Nagy-Ajtai Ágnes: Az 1905-ös ébredés a Mukti Misszióban

A szociális jellegű munkán és a feminista küzdelmeken túl a karizmatikus mozgalom is számon tartja Pandita Ramabait, ráadásul a modernkori pünkösdi ébredés egyik első vezéralakjaként. Helen S. Dyer több könyvet is írt, amiben beszámol a Mukti Misszióban történt ébredésről, ezek alapján mutatjuk be a történetet.


1896-ban egy keresztény táborban néhány lány megtért, ettől kezdve bátrabban képviselték a keresztény hitet Ramabai intézményeiben. 1897-től egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek az evangélium hirdetésére mind az árvák, mind a prostituáltak között. Az ébredés jelei már a századforduló éveiben is megnyilvánultak, akkoriban kétezren vallották, hogy betöltötte őket a Szentlélek[1]. Mivel még nem éreztek igazi áttörést, a kegyelem még nagyobb kiáradásáért kiáltottak. Júliusban újabb 600 fő töltekezett be Szentlélekkel.

Az 1903-as ausztrál ébredés hírére Ramabai elküldte a lányát és egy munkatársát a helyszínre, hogy első kézből szerezzenek értesüléseket, és ha lehetséges, új tűzzel töltsék fel a buzgó indiai csoportot. Az 1905-ös walesi ébredés, ha lehet, még nagyobb vágyakozást ébresztett a Mukti Misszióban. Ramabai újabb és újabb imacsoportokat szervezett, akik naponta imádkoztak India ébredéséért. 70 fővel kezdték, hamarosan 550 ember gyűlt össze naponta kétszer, hogy együtt imádkozzanak. Nemsokára néhányan abbahagyták a tanulmányaikat, és a környező területeken kezdték hirdetni az evangéliumot. Június végén az egyik lány hirtelen megtelt Szentlélekkel, a jelenlevők pedig egymás után vallották meg a bűneiket, és ahogy maguk között mondták, „tűzben kereszteltettek meg”.[2] A lány, akit betöltött a Lélek, úgy tűnt, mintha lángba borult volna – ez annyira váratlanul érte a jelenlevőket, hogy egy vödör vízzel próbálták eloltani a tüzet.[3] Később megannyi pünkösdi ébredésben történt hasonló eset.

A következő napokat a térdeiken töltötték a lányok, gyerekek, tinédzserek és fiatal nők sírtak, bűnvallást tettek, látásokat láttak, mennyei fény ragyogott az arcukon. Munka és tanulás közben is elérte őket ez az állapot, egyesek leestek a székükről a bűneik súlya alatt. Akkoriban úgy fogalmaztak, hogy “a Szentlélek átvette az intézmény vezetését”. „Isten igazi munkája zajlik köztünk, a legrosszabb nők szíve is megváltozik. Az imádság csodálatos szelleme járja át az összejöveteleinket, úgy hangzik, mint a mennydörgés! Százak imádkoznak együtt nagy hangerővel. (...) Nem is lehet felfogni, ami itt történik, de a kegyelem növekszik... Isten Lelke tanít bennünket megkülönböztetni az igaz és a hamis jeleket.”[4]

Az ébredés gyorsan terjedt, a következő évben a nyelveken szólás ajándékát is megtapasztalták. Ramabai meghívott két Azusa utcai misszionáriust, a Garr-házaspárt, akik imádkoztak a lányokért, és két hét alatt 800-an töltekeztek be, és szóltak nyelveken. Az első jelentések már 1906 áprilisában megjelentek a sajtóban, majd 1907-ben Chicagóból érkezett egy riporter, hogy beszámolót készítsen a misszióban történtekről. Ebből kiderül, hogy naponta két istentiszteletet tartottak, amit olyan lányok vezettek, akik már átélték a „Szentlélekkel és tűzzel való keresztséget”.[5]

 

Az imádság szerepe az ébredésben

Eleinte csak minden hónap első keddjén imádkoztak együtt az intézményekben, de 1905 végén már napi négy imaórát tartottak, reggel egy csendes, elmélkedős jellegűt, amelyen bibliatanulmányozást is folytattak, a többi összejövetelen azonban sokszor hangosan kiáltottak. Egy bibliatanulmányozáson azt a kijelentést kapták, hogy Isten foglalkozni akar egy súlyos, ám elterjedt bűnnel, a lopással. Ez annyira mélyen érintette a jelenlevőket, hogy azonnal - ahogyan ők hívták - „nagy háztakarítást” tartottak, és minden eltulajdonított tárgyat visszaszolgáltattak a jogos tulajdonosnak.[6] A külföldi misszionáriusok ámulva nézték, mi történik az indiai hívek életében.

Több százan éreztek elhívást a missziói munkára, ők ilyen tanulmányokba kezdtek, és gyakorlati felkészülésként elmentek a környék falvaiba és városaiba, ahol evangéliumi énekeket énekeltek, és hirdették az Igét az embereknek. Már az 1890-es évek legvégén arról álmodoztak, hogy 200 ezer misszionárius dolgozzon India megtérésén, és ezért tettek is. Körlevelet küldtek ki az országban működő misszionáriusoknak, hogy bátran küldjék el nekik az imakéréseiket, és ők név szerint fognak mindenkiért imádkozni. Rövid idő alatt 29 ezer imakérést kaptak. Ramabai azt mondta, hogy ha az indiai emberek naponta 2 ezer isten nevét tartják fejben, és imádkoznak hozzájuk, miért ne imádkozhatnának a keresztények emberek százaiért név szerint?[7]


Vágyakozó misszionáriusok

Az ébredés híre gyorsan bejárta az országot. Misszionáriusok özönlöttek a Mukti Misszióba, hogy megújuljanak és betöltekezzenek Szentlélekkel. Fennmaradtak beszámolók, amik arról tanúskodnak, hogy a Misszió munkatársai mindenkire szántak személyes időt, és mindenkiért egyenként imádkoztak. Sokan féltek a Szentlélekkel való betöltekezéstől, ám a betöltekezés után túláradó örömről számoltak be.[8] Sokan az egyszerű indiai keresztények közül is felkeresték a Mukti Missziót, hogy Isten csodálatos tetteit lássák és megtapasztalják.

 MANORAMA BAI – Pandita Ramabai és Bipin Behari Medhvi egyetlen gyermeke. Édesapját korán elvesztette, édesanyja viszont mindent megtett, hogy ne jusson az indiai nők általános sorsára. Mivel édesanyja kiharcolta, hogy nők is tanulhassanak egyetemen, ezért BA-diplomát szerezhetett a Bombayi Egyetemen, de az USA-ban is tanult. Visszatérve Indiába Ramabai mellett dolgozott. Közösen alapítottak egy keresztény középiskolát a mai Karnátakában, amit szintén ő vezetett. Ő vezette volna anyja halála után a missziót, ám tragikus körülmények között meghalt.


Jegyzetek:


[1] Dyer: The Great Revival at Mukti Mission, 1905. Chapter XII.

[2] Burgess (2003) 756. o.

[3] Robeck (2006) 253. o.

[4] Dyer: The Great Revival at Mukti Mission, 1905. Chapter XII. Egyes források arról is beszámolnak, hogy a jelek és csodák megnyilvánulásának intenzív volta némelyeket elijesztett a pünkösdi jellegű ébredéstől. (Hollenweger (1997) 120. o.)

[5] Pandita Ramabait idézi Burgess (2003) 756. o.

[6] Dyer: The Great Revival at Mukti Mission, 1905. Chapter XII.

[7] Dyer: The Great Revival at Mukti Mission, 1905. Chapter XII.

[8] Dyer: The Great Revival at Mukti Mission, 1905. Chapter XII.

 

Comments