Nagy-Ajtai Ágnes: MARIA WOODWORTH-ETTER, A PÜNKÖSDI MOZGALOM NAGYMAMÁJA (1844-1924)


AJÁNLÓ           

Maria Woodworth-Etter szolgálata jóval a pünkösdi ébredés előtt kezdődött, de hasonló jelenségeket tapasztalhattak az érdeklődők, mint például az Azusa utcai misszió összejövetelein. Maria nem volt teológus, nem voltak befolyásos és gazdag támogatói, de engedelmessége alkalmas eszközzé formálta Isten kezében. Az alábbiakban ezt a kivételes életutat mutatjuk be.

ERRE KERESSÜK A VÁLASZT

Mi tette Maria Woodworth-Ettert a 19. század egyik legismertebb és legsikeresebb evangélistájává?

Miért nevezik a „pünkösdi mozgalom nagymamájának”?



MAGÁNÉLETE

Maria Beulah Underwood 1844. július 22-én született Lisbonban (Ohio állam). Samuel Lewis és Matilda Brittain Underwood nyolc gyermeket neveltek, Maria tíz éves volt, mikor a család csatlakozott egy keresztény csoporthoz. 1857-ben meghalt az apa, ezután a gyerekeknek is be kellett segíteni a munkába, így abbahagyták a tanulást.


Maria 13 éves volt, amikor megtért, és elhívást kapott a gyülekezeti szolgálatra, bár a korban ez meglehetősen szokatlanul hatott, hiszen nők nem prédikálhattak akkoriban. Isten útmutatása azonban egyértelmű volt számára: „menj az utakra és a kerítésekhez, és gyűjtsd össze az elveszett bárányokat!” Ezért úgy gondolta, hogy ha egy keresztény emberhez megy feleségül, akkor együtt végezhetik majd a szolgálatot.


Így is tett, hamarosan összeházasodott Philo Harris Woodworth-szel, azonban a házasság nem hozta meg a kívánt eredményt. Férje nem akart szolgálatot vállalni, és feleségét sem támogatta ebben. Hat gyermekük született, és a gazdaságuk igazgatása is sok energiát lekötött. Nagyon megviselte a szülőket öt gyermekük halála, egyetlen lányuk, Elizabeth Cornelia érte meg a felnőttkort. Házasságuk megromlott, a férj hűtlensége után 1891-ben elváltak.

Maria második házassága már a szolgálat kibontakozása után jött létre. Samuel Etterrel 1902-ben találkozott Arkansasban, hamarosan összeházasodtak, és kölcsönösen támogatták egymás munkáját a férj 1914-ben bekövetkezett haláláig. Maria Isten ajándékának tekintette társát, aki sokat segített neki a rendezvények szervezésében, lebonyolításában, illetve írásai kiadásában.

SZOLGÁLATA

A gyermekek halála után, 1879-ben nyílt először lehetősége Mariának, hogy engedelmeskedjen Isten hívásának. Szellemi megújulást élt át, miközben egyre inkább égette az elveszett emberek kilátástalan helyzete. Elkezdett egy bibliaiskolát, hogy felkészülten tudjon szólni az emberekhez, de egy újabb látomásban Isten arra hívta, hogy most kezdjen neki a munkának, mert nincs idő kivárni, míg „késznek” érzi magát. A Biblia tanulmányozása közben felismerte, hogy Isten sok nőt használt a történelem során, valamint a jóeli prófécia egyértelművé tette számára, hogy az ígéret férfiakra és nőkre egyaránt vonatkozik. Úgy érezte, nem lehet több kifogása az elhívással szemben, így kezdett el a környéken, főleg rokonai között evangelizálni, aminek nagyon hamar eredménye lett, és sokan megtértek a hallgatóságból. Isten ereje alatt sírtak az emberek, megbánták bűnüket, és rohantak előre, hogy bűnbocsánatot nyerjenek. Összesen kilenc ébredési összejövetelt tartott ebben az időben, és két gyülekezet született a megtértekből. Sok környékbeli gyülekezet meghívta Mariát, hogy menjen prédikálni hozzájuk, mert megújulásra van szükségük.


Ezen felbuzdulva utazni kezdett az Egyesült Államok közép-nyugati területein, és prédikált mindenütt, ahová Isten küldte. Minden alkalommal megtapasztalta Isten erejének megnyilvánulását, és hamarosan indítást érzett, hogy imádkozzon a betegek gyógyulásáért. Egy ideig ellenállt, mert attól tartott, hogy az evangélium hirdetése háttérbe fog szorulni emiatt, de Isten meggyőzte, hogy éppen ellenkezőleg fog történni.


A munka 1885-re teljesedett ki. Egy sátorral járta a területet, amit mindenhol felállított, ahol Isten erre indította. A sátor 8.000 fő befogadására volt alkalmas, de az összejövetelek többségén ez kevésnek bizonyult. Némely alkalomra 25.000 is eljöttek, egyesek sok kilométernyi távolságból.


Az 1890-es évtized kemény időszak volt Maria számára. Az értetlenség, ami a keresztény testvérei, illetve a világi társadalom részéről megnyilvánult, nehéz próbák elé állították. Az istentiszteleteken tapasztalható drámai megnyilvánulások sokak számára vitatottak, elfogadhatatlanok voltak. Egy alkalommal letartóztatták, mert a gyógyulásról prédikált, de mikor látták a gyógyulásokat, és hallották a bizonyságokat, végül elengedték. St. Louis-ban (Missouri állam) a helyi orvosok elmebajjal vádolták, mikor a látomásairól beszámolt.


Válása után barátai és munkatársai támogatásával folytatta szolgálatát. A közösség, amelyhez tartozott (Southern Eldership of the Church of God) egyre kevésbé tolerálta az összejövetelein tapasztalható jelenségeket, és azt kívánták tőle, hogy hagyjon fel ezekkel. 1900-ban emiatt felmondta evangélista szolgálatát a gyülekezetben, és önálló szolgálatba kezdett.


A pünkösdi ébredésről, különösen az Azusa utcai eseményekről korán tudomást szerzett, de csak 1912-ben lépett kapcsolatba a mozgalommal. Ekkor látogatott el férjével F. F. Bosworth gyülekezetébe, ahol öt hónapig szolgáltak. Ebben az időben ismerte fel, hogy az összejöveteleit kísérő jelenségek mennyire hasonlóak a pünkösdieknél tapasztalható megnyilvánulásokkal, mintegy előhírnökei azoknak (például a nyelvekenszólás az első időktől működött Maria istentiszteletein). John G. Lake ekkoriban nevezte el a „pünkösdi mozgalom nagymamájának”. A korai pünkösdi vezetők ismerték Maria legendás szolgálatát, és többségében kritika nélkül elfogadták. A korabeli beszámolókból kitűnik, hogy nem is csalódtak benne.


1914-ben, férje halála után, Maria tüdőgyulladást kapott, és annyira beteg lett, hogy majdnem meghalt. De újabb látomásban Isten megmutatta neki, hogy még fontos küldetése van. 1915 januárjában, miután felgyógyult, újra útra kelt. 1918-ban alapított egy gyülekezetet Indianapolisban, amelynek pásztora lett, miközben utazó szolgálatát is folytatta.


Maria Woodworth-Etter 1924. szeptember 16-án halt meg, miután olyannyira legyengült, hogy már járni sem volt képes. Az utolsó pillanatig prédikált, ameddig csak tehette, mikor már nem tudott járni, egy székben szállították az istentisztelet helyére. Hű maradt jelmondatához: „inkább elhasználódni Jézusért, mint berozsdásodni.” (Liardon [1996] 73. o.)

KARAKTERISZTIKUS JELENSÉGEK A SZOLGÁLATA SORÁN

Már a legelső alkalommal, mikor kiállt az emberek elé az evangéliumot hirdetni, ahogy „kinyitotta a száját, az emberek zokogva a földre estek. Voltak, akik felpattantak és könnyek között kiszaladtak a teremből.” (Liardon [1996] 46. o.) Az összejöveteleken Isten ereje hatalmasan kiáradt, gyógyulások történtek, az emberek látomásokat láttak, sokan transzba estek. „Stílusa – enyhén szólva – különbözött korának többi szolgálójától. Soha nem tiltotta el a közönséget az aktív részvételtől. (…) hitt a kiáltásban, táncolásban, éneklésben és a prédikálásban. Hitt abban, hogy az érzelmi megnyilvánulások fontosak mindaddig, amíg rendben zajlanak. Hitt abban, hogy a fizikai megnyilvánulások hiánya az aposztázia egyik jele.” (Liardon 51. o.)


Ő maga „az erő” kiáradásának nevezte ezeket a jelenségeket, amely többnyire egyfajta „szent transzba esésben” nyilvánult meg. A frissen megtértek földre estek, órákig feküdtek mozdulatlanul a földön, miközben mennyei látomásokat láttak. Maria ezt Péter joppéi átéléséhez hasonlította, amikor révületbe esett Isten jelenlétében (ApCs 10). Transz-evangélistának is nevezték, mivel ő maga is gyakran került hasonló állapotba az istentiszteleteken. Tipikus mozdulata, szinte védjegye volt, hogy felemelte kezét, majd kiáradt a Szentlélek, és csodák történtek. (Burgess [2003] 900. o.)


„Egyszer egy idősebb úriember, aki átutazta a világot, olyan helyre tévedt, ahol Maria szolgált. Vallásos ember volt, ezért úgy döntött, hogy kuriózumképpen elmegy az egyik összejövetelre. Ahogy ott ült az összejövetelen, néhány vicces megjegyzést tett a barátainak az erő megnyilvánulásairól, majd büszkeséggel telve bátran elindult a színpad felé, hogy megvizsgálja a dolgot közelebbről. Mielőtt elérte volna a pulpitust, Isten ereje földhöz vágta, és több mint két órán át feküdt ott. Ebben az állapotban Isten megmutatta neki a Mennyet és a Poklot. Megértette, hogy választania kell. Azonnal Istent választotta és újjászületett. Utána már azért jött el, hogy dicsőítse Istent.” (Liardon [1996] 50. o.)


Rendszeresen kerestél fel az alkalmakat újságírók, még a New York Times is tudósított az eseményekről. Sokan vádolták azzal, hogy hipnotizálja a résztvevőket, és „vudu papnőnek” gúnyolták. (Burgess [2003] 901. o.)


Bosworth gyülekezetében történtek meg az alábbiak: „Ezrek jöttek Dallasba; volt aki több mint kétezer mérföldet utazott. Hozták a betegeket és gyógyulásra szorulókat. Valaki egy esés miatt három törött bordával érkezett, alig bírt állni a fájdalom miatt. Etter testvérnő ráhelyezte a kezét, és hittel imádkozott érte. A befelé forduló csontok azonnal a helyükre kerültek. Amikor megérintette, a férfi arca először megrándult, de a végén ütögetni kezdte a bordáit, mert rájött, hogy a fádalom és duzzadás eltűnt. Egy másik, tüdőbeteg férfit ágyon hoztak be. Állapota reménytelen volt, egy elfekélyesedett, nyílt seb mély lyukat hagyott a testén. Maria imádkozott érte, és Isten ereje eltalálta. Felpattant az ágyáról, és fel-alá kezdett rohangálni a tömeg előtt. Aztán végigülte az összejövetelt, és a saját lábán ment haza.” (Liardon [1996] 63. o.)


Maria Woodworth-Etter több mint 40 évig szolgált a szentségi mozgalom keretein belül, de erőteljes pünkösdi megnyilvánulásokkal. Óriási munkát végzett, nem törődve a vádakkal és ellenvéleményekkel, figyelmen kívül hagyva, hogy nőként nem folytathatna ilyen szolgálatot a kor szokásai szerint (még szavazati joggal sem rendelkeztek akkoriban a nők). Asszonytársait is erre biztatta: „Kedves testvérnő Krisztusban, kívánom, hogy amikor hallod ezeket a szavakat, Isten Szelleme rád szálljon, és akard megcselekedni azt, amit Isten kijelölt számodra. Itt az ideje, hogy az asszonyok hagyják a bennük levő fényességet ragyogni, hogy előhozzák elásva rozsdásodó talentumaikat, és használják ezeket Isten dicsőségére.”


FELHASZNÁLT IRODALOM
  • Burgess, Stanley M. (2003) The new international dictionary of Pentecostal and charismatic movements. Zondervan, Grand Rapids

  • Liardon, Roberts [1996] A hit emberei – győzelmeik és vereségeik tanulsága. Hit Gyülekezete

  • http://healingandrevival.com/BioMWEtter.htm Letöltés ideje: 2012. március 14.



Comments