyelvre. Eközben rendületlenül járta a vidéket, hogy felmérje a nők helyzetét. Számtalan fiatal lánnyal és özvegyasszonnyal találkozott, akiket templomi prostitúcióra kényszerítettek. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a nőknek fel kellene lázadni a férfiakkal szemben, ám ennek még a gondolata is bűn volt akkoriban.

Munkáját végül a hatóságokat is elismerték, 1919-ben a brit kormányzóság érdemérmét vehette át, az anglikán egyház pedig április 5-ét Pandita Ramabai emléknapjává nyilvánította. Élete végéig kitartott eszméi mellett, és fáradhatatlanul küzdött az indiai nők helyzetének javításáért. 1922-ben halt meg tüdőbetegségben.


FELHASZNÁLT IRODALOM:

Burgess, Stanley M. (2003) The New International Dictionary of Pentecostal and Charismatic Movements. Zondervan, Grand Rapids

Hollenweger, Walter J. (1997) Pentecostalism: origins and developments worldwide. Hendrickson Publishers, Peabody

Robeck, Jr. C. M. (2006) The Azusa Street Mission And Revival – The birth of the Global Pentecostal Movement. Thomas Nelson Inc., Nashville

Helen Dyer Pandita Ramabai - the story of the great revival at Mukti, India 1905 http://www.revival-library.org/catalogues/1904ff/dyer.html Letöltés ideje: 2013. december 19.

http://en.wikipedia.org/wiki/Pandita_Ramabai Letöltés ideje: 2014. február 25.

http://womenshistorynetwork.org/blog/?p=702 Letöltés ideje: 2014. február 25.

 

JEGYZETEK:

[1] Idézi: Burgess () 755. o.

[2] „A magas kasztbeli hindu nők” címmel megjelent mű az indiai asszonyok – beleértve a gyermekkorú feleségeket és özvegyeket – életének árnyoldalaira irányította az olvasók figyelmét.

[3] Burgess (2003) 755. o.

Comments