Nagy-Ajtai Ágnes: Rachel Artamissa Harper Sizelove (1864–1941) és a „springfieldi csoda”


AJÁNLÓ

Legújabb cikkünkben egy kevéssé ismert, de a kezdetektől nagyon aktív és odaszánt pünkösdi nőtársunk életéről és szolgálatáról kívánunk képet adni. A kép elnagyolt lehet csak, sajnos, mivel a forrásaink nagyon szűkszavúan nyilatkoznak Rachel Sizelove-ról. A pünkösdi emlékezet leginkább az 1913-as springfieldi prófécia kapcsán tartja számon, de emögött egy csendes, hűséges szolgálatban eltöltött életet láthatunk.


CSALÁDI HÁTTERE

Rachel Artamissa Harper Sizelove 1864-ben született Marengóban (Indiana), Matthias Harper és Charlotte Prudence Catlin tíz gyermeke közül hatodikként.

Az Azusa utcai ébredés előtti életéről nagyon keveset tudunk. Férje, Joseph Sizelove és Rachel a metodizmus egyik ágához tartoztak, itt végezték evangélista szolgálatukat. Kilenc gyermekük született, név szerint egyet említenek a források: Joseph Mathias 1888. febr. 26-án született Denverben.

Rachel élete nagy részében Kaliforniában szolgált férjével együtt. Long Beach-en halt meg, 1941-ben, sírkövén az alábbi igevers olvasható: „Én vagyok a feltámadás és az élet.”


AZ AZUSA UTCAI MISSZIÓBAN

Rachel és Joseph Sizelove 1906 júliusában töltekezett be Szentlélekkel, William Seymour szolgálata nyomán. Seymour hét nőt és négy férfit választott ki az első napokban – köztük Rachel Sizelove-ot –, akik az Azusa Utcai Misszió vezetői csoportját alkották[1].

1907 áprilisában merült fel az igény egy hitépítő közösségi táborozás lebonyolítására. Rachel állt a szervezés élére. Pasadenában találtak egy alkalmas földterületet, és azonnal reklámkampányba kezdtek. 1907 júniusában nyitotta meg kapuit a rendezvény, és a helyi újságok hamarosan beszámoltak a „szent hempergők” több száz sátorból álló táboráról, ahol ráadásul fehérek és feketék egymás mellett kaptak helyet. Kisgyerekek is több százan vettek részt az összejöveteleken, és láthatóan mindenkit mélyen érintett a Szentlélek munkája.

A tábor júniustól szeptemberig tartott. Seymour maga nem vezetett istentiszteleteket, de bárki megtehette ezt, aki indítást érzett, és a rend kedvéért egy csoport ellenőrizte ezeket az alkalmakat, és általában azt, ami a táborban zajlott.

Egy másik fontos területe az Azusa utcai ébredés missziójának, amiben Rachel Sizelove részt vállalt, egy levelező csoport volt, akiket imakérésekkel lehetett megkeresni. Az emberek gyakran mellékeltek személyes tárgyakat a leveleikhez, és hittek benne, hogy ha az imacsoport tagjai imádkoznak, és aztán visszaküldik ezeket a tárgyakat, ők maguk gyógyulást nyernek. Érkeztek is ilyen bizonyságok a csoporthoz, amelyben az ima hatására bekövetkezett gyógyulásokról számoltak be. A csoport nagyon komolyan vette a feladatát, és nagy hittel végezték azt.

Rachel Sizelove életrajza számos fontos adalékkal egészíti ki az Azusa utcai eseményekről alkotott képünket. Példaként álljon itt az eset a zongorával. Rachel és férje metodista háttérből érkeztek, és meghökkenéssel vették tudomásul, amikor az Azusa utcai gyülekezet egy zongorát vásárolt, és azután az istentiszteleten zenével kísérték az éneklést. A korábbi gyülekezeti gyakorlatukban nem találkoztak hangszerekkel, így kezdetben ellenállást váltott ki a zongora megjelenése. A gyülekezet más tagjaiban olyan erős volt az ellenérzés, hogy a zongorát egyenesen az ördög eszközének tekintették, amivel befurakszik a hívők közé – a Sizelove házaspár ilyen messzire nem jutott azért.


RACHEL SIZELOVE SPRINGFIELDBEN

1907 májusának utolsó napjaiban indult Rachel Springfieldbe, a sürgető belső indításnak engedelmeskedve. Családjának szerette volna személyesen is továbbadni az átélt örömöt, de Isten tanácsára várt. Korábban már szolgáltak – férjével együtt – ezen a területen a metodista misszió munkásaiként, így nem volt teljesen ismeretlen a vidék ebből a szempontból sem.

Az Azusa utcai gyülekezet néhány tagját kérte meg, hogy imádkozzanak érte emiatt. A mennyei üzenet így szólt számára: „Gyermekem, menned kell, menj gyorsan, én veled leszek!” A szolgáló csoport tagjai rá helyezték a kezüket, és imádsággal bocsátották az útjára. Rachel ez alkalommal kapta meg az Azusa utcai testvérektől a szolgálattevői felhatalmazást, amihez aztán egész életében hűséges maradt.

Amikor megérkezett nővére, Lillie Harper Corum házába, prófétai látomása volt, amelyben a Szentlélek galamb alakjában szállt rá a házra. Unokaöccse beszámolója szerint ragyogott az arca, mikor belépett az ajtón, felemelte a kezét, és áradt belőle az imádság egy ismeretlen nyelven.[2]

Lillie már értesült a pünkösdi ébredésről testvére beszámolóiból, és egyre éhesebben várta, hogy őt is betöltse Isten Lelke. Férjével, James Corummal, a helyi baptista közösséghez tartoztak, ahol a férfi a vasárnapi iskolában tanított. Ahogy Rachel leveleiből megismerték az Azusa utcai eseményeket, egyre inkább érdekelte őket az új pünkösd üzenete.

Otthonukban rendszeresen tartottak összejöveteleket ettől az időtől kezdve. Rachel néhány hétig tartózkodott közöttük, és prédikált az új pünkösdről és az utolsó időkről. 1907. június 1-jén Lillie Corum a városban elsőként szólt nyelveken – a springfieldi pünkösdiek ettől a naptól datálják a gyülekezetük történetét.

Rachel hamarosan visszatért a los angelesi táborba, de 1913 júniusában újra felkereste a springfieldieket. Ekkor már virágzó közösség alakult a kezdeti lelkes csoportból.

Ebben az időben kapta ezt a (később világszerte ismertté vált) látomást: „Egy délután egy gyönyörű, áradó forrás sejlett fel előttem, ami Springfield kellős közepén fakadt fel. Megállíthatatlanul folyt kelet felé, nyugat felé, észak felé és dél felé, egészen addig, míg az egész földet elárasztotta az élő víz! Láttam az Urat, aki angyalaival harcba indult Springfield városáért. Így szólt: »Olyan munkát fogok végezni ebben a városban, ami az egész világot ámulatba ejti!«”[3]


A PRÓFÉCIA MEGVALÓSUL

A hamarosan megalakuló Assemblies of God magáénak vallotta ezt a látást. 1914-ben Hot Springsben állt fel a központi igazgatás szerve (General Council of AoG), majd néhány költözés után végül Springfieldet választották a tanács székhelyéül – részben Rachel Sizelove, részben néhány helyi fiatal prófétai üzenete nyomán.[4]

Ma az AoG tulajdonában áll egy hatalmas terület a város közepén[5], naponta átlagosan 12 tonna evangéliumi iratanyagot állítanak elő, és 2600-nál több misszionáriust támogatnak a missziómezőn, szerte a világban – éppen, ahogy Rachel Sizelove látomásában szerepelt.

 

JEGYZETEK


[1] A pünkösd.ma 2011. decemberi számában közöltük azt a képet, ahol ez vezető testület látható. A kép Rachel Sizelove tulajdona volt, amelyet örökségként hagyott a pünkösdi kutatóközpontra.

[2] ifphc.wordpress.com/tag/rachel-sizelove

[3] Burgess: Dictionary…789. o.

[4] A múltkori cikkünkben említett IFPHC (a pünkösdi kutatóközpont) szintén a fenti okok miatt található Sprinfieldben.

[5] Korábban vidámpark, majd baseball-pálya volt ott. 1915-ben, újév napján, néhány tizenéves fiú a pünkösdiek közül hazafelé sétált az újévi istentiszteletről, amikor meglátták ez a földdarabot, ami Isten kezében olyan hasznos lehetne – vélték. Elkezdtek imádkozni, hogy a terület kerüljön Isten gyermekeinek a tulajdonába, és szolgálja Isten dicsőségét. 



FELHASZNÁLT IRODALOM

·         Blumhofer, Edith L. (1989) The Assemblies of God. Vol. 1. Gospel Publ. House, Springfield

·         Burgess, Stanley M. (2003) The new international dictionary of pentecostal and charismatic movements. Zondervan, Grand Rapids

·         Dalton, Adele Flower: The Springfield miracle. www.pe.ag.orghttp://www.pe.ag.org/

·         enrichmentjournal.ag.org

·         ifphc.wordpress.com

·         Robeck, Jr. C. M. (2006) The Azusa Street Mission And Revival – The birth of the global pentecostal movement. Thomas Nelson Inc., Nashville

·         Synan, Vinson (2001) Century Of The Holy Spirit 100 Years Of Pentecostal And Charismatic Renewal, 1901-2001. Thomas Nelson Inc., Nashville

·         THE PRAYER MOUNTAIN GAZETTE 2010/3. szám

·         www.312azusastreet.orghttp://www.312azusastreet.org/

Comments