Nagy-Ajtai Ágnes: FÁBIÁN JÓZSEF ÉS GELLÉN JULIANNA

AJÁNLÓ

felveteli.ptf.hu
2013. március 16-án a pünkösdi közösség emlékkonferenciát rendezett egykori elnökünk tiszteletére. Az alábbi írás az ott elhangzott előadás szerkesztett változata.

 „A pünkösdi mozgalom imádságban született és imádság tartja össze. Ha megszűnik az ima, nincs jövője!” – így hangzik Fábián József híres jelmondata. Hiteles személyként mondhatott ilyet, hiszen a kezdetektől jelen volt a mozgalom legfontosabb eseményeinél, fordulópontjainál. Fábián testvér kiemelkedő szerepet játszott a pünkösdi mozgalomban, mint missziómunkás, mint lelkipásztor, mint az egyesítést végrehajtó elnök. Munkásságáról a forrásaink meglehetősen szűkszavúan nyilatkoznak. Milyen képet alkothat az utókor az egyik legjelentősebb pünkösdi személyről? Ezt kívánjuk jelen írásunkkal érzékeltetni.

A GYERMEKKOR

1913. március 13-án született Esztelneken, a család negyedik gyermekeként. Édesapja nagyon korán meghalt, a kicsi József alig 1-2 éves lehetett. Édesanyja nem tudta ellátni a családot, így kerültek a gyerekek a rokonokhoz, József Ágnes nevű, Tatabányán élő nagynénje házába. A néni halála után a mostohaapa újranősült, így az idegen kisgyermeknek egyre kevesebb szeretet és figyelem, de annál több megaláztatás jutott. Egy alkalommal felmerült, hogy hazaküldik édesanyjához, de 1920-ban erre nem nyílt lehetőség.

Így maradt Tatabányán, egy darabig végezte az iskolát, de élete leginkább munkával és nélkülözéssel telt. Végül egy emberséges főnöke tanácsára megszökött a családtól, Budapestre került. Segédnek állt, de a helyzete továbbra sem kecsegtette reménységgel.

15 éves korára összeroppant, és elhatározta, hogy véget vet az életének. Kinézte az alkalmas helyet a Lánchídon, ahol senki nem akadályozhatja meg tervében, és egy szombati napon elindult, hogy végre megszabaduljon nyomorúságától.

De nem jól számolt, mert volt, aki törődött az elhagyatott gyermekkel! Isten egy özvegyasszonyt indított már órákkal az esemény előtt, hogy induljon el a Lánchídhoz. A hídhoz érve az asszony a fiatalember mellé szegődött, és egy Istenről beszélt neki, aki szereti őt. Ez a szeretet ragadta meg Fábián Józsefet, olyan szeretet, amilyenről korábban nem is álmodott.

Másnap elkísérte az asszonyt a gyülekezetbe, ahol hamarosan megtért. 1928. május 26-án töltekezett be Szentlélekkel – ez a dátum a megtérés dátumánál is fontosabb volt számára, mert míg előbbit nem őrzik a forrásaink, utóbbit egy interjúban maga Fábián testvér örökítette meg.

Innen kezdve folyamatosan tapasztalta Isten csodáit – öröm költözött az életébe, befogadó környezetet talált, anyagi természetű gondjai is lassan megoldódtak, vagy legalábbis enyhültek.

A SZOLGÁLAT ÚTJÁN

felveteli.ptf.hu
A már ismerős fizikai éhség mellett egyre inkább feltámadt szellemi éhsége, részt vett minden alkalmon, ahol Istenről hallhatott, tanulhatott. Teljesen autodidakta módon folytatta a „képzést”, és olyan sikeres volt ebben, hogy később ő állította össze a tananyagot a leendő lelkészek számára!

Nyaranta a szakmájában dolgozott, mint szobafestő, télen pedig a gyülekezet szolgálatába állt. Utóbbit a nyáron összegyűjtött pénzéből finanszírozta. „Abban az időben a missziói munkáért sehol, senkitől sem kaptunk fizetést, örültünk, hogy szállásról és élelmünkről nem kellett gondoskodnunk. Az Úr hadseregében a magunk zsoldján katonáskodtunk.”[1]

Eleinte a környék gyülekezeteit látogatta, járt Vecsésen, Üllőn, Isaszegen, Pécelen, Sashalmon, Rákoskeresztúron, majd távolabbra is eljutott: Debrecen, Hajdúhadház, Pécs, Darány, Szigetvár, Szőkepuszta, Recsk, Békés gyülekezeteit, csoportjait is felkereste. Tette mindezt gyalog vagy kerékpárral, egyedül, a gondolataiba mélyedve, vagy az útitársaknak Isten szeretetéről beszélve.

Az Apostoli Hit néhány beszámolót őriz erről az időszakról: „Hatalmas tömeg várta már a Kispestről és Vecsésről érkezett hívőket. Nyilvánvalóan kíváncsiak voltak azok temetkezésére. Figyelmesen hallgatták az igéket, melyet először Fábián József kispesti atyánkfia mondott…”[2]

Kalincsák Mihály is említette egyik írásában: „Alkalmilag meglátogattuk a velemlevő Fábián testvérrel a jánki, debreceni, hadházi és törökszentmiklósi testvéreket, majd Kiskőrösre mentünk, ahol június 30-án 3 bemerítkező testvérnek és a gyülekezetnek szolgálatára lehettünk, akik nagy örömmel teljesítették a nagy Mester, Jézus akaratát.”[3]

Szalai Józsefnével egy somogyi körútra ment: „Volt úgy, hogy kemény télben indultunk egyszer Drávagárdonyból Darányba, Szalai nénivel, és ránk sötétedett. Közel jártunk már Darányhoz, amikor úgy láttuk, mintha az égből valami fénysugár világította volna meg utunkat. Megérkezve még mindig a különös élményen gondolkoztam, és akkor valami arra késztetett, hogy újra menjek vissza Drávagárdonyba. A hűséges Szalai néni is jött velem, és valóban, ott áldás várt ránk, egy háromtagú család megtért.”[4]

1935. augusztus 19-én „délután megállapítást nyert, miszerint a következő gyülekezetek igényelnek missziómunkást: Tápiószentmárton, Böhönye, Felsőgalla és környéke, Szolnok. Viszont ideiglenes és végleges munkára a következő egyének nyertek megbízást: Borok János, Tiszakanyár, Bartha András Hajdúhadház, Búth Kálmán, Pilis, illetve Rádli Imre Budapest, Andruskó János, Horváth Gyula, Horváth Géza, Fábián József, Kispest (Kazinczy utca), Mucsi Ferenc, Pécs, Schäffer András, Mezőberény. [Másnap, 20-án délután] következett a prédikátorok felavatása (Borok, Bartha, Búth testvérek). Ugyanekkor imádkoztunk a segédmunkásokért is (Andruskó, Rádli, Mucsi, Szűcs Benő Szőkepusztára, Schäffer, Horváth, Horváth, Fábián testvérek Kispestre).”[5]

Jól látható ebből a felsorolásból, hogy Fábián József nagyon fiatal korban kezdte a szolgálat iskoláját, alapos gyakorlati kiképzésben is részesült, és 23 évesen már kipróbált embere volt a közösségnek. Daránytól Hajdúhadházig, Kispesttől Békésig bejárta az országot, hogy arról az Istenről beszéljen az embereknek, aki megmentette a haláltól, és új élettel ajándékozta meg.

GELLÉN JULIANNA, A SEGÍTŐTÁRS

Fábián testvér a ’30-as évek végén (újabb) életre szóló ajándékot kapott Istentől: Gellén Juliskát. Egy békési konferencia vendégeként került Gellénékhez, és a családot látva arra gondolt: „Ha ezeknek lányuk lenne, elvenném feleségül!” Hamarosan betoppant a család nagylánya, és a pesti fiatalember hamarosan valóra is váltotta önkéntelen gondolatát.

Juliska néni, ahogy mindenki szólította, igazi segítőtársává vált férjének. A mondás igaz a Fábián-házaspárra is: minden nagy ember mögött egy nagy asszony áll. 1938. július 22-én házasodtak össze, 58 éves, áldott és gyümölcsöző kapcsolat lett az övék. Összesen 13 gyermekük született, akiket istenfélelemben neveltek fel.

Juliska néni gondja volt a család, és a népes vendégsereg. Időnként elfogta a vágy, hogy valamit cselekedjen az Úrért. Egy ilyen alkalommal egy látogató felhívta a figyelmét, hogy sokan a misszionáriusi szolgálatot vállalják messze idegen földön, hogy embereket Jézushoz vezessenek. Ellenben neki az otthonából sem kell kimozdulnia, az ölébe adta az Úr a gyermekeket, akiket az Ő megismerésére nevelhet. Ez komoly szolgálat és misszió!

Utolsó éveiben egy női összejövetelen így biztatta a jelenlevőket: nem igaz, hogy a szerelemnek, szeretetnek az évek múlásával alább kell hagynia, sőt „…e fokozódó szeretetnek köszönhettem, hogy el tudtam hordozni a terheket zúgolódás nélkül. (...) Férjem szolgálata mögött mindig jó és csendes hátteret biztosítottam. Őt nem irányítottam soha, szolgálatát imádkozva tiszteletben tartottam.”[6]

Feleségére emlékezve Fábián József a legszebb szavakat használta: „Az, hogy egy életen keresztül a jó Isten segítségével az ő szolgálatában állhattam, ennek ötven százalékig a feleségem az oka. Mert ő a hátam mögött mindig olyan tiszta, nyugodt területet biztosított, amire bátran építhettem.”[7] Elnökségének ideje alatt Juliska nénire különösen nagy teher nehezedett: „[Miután megválasztottak a közösség elnökének, és gyakran kellett távol lennem] nem kell leírnom, hogy drága feleségem csak ritkán találkozhatott velem, és a család minden gondját egyedül kellett viselnie! Néha szeretett volna panaszkodni nekem, ám nem volt időm a panaszok meghallgatására sem. Nagyon nehéz korszak volt ez életünkben. De az ő türelme és az Úr Jézushoz ragaszkodó hite minden nehézségen átsegítette őt – és bennünket is!”[8]

Különösen érdekes felidézni a visszaemlékezőket Fábián testvérnővel kapcsolatban. Halála után az Élő Vízben (1997/3) gyermekei közül többen is megemlékeztek édesanyjukról. Ebből kiderül: istenfélelemre, szorgalomra és szépségre nevelte gyermekeit, szeretetteljes gondoskodással vette körül őket, soha nem zúgolódott előttük a nehézségek miatt. Férjéhez hasonlóan rendkívüli szerepet játszott életében az imádkozás. Menye úgy emlékszik vissza rá, mint áldott, végtelenül kedves és szerető szívű anyósra, aki gyermekeiként szerette a menyeit, vejeit.

A békési gyülekezet „krónikása”, Durkó Sándor az alábbiakat írta róla: „A női szolgálattevők sorából nem hiányozhat Fábián Józsefné, Gellén Juliska. Hosszú évekig volt a nőegylet vezetője, szelíd lelkületével ellensúlyozta az olykor lobbanékony férjét. Szeretett volna résztvenni férje utazó missziós szolgálatában, de az Úr rávezette, hogy az ő missziója a tizenhárom gyermeke nevelése és az Urhoz vezetése; amit ajándékba meg is kaptak. Népes családmodelljük hatására a korabeli fiatal házasok is mind nagy családosok lettek.”

Makovei János így idézte fel a közös emlékeket: „Feleségemmel, Marikával, Tatán is többször meglátogathattuk Juliska nénit és Józsi bácsit. Minden találkozásunk csodálatos élmény volt, hiszen a közös múlt sok szép emlékkel szolgált. Juliska néni különös módon ki tudta fejezni szeretetét a vendéglátásban is. Tatai otthonuk olyan békességet árasztott, ami mélyen hatott ránk. Nagyon jó volt így együtt látni őket.”

Durkó Sándor László pedig, szintén az Élő Vízben, egyszerűen így foglalta össze: „A családban a szív, a motor Juliska néni volt.”

LELKIPÁSZTOR ÉS ELNÖK

A fiatal pár Kispesten kezdte a közös életét, de a háború hamar elszólította az apát a család mellől. Merthogy időközben megszülettek a legnagyobb gyermekek. Fábián testvér egy németországi gyárban dolgozott a háború alatt, ahol sikeres előmenetele mellett lelki életének elsivárosodását tapasztalta.

A háború után a kispesti életet ellehetetlenítette a családhoz beköltöztetett szovjet katonacsoport, ezért úgy döntöttek, hogy leköltöznek a Gellén nagyszülőkhöz Békésre. Ez az átmeneti megoldás aztán 40 éves békési tartózkodást eredményezett. Többször felmerült később, hogy visszaköltözzenek Budapestre, de mindig maradtak.

Fábián József azonnal betagozódott a gyülekezeti szolgálatba, igét hirdetett, bibliaórákat tartott, bemerítést végzett, evangelizált, járta a környék gyülekezeteit. A szabadkai prófétás mozgalommal ekkor került közelebbi kapcsolatba, saját bevallása szerint 10 évig éreztette még hatását ez az irányzat: „Békésen közel 10 évig kellett bajlódnunk a csak prófétálásra vágyakozó asszonyokkal.”[9]

Először a mezőberényi gyülekezet pásztorlására kérték fel, majd Kalincsák testvér lemondása után 1948. május 12-én a békési gyülekezet lelkipásztorának is megválasztották. Vezetése alatt a gyülekezeti munka egyre kiterjedtebbé vált: foglalkozott a gyerekkel, a fiatalokkal, zenei/énekes csoportokkal, nagy hangsúlyt helyezett a fegyelmezett gyülekezeti életre (például ha valaki 3-4 alkalommal nem vett részt az Úrvacsorán, felfüggesztették a tagságát), mindenkit arra biztatott, hogy olvassa el az egész Bibliát, tartanak családi áhítatot, és folytathatnánk a sort. „Törődés, gondozás nélkül nincs növekedés” – hangzott gyakran az irányelv.[10] Anyagi téren soha nem merült fel vita a gyülekezettel. „Fábián testvér nem volt lefizethető – mondása szerint ’eladó’ – sem külföldieknek, sem itthoniaknak. Fontosabb volt számára függetlensége, hitbeli irányelve.”[11]

Az egyre nehezedő politikai helyzetben, a megosztott pünkösdieket Fábián testvér a Steen testvér által képviselt irányba próbálta orientálni, szemben a Tomi testvér által támogatott amerikai vonallal. Fábián testvér előbbit tartotta biblikusnak, mivel a svéd modell szerint a gyülekezetek önállóak, laza szövetségben állnak csak egymással, anyagi ügyekben is önállóan döntenek. Ezzel szemben Amerikában országos vezetőség irányítja a gyülekezetek életét, viszont onnan lehetett anyagi segélyezésre számítani.

A békési gyülekezet testvéri órai jegyzőkönyvei olykor betekintést adnak az országos események folyásába is: „Ugyancsak az 1951 febr. 6-án megtartott testvéri órán számolt be Fábián testvér, hogy az országos munkában is lényeges változás történt. Sárkány testvérék kiváltak mozgalmunkból és Tomi testvérékhez csatlakoztak. Így új vezetőség került megválasztásra, melynek tagjai: Ladó József, Fábián József, Siroky István és Szűcs József testvérek. Mozgalmunk továbbra is az ’Evangéliumi Keresztyének’ nevet viseli.”[12]

1957-ben választotta meg a közösség elnökének, mely tisztséget 1971-ig viselte. 1967-ben az ő felügyeletével indult el a lelkészképző bibliaiskola, melynek tananyagát Fábián testvér állította össze, továbbá szervezeti szabályzatot, hitelveket alkotott, és egy énekeskönyv kiadása is a nevéhez köthető. A legfontosabb azonban az a tény, hogy az ő elnöksége alatt egyesült a két, korábban ellentétes irányba húzó pünkösdi csoport, az Evangéliumi Keresztyének és az Evangéliumi Pünkösdi Egyház.

Önéletírásában alig említi ezt az időszakot, egy visszaemlékező interjúban is inkább a hibákat és hiányokat veszi számba. Sokat kellett távol lenni családjától, alig tudott osztozni az otthoni terhekben, és visszatekintve ez súlyosabbnak bizonyult. Élete végén nagy fájdalommal tekintett vissza erre az időszakra, vádolta önmagát, hogy nem figyelt oda jobban a „legkedvesebbre” (feleségére, ahogy nevezte). Egészen addig a pontig eljutott Fábián testvér, hogy kimondta: „ha újra kezdeném, semmiképpen nem vállalnék ilyen szolgálatot! Minden gyülekezet gondja-baja, melléfogásaik, szeretetlen atyafiak veszekedése! (...) Az egymástól távolodókat ismét egybeterelni és együtt tartani, a haragosokat kibékíteni... A tiszta lelkiismeretet megtartva egy közösség érdekeit képviselni a kommunista diktatúrával szemben...”[13]

Kétnemzedéknyi ideig szolgált a Fábián-házaspár Békésen, utolsó éveikben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy el fognak költözni, gyermekeik is szinte mind kirepültek, és más városokban telepedtek le. Fábián testvér biztatta a gyülekezetet, hogy keressék meg az utódját, és állítsák szolgálatba.

1985-ben adódott arra lehetőség, hogy egyik gyermekük közelébe, Tatára költözzenek. A költözés villámgyorsan zajlott le, szinte néhány nap alatt. A tatai ház felújítása után új életszakasz kezdődött a Fábián-házaspár számára, de a szolgálattal nem hagytak fel: házi bibliatanulmányozó csoport gyűlt össze új otthonukban, mely hamarosan gyülekezetté növekedett.

ÖSSZEGZÉS

Érdemes lenne további kérdéseket vizsgálni Fábián József élettörténetében, szolgálatának hangsúlyait, teológiai látását, missziológiájának hátterét, de ezek túlmutatnak egy történészi munka keretein.

Zárszóként álljon itt Fábián testvér összefoglalása saját munkálkodására nézve: „Én 13 évig voltam elnök, 7 évig alelnök. Összesen 20 évet jártam elöl. Sem Siroky testvér, sem én nem voltunk abban a helyzetben, hogy karizmatikus tevékenységünk kimagasló tiszteletet váltson ki a közösségből. Igaz, Pál apostollal kapcsolatban is látjuk, hogy amikor megöregedett, már nem sok tekintélye volt. Írja is, hogy az Ázsia-beliek nem fogadtak. Pedig a gyülekezeteket ő alapította. Azt viszont megmutatta az Úr, hogy a problémák között imádkozzunk. Imádkozzunk és nemcsak egyszer, hanem napokon keresztül. Mint ahogy az Úr Jézus a vitatkozó tanítványokat hívja: maradjatok Jeruzsálemben tíz napig. És a hosszú imádkozás után odajutottak – bár előbb versengés volt köztük, hogy ki a nagyobb – hogy egy szívvel, egy lélekkel tudtak előállni. A belső lelki egység az alfája és omegája ez, amit nem lehet kikerülni. Ha ezt kikerüljük, akkor nem lesz lelki egység. Semmilyen tanácskozás, semmilyen megbeszélés nem pótolhatja.”[14]

FELHASZNÁLT IRODALOM

·         Fábián József: A megtalált úton (2000)

·         Cikkek, beszámolók az Apostoli Hitből (1930-as évek)

·         Durkó Sándor visszaemlékezése a békési pünkösdi gyülekezet történetére (kézirat)

·         Fábián Attiláné visszaemlékezése (2013, interjú)

·         Durkó Sándor László írásai, interjúi (Élő Víz)

·         Makovei János visszaemlékezése (2013) 

 Jegyzetek

[1] Fábián József önéletírása

[2] Apostoli Hit 1935. jan. 21.

[3] Apostoli Hit 1935. júl. 24.

[4] Fábián József önéletírása

[5] Apostoli Hit 1935. szept. 21.

[6] Durkó Sándor László visszaemlékezése (1997, Élő Víz)

[7] Idézet Fábián József egy prédikációjából (elhangzott a 2013. márciusi pünkösdi félórában, a Kossuth Rádióban)

[8] Fábián József önéletírása

[9] Fábián József önéletírása

[10] Makovei János visszaemlékezése

[11] Durkó Sándor visszaemlékezése

[12] Durkó Sándor visszaemlékezése

[13] Fábián József önéletírása

[14] Durkó Sándor László interjúja, 1998