Nagy-Ajtai Ágnes: KATHRYN KUHLMAN, ISTEN MUNKATÁRSA (1907 – 1976)


AJÁNLÓ

Kathryn Kuhlman magát teljesen hétköznapinak tartotta, teológiai képzettséggel nem rendelkezett, mégis a 20. század egyik leghatásosabb karizmatikus személyiségévé vált. Gyógyító összejöveteleit ezrek látogatták, miközben ő nem tulajdonított magának többet a folyamatban, mint hogy engedi Isten Szellemét működni. Hogyan élt, és mit vallott az isteni gyógyítás[1] hátteréről a huszadik század egyik legismertebb gyógyító evangelistája?

„Kathryn mindig azt mondta, hogy bárki át tudja élni a Szent Szellem vezetését az életében, ha hajlandó kifizetni az árát. Az 'ár kifizetése' pedig nem csak egy egyszeri élményből áll. Ez először is egy elkötelezéssel kezdődik, egy elhatározással, hogy követed Istent életed minden napján.”[2]

GYERMEKÉVEI

Kathryn Johanna Kuhlman baptista apa és metodista anya harmadik gyermekeként született 1907-ben a Missouri állambeli Concordia közelében. Apjával nagyon jó kapcsolata volt, aki teljesen elkényeztette erősakaratú kislányát. A prédikátorokat ki nem állhatta, csak nagy ünnepekkor látogatott el a gyülekezetbe. Az anya ellenben komolyan vette a hívő életet, a gyülekezetben bibliatanulmányozó csoportot vezetett, odahaza esténként családi áhítatokat tartott.

Kathryn Kuhlman 14 éves korában született újjá a concordiai metodista közösségben, ahogy ő mondta: „válaszolt a mennyei udvarlásra, amely közvetlenül a Szent Szellem személyétől származott.”[3] A következő évtől a család a baptista gyülekezethez csatlakozott, majd Kathryn prédikálni kezdett a bűnbocsánat lehetőségéről. „Az üdvösségről beszéltem az idahoi farmereknek, meg mindenkinek, aki hajlandó volt meghallgatni – közben fokozatosan felfedeztem, hogy az Atya és a Fiú mellett működik valaki, a Szentháromság harmadik személye.” Ekkoriban kezdte foglalkoztatni az isteni gyógyítás lehetősége.
1923-ban csatlakozott nővére, Myrtle és férje, Everett Parrott evangélista munkájához. Ott találkozott Dr. Charles Price-szal, aki gyógyító szolgálatot folytatott akkoriban, és a fiatal szolgálók rajta keresztül részesültek a Szentlélek-keresztségben. Öt éven át dolgozott együtt a házaspárral, ezt az időszakot tekintette szolgálata megalapozásának. Minden nap órákig tanulmányozta a Szentírást, és besegített a házimunkába is.

A SZOLGÁLAT KEZDETE

1928-ban kezdtek külön szolgálatba Helen Gulliforddal. Kezdetben egy billiárdszalonban prédikáltak, majd az Idaho állambeli Pocatello régi operaházában. A későbbiekben is változatos helyszíneken fordultak meg, a legextrémebb a szállásként használt pulykaól volt.
„Attól az első idahoi prédikációtól kezdve – ’Zákeus a fa tetején’ (ha valaki, akkor én tudom, hogy én ott voltam a fa tetején akkor) – az egyetlen dolog, amiben biztos voltam, az volt, hogy tűzben égtem Istenért. Jézus valóságos volt számomra. A szívem erős volt.”[4] Szolgálata titkát árulta itt el: a szíve tűzben égett az Úrért.
1933-ban költöztek át Colorado államba, a gazdasági válság nem húzta keresztül számításaikat anyagi szempontból. Kathryn Kuhlman a hit törvényei szerint élt, és olyan Istenben bízott, akit nem kötnek anyagi korlátok.
Az első coloradoi összejövetelre 125 fő jött el, másnap már 400, mikor öt hónap múlva vége lett az összejövetel-sorozatnak, az emberek egyszerűen nem akartak tudomást venni róla. Így Kathryn eldöntötte, hogy letelepedik a városban, Denverben.

MÉLY VÖLGYEK

Szeretett apjának halála azonban megváltoztatta terveit. „Én mindig boldog ember voltam, és papa volt az, aki segített nekem ebben. Most, hogy ő eltűnt az életemből, a félelem és gyűlölet szokatlan érzéseivel kellett küszködnöm. A legjobb apa volt, akiről egy lány valaha is álmodhatott. Az én szemeimben papa nem tudott olyat tenni, ami rossz lett volna. Ő volt az én példaképem.”[5] Gyűlöletet érzett a fiatalember iránt, aki apja halálát okozta. Ezt a mérget csak Isten tudta feloldani benne, mikor megértette vele, hogy a halállal nem ér véget az emberi élet. Ez volt az élete „legmélyebb völgye”.
1935-ben nyitotta meg kapuit a denveri ébredési gyülekezet, oromzatán a felirattal: „Az ima csodákra képes!” Az imaterem kétezer férőhelyes volt, a hét hat napján tartottak istentiszteletet. Felekezetileg függetlenek maradtak, bibliaiskolát is indítottak, börtönökben és szanatóriumokban evangelizáltak, majd hamarosan rádióadást kezdtek sugározni.
Kathryn 1935-ben találkozott Burroughs A. Waltrip evangelistával. Hamar vonzalom támadt közöttük, annak ellenére, hogy a férfi már házas volt. Waltrip azzal magyarázta a hamarosan bekövetkező válását, hogy felesége elhagyta, vagyis cserbenhagyta. Emiatt nem tekintette problémának sem a válást, sem az újabb házasság megkötését. Kathryn és a környezet előtt is titkolta az igazságot, hogy nem az asszony, hanem ő hagyta el a családját.
Waltrip az Iowa állambeli Mason Cityben indított be egy rádiós szolgálatot, amihez Kathryn is hamarosan csatlakozott. Barátai lebeszélték volna a kapcsolatról, a házasságról főleg, de Kathryn nem hallgatott rájuk, 1938. október 18-án házasodtak össze titokban. Ellentmondásos helyzetbe került, nem volt nyugodt, nem érezte Isten békességét, már az esküvőről is megszökött, és érvényteleníteni akarta a házasságot. Vissza akart térni a denveri gyülekezetbe, akik megbocsáthatatlannak tartották a titkos házasságot, és nem fogadták vissza korábbi vezetőjüket.
Kathryn szolgálata összeomlott. „Fájdalmas tévedése miatt Kathryn elvesztette gyülekezetét, legközelebbi barátait és szolgálatát. Amiatt, hogy a ’Misztert’[6] és saját kívánságait Isten szeretete elé helyezte, az Úrral való kapcsolata is megromlott.”[7] A következő 8 évben visszavonult a szolgálattól, házassága az evangelistával 6 évig tartott. Waltrip folytatta a munkát, de kapcsolatuk tisztázatlan kezdetei problémát okoztak, előfordult, hogy lemondtak egy összejövetel-sorozatot, mikor kiderült, hogy Kathryn egy elvált férfihez ment feleségül. Maga Waltrip nem engedte, hogy felesége prédikáljon.
1947-ben váltak el. Kathryn számára nem volt könnyű a döntés: „Nem volt más választásom. Vagy a szeretett férfit szolgálom, vagy az Istent, akit szeretek. Tudtam, hogy nem szolgálhatom Istent, miközben Miszterrel élek. Én tudom csak igazán, milyen érzés meghalni a fájdalomtól, mert jobban szerettem őt, mint az életet. És egy ideig még Istennél is jobban szerettem. Végül aztán megmondtam neki, hogy mennem kell. Isten nem mentett fel az eredeti elhívás alól. Nemcsak vele kellett együtt élnem, hanem a lelkiismeretemmel is, és a Szent Szellem vádlása már-már elviselhetetlenné vált. Belefáradtam a folytonos önigazolásba. Belefáradtam.”[8] Élete egyik legnagyobb tragédiájának tartotta ezt az elhatározását, de később átértékelte, és Isten akarata megvalósulásának tekintette. Radikális döntést hozott a házassága felbontását illetően, elutazott, és soha többet nem találkozott volt férjével.

„HEALING CRUSADES”[9]

Miután élete helyreállt, és egy nehéz időszak után újra Isten áldását és közelségét tapasztalta, „vándor” szolgálatba kezdett. Nem mindenhol fogadták tárt karokkal a múltja miatt. Végül a pennsylvaniai Franklinben telepedett le, ahova meghívták a Gospel Tabernacle-ben tartandó sorozatra. Hamarosan újra rádiózott, és gyógyító evangelisták összejöveteleit látogatta, hogy tanuljon tőlük. A színjátékok, a bölcsességet nélkülöző módszerek, és főleg a meg nem gyógyultak okolása („A hitetlenséged miatt nem tud Isten meggyógyítani...”) nagyon bántották.
Csodák kezdtek történni – az első alkalommal egy hölgy rákból gyógyult meg, valaki más a látását nyerte vissza – ezzel párhuzamosan nőtt a tömeg az alkalmakon. Egy görkorcsolyapályát vettek meg, ott folytatódtak az összejövetelek. „A Szent Szellem végre talált egy olyan szolgálót, aki nem magának tulajdonította az Ő cselekedeteit, és nem magának adta a dicsőséget az Ő munkája gyümölcseiért. Ahogy a szolgálata fejlődött, egyre kisebb hangsúlyt tett a hitre, és egyre nagyobbat a Szent Szellem szuverenitására. Az ő összejövetelein nem voltak imakártyák, nem voltak külön sátorok a rokkantak számára, hogy ott értük imádkozzanak; nem álltak hosszú sorban a betegek, arra várva, hogy valaki rájuk tegye a kezét. Ő sohasem vádolta hitetlenséggel azokat, akiknek nem sikerült átvenni gyógyulásukat. Úgy tűnik, a terem minden részén történtek gyógyulások, mialatt az emberek a helyükön ültek, és tekintetüket a menny felé, Jézusra emelték.”[10] Volt, aki kifejezett szkepticizmusról számolt be gyógyulásával kapcsolatban, az mégis megtörtént, és az illető hitetlenkedve állt lábra, majd futott a teremben és a lépcsőkön fel és le, immár gyógyultan. Kathryn teljes szívből hitte, hogy a gyógyulás ugyanúgy elérhető minden hívő számára, mint a bűnbocsánat.
Hamarosan új helyszínt talált a szolgálat folytatásához: a pittsburgh-i Carnegie Hallt, amit neves operaénekesek nem tudták megtölteni, de Kathryn Kuhlman igen. Az ottaniak egyre unszolták, hogy költözzön át Franklinből, mire Kathryn azt mondta: „A Hit Templom tetejének szó szerint rám kellene szakadnia ahhoz, hogy elhiggyem: Isten azt akarja, hogy Pittsburgh-be költözzem.”[11] Amikor 1950 végén egy hóesés következtében ez megtörtént, átköltözött.
Ezután nemzetközivé bővült a szolgálata. Nem gyülekezetalapításra szólt az elhívása, ő maga nem pásztorolt egyetlen gyülekezetet sem, de az 1954-ben létrehozott Kathryn Kuhlman Alapítvány több mint 20 külmissziói állomást alapítását támogatta, melyek a mai napig működő közösségekké váltak.
Rádiós szolgálatait még tengerentúli területeken is lehetett fogni. Hetente öt napon át sugározták félórás műsorát, élete utolsó tíz évében hetente jelentkezett szintén félórás televíziós programmal, „Hiszek a csodákban!” címmel. Ezek az adásokon nem voltak szájbarágósak, Kathryn mindig nagy hangsúlyt helyezett a spontaneitásra: ha úgy érezte, sírt, máskor énekelt, teljesen szabadon. Havonta tartott istentiszteleteket Los Angelesben, számtalan gyülekezetben, konferencián, nemzetközi rendezvényeken is beszélt. Szoros kapcsolatot tartott fenn a Teljes Evangéliumi Üzletemberek Nemzetközi Közösségével.
Az '50-es évektől szívproblémái voltak, de folytatta a szolgálatát. Ekkorra már világszerte ismert és ünnepelt személy volt, mozisztárok keresték fel, a pápa is fogadta, és egy jelképes függőt ajándékozott neki, amire egy galambot véstek.
Utolsó gyógyító istentiszteletét 1975. november 15-én tartotta Los Angelesben, majd három hét múlva megműtötték a szívét. Többek között Oral Roberts és felesége is felkeresték betegágyánál, és amikor imádkozni akartak a gyógyulásáért, Kathryn megkérte őket, hogy ne tegyék. A mennyei haza után vágyott. 1976. február 20-án halt meg.

KATHRYN KUHLMAN „TEOLÓGIÁJA”

Kiemelt szerepet tulajdonított a szabadságnak az alkalmain, ha egy összejövetelen ezt nem látta biztosítottnak, inkább el sem fogadta a meghívást. Soha nem prédikált az alkohol vagy a dohányzás ellen (igaz, mellette sem), soha nem tanította, hogy a betegség az ördög műve lenne. Isten nagyságát hangsúlyozta mindenek felett.
Közeli ismerősei azt mondták, hogy élete folyamatos imádság volt. Akárhol tartózkodott éppen, tudott Istenre figyelni, és imádkozni. Az istentiszteltek előtt a maga drámai módján kereste ezt az elcsendesedést: fel-alá járkált, kezével hadonászott, ha éppen annak érezte szükségét. A drámai megnyilvánulásokat prédikáció közben is alkalmazta, a róla készült videófelvételek az utókor számára is megőrizték nem mindennapi stílusát.
„Összejöveteleit mindenféle emberek látogatták, mindenféle felekezetből. Katolikusok, episzkopálisok, baptisták, pünkösdiek; részegesek, betegek, haldoklók, mélyen szellemiek és hitetlenek egyaránt. Kathryn tudta, az ő feladata az, hogy rámutasson Istenre. Valahogy mindig képes volt lerombolni minden közöttük levő gátat, és egy olyan közös alapra tudta hozni őket, ahol mindnyájan egyetértettek. (…) Szolgálatának kezdetén még arra buzdította az embereket, hogy hagyják ott felekezetüket, a későbbi években viszont arra, hogy térjenek vissza, és legyenek világító szövétnekek és a gyógyulás csatornái. (…) Mivel ökumenikus evangelista volt, soha nem engedte az olyan szellemi ajándékoknak a megnyilvánulását összejövetelein, mint a nyelveken szólás, a nyelvek magyarázása vagy a prófétálás. Kathryn hitt a Szellem összes ajándékában, de nem akart semmi olyasmit tenni, ami meggátolta vagy eltérítette volna az avatatlanokat az Istenben való egyszerű hittől.”
A legnagyobb csodának az egyén újjászületését tartotta, miközben rengeteg gyógyulás történt az összejövetelein. Bénák jártak, szívbetegek gyógyultak meg, daganatok tűntek el. Sírt, ha azt látta, hogy valaki meggyógyult, és sírt akkor is, ha mások nem nyerték el a gyógyulás ajándékát. Erre nem is próbált magyarázatot keresni, Istennek tulajdonította a felelősséget, és azt mondta, ha majd a mennybe ér, ez a „miért?” lesz az első kérdése Istenhez. Alárendelte magát Isten szuverenitásának, nem ő akarta irányítani Isten kezét. Gyakran emlegette, hogy ő Isten munkatársa, nem pedig az igazgatója.

FELHASZNÁLT IRODALOM

● Buckingham, Jamie [2000] Isten szolgálóleánya. Kathryn Kuhlman élettörténete. Hit Gyülekezete 
● Liardon, Roberts [1996] A hit emberei – győzelmeik és vereségeik tanulsága. Hit Gyülekezete 
www.kathrynkuhlman.com
www.ifphc.org

JEGYZETEK

[1] „Divine healing” – így nevezte maga Kathryn Kuhlman is, amikor emberek csodálatos módon meggyógyultak az összejövetelein. Teológiájában a hit alárendelt szerepet kapott, így bajosan fordíthatnánk „hit általi gyógyulásnak”, ami a magyar használatban megszokott forma. A „divine”, „isteni” jelző a gyógyulás Istentől való voltára utal, amelyben az embereknek nincs szerepük: sem a közvetítőnek, sem annak, aki meggyógyult.

[2] Liardon [1996] 316. o.

[3] Liardon [1996] 313. o.

[4] Liardon [1996] 318. o.

[5] Liardon [1996] 321. o.

[6] Így nevezte a férfit a kezdetektől.

[7] Liardon [1996] 327. o.

[8] Buckingham [2000] 82. o.

[9] Gyógyító istentiszteletek (lásd még a „divine healing” magyarázatát).

[10] Liardon [1996] 333. o.

[11] Buckingham [2000] 109. o.