Nagy-Ajtai Ágnes: LEWI PETHRUS, A SVÉDEK APOSTOLA (1884-1974)

AJÁNLÓ    

A cikk elolvasását elsősorban azoknak ajánljuk, akiket érdekel, milyen szerepet vállalhat a gyülekezet a társadalmi feladatokból.

ERRE KERESSÜK A VÁLASZT

Miben lehet példa előttünk Lewi Pethrus élete?
Milyen karakterisztikus vonásokat adott a svéd pünkösdi mozgalomnak?

Tanító, pásztor, prédikátor, evangélista, író és zeneszerző volt, de bőven jutott az idejéből a rászorulóknak és a közéletnek is, többek között szociális segélyhálózatot és politikai pártot is működtetett vezetése alatt a stockholmi Filadelfia gyülekezet. Lewi Pethrus nevét a svéd egyháztörténet legjelentősebb személyei között emlegetik, élete utolsó éveiben a svéd Vasa lovagrend is tagjai közé fogadta.


Petrus Lewi Johansson 1884. márc. 11-én született a svéd Västra Tunhemben. Baptista családja miatt gyakran csúfolták pogánynak kortársai. 10 éves korától besegített a család ellátásába, 15 évesen merítkezett be. 16 évesen kezdett aktív szolgálatba, először segédlelkészként és evangélistaként, majd 25 évesen kapta első lelkipásztori állását. 1911-ben került az akkor még baptista stockholmi Filadelfia gyülekezet élére.
Szolgálatát teológiai ismeretek nélkül kezdte el, 1904-ben iratkozott be csak a stockholmi Bethel Szemináriumba. Saját bevallása szerint az ott hallottak ártottak hitének, odáig jutott, hogy megkérdőjelezte Jézus istenségét, a bűnnel kapcsolatban egy toleráns álláspontra helyezkedett, korábbi szigorú életvitelében elképzelhetetlenül alkoholt fogyasztott és cigarettázott, és más, korábban fontos elveit is feladni látszott. Végül egy látomása során bizonyosodott meg arról, hogy a liberális filozófusok tévednek, és Jézus valóban létező Isten. Így hite megújult, és többet nem került ilyen krízishelyzetbe.
Lydia Danielssonnal 1916-ban házasodtak össze. Lewi Pethrus egyik legszebb és legismertebb éneke első gyermekük elvesztése kapcsán született, mikor Lydia is halálos lázzal feküdt:

„Változhatatlanul megáll Isten ígérete,

Jézus szent vére van rajta, mint az Úr pecsétje.

Eltűnhet ég, föld, tenger, s bár hegyek süllyednek el,

De aki hisz, meglátja Isten ígéretét!”

Miután ezzel a hittel imádkoztak, az asszony felépült, és kilenc egészséges gyermeknek adott életet.

KAPCSOLATA A PÜNKÖSDI MOZGALOMMAL

A pünkösdi jellegű tapasztalatok iránti nyitottsága tükröződik a Szentlélek-keresztségében is: 1902-ben, egy imaóra után hazafelé tartva kezdett nyelveken szólni, teljesen spontán, és akkor nem is tudta megmagyarázni, hogy mi történt. „A (norvég partok mentén haladó) hajón teljes csend honolt. Mindenki aludt a kabinjában, a fedélzeten nem tartózkodott senki. Egyedül álltam a korlátnál, néztem a felkelő napot, és Istent, ennek a csodálatos világnak a teremtőjét és éltetőjét kimondhatatlanul nagynak és valóságosnak éreztem. Lenyűgözött a természet szépsége. Imába merülve álltam, bensőm mintha mindenestül megolvadt volna az Ő mindent átható, szívet melengető jelenlététől. És miközben belemerültem az imádságba, olyan szavakat mondtam ki, melyeket nem értettem, noha akkor még nem tudtam, mi az, hogy nyelveken beszélni.” (Enquist [2003] 31-32. o.)
A sunderlandi és oslói ébredések híre gyorsan eljutott hozzá, 1907-ben felkereste T. B. Barratt gyülekezetét, majd otthoni közösségével együtt csatlakozott a mozgalomhoz, bár egyelőre a baptista egyház keretein belül maradtak. Csak ezen találkozás után vált világossá számára korábbi élményének jelentősége is. Kijelentette: „Attól a ponttól kezdve a pünkösdi ébredéshez tartoztam.” (Burgess [1989] 711 o.)
A norvég pünkösdi ébredés futótűzként terjedt a svéd evangélikusok és baptisták körében. Így emlékszik vissza erre Lewi Pethrus: „Még jól emlékszem a Szentlélek hatalmas kitörésére 1907-ben. Az Isten ereje, mint valami áramlat volt érezhető. Sokan áldásban részesültek, boldogok voltak, prófétáltak, más nyelveken szóltak és Istent dicsérték. Az istentiszteletek gyakran éjfél utánig tartottak. Isten csodálatos kinyilatkoztatásai akkoriban még újak voltak számunkra. Gyakran a Bibliával a kezemben kimentem az erdőbe, hogy egy nyugodt helyen, ahol virágok és bokrok vettek körül, sok órán át olvassak és átgondoljam azokat az érdekes eseményeket, melyek történtek. Az istentiszteleteken többen erőteljes bizonyságot tettek az Istennel átélt áldásokról. Többen sokat imádkoztak, nyelveken dicsérték Istent. Ezek az átélések engem különösen intenzív bibliatanulmányozásra késztettek, miközben rájöttem arra, hogy mindaz, ami történt, megegyezik az Isten igéjében levő igazságokkal. A Szentlélek ajándékai újból működtek, és az áldás egyre jobban növekedett.” (Pethrus [É. n.])
Lewi Pethrus és a baptisták közötti szakításra 1913-ban került sor, hivatalosan az úrvacsora tartásának módja, gyakorlatilag azonban a pünkösdi tanítás és istentiszteleti elemek miatt. Ez az esemény jelenti a független svéd pünkösdi mozgalom kezdetét.

GYÜLEKEZETI-TÁRSADALMI TEVÉKENYSÉGE

A 20. század elején Svédországot a nyomor, éhezés, alkoholizmus és erkölcstelenség jellemezte. Lewi Pethrus – aki proletárköltő akart lenni abban az időben – érzékenyen reagált a szociális problémákra, és igyekezett segíteni a rászorulókon. Hitét és a szakszervezeti mozgalom melletti elkötelezettségét teljes mértékben összeegyeztethetőnek tartotta. Az első gyűlésen például felszólalt, hogy csak akkor lesz a szakszervezet tagja, ha megszavazzák, hogy nem káromkodnak és átkozódnak, mert az sértené az istenfélelmét.
1911-ben az ő vezetésével indult meg a Filadelfia Church Rescue Mission  ami a nevéhez méltóan menedéket kívánt nyújtani az elesetteknek, munkanélkülieknek és gyermekeknek. Hajléktalanszállót tartottak fenn és ingyenes étkezést biztosítottak (miközben maguknak is alig valamijük volt).
1912-ben a gyülekezet kiadót hozott létre, 1915-ben egy bibliaiskolát, 1916-ban az Evangelii Härold nevű lapot , 1942-ben a kaggeholmi népfőiskola nyitotta meg kapuit, 1945-ben indult a Dagen folyóirat, 1952-ben egy bank (Allmänna Spar-och Kreditkassen), valamint a nemzetközi rádióadó, az IBRA Radio.
50 évig tartó pásztorlása alatt a Filadelfia gyülekezet a legnagyobb svéd gyülekezetté nőtte ki magát, a kezdeti 70 tag az évek alatt 6500 főre szaporodott. Az első misszionáriust 1916-ban küldte ki a gyülekezet Brazíliába, akit később még több százan követtek, a világ minden táján hirdetve az evangéliumot.
Lewi Pethrus egyik fő missziós irányelve az volt, hogy a pünkösdi mozgalomnak nem kell elzárkóznia a nemzeti kultúrától, amelyben létrejött és működik, hanem szerves része lehet annak. Ezt mutatja szociális és egyéb társadalmi tevékenysége, ami a társadalom és az állam részéről is pozitív visszhangot váltott ki. Ennek egyik megnyilvánulása volt, amikor a svéd király üdvözletet küld az 1939-es stockholmi Pünkösdi Világkonferencia résztvevőinek.
1958-ban vonult vissza a gyülekezetvezetésből, de 1974-es haláláig aktív szolgáló marad. Utazó lelkészként működött, és újabb szervezetek alapítására is gondja volt. 1959-ben létrehozta a Lewi Pethrus Foundation for Philanthropic Work, 1964-ben pedig a Svédországi Kereszténydemokrata Pártot. Írásait 10 kötetbe foglalva adták ki, melyhez 5 kötetes önéletrajz is tartozik. Ezen felül számtalan esszét, cikket és prédikációt is írt.

EGYHÁZSZERVEZETTEL KAPCSOLATOS NÉZETEI

Lewi Pethrust korábban az a vád érte, hogy ő volt a svéd pünkösdiek tényleges vezetője, ő mondta ki a végső szót minden felmerülő kérdésben, képviselte a külföldiek felé a mozgalmat, és ő döntött a szolgálattevők kinevezéséről - illetve, hogy a vele szemben más véleményt megfogalmazók távozni kényszerültek a mozgalomból, mint például Sven Lidman író és prédikátor[1], A. P. Franklin missziológus, vagy Allan Tomburg lelkész-teológus-politikus. (Burgess [1989] 771. o., és Dr. Harry LindWom előszava A szél fúj, ahová akar c. könyvhöz) Ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.  A hagyományos értelmezéssel szemben ma Lewi Pethrus tekintélyének tulajdonítják vezető szerepét, nem hatalmi ambícióinak, és másolják az általa alkalmazott vezető utánpótlási rendszert, illetve egyre kiterjedtebb kutatásokat folytatnak tanítását és teológiáját[2] illetőleg.
A svéd pünkösdiek egyébként demokratikus gyakorlatába beletartozott, hogy a gyülekezetvezető helyettesét maga választotta, és ajánlását a közösség rendszerint elfogadta. Lewi Pethrus erre vonatkozóan így írt könyvében: „Napjainkban az egyházakban és gyülekezetekben a vezetőket csaknem mindig demokratikusan választják. Ez azonban nem Isten igéje és akarata szerint való, mert végeredményben Isten hív el valakit egy tisztségre és Ő adja az erőt, valamint a lelki ajándékokat és a Szentlélek teljességét erre a szolgálatra és így képezi ki őket a lelki szolgálatra. Ezáltal a többi keresztyén is felismeri, hogy Isten hívta el őket erre a felelősségteljes szolgálatra és Ő igazolja is ezt.” – vallotta ezzel kapcsolatban. (Pethrus [É. n.]) A képzés vonatkozásában lényegtelennek minősítette a tanulást, olyannyira nem hitt a teológiai rendszerek hasznosságában. Állásfoglalása ennyiben foglalható össze: „A prédikátornak iskolázatlanul, érthetően és hatásosan kell beszélnie.” (Enquist [2003] 64. o.)
A mozgalom tisztasága érdekében nagyon határozottan lépett fel, melyet jól illusztrál az alábbi történet: „Egyszer felfigyelt egy férfira, aki már több alkalommal is halandzsázott [azokra értette ezt, akik megjátszották a nyelveken szólást, vagyis az ő értelmezésében csaltak]. Ösztönösen rossz véleménnyel volt róla. Félbeszakította, és rászólt, hogy maradjon csöndben. A férfi feldúltan kijelentette, hogy belőle Isten hangja szól. Erre Lewi a szószékről kurtán csak annyit válaszolt, hogy belőle is Isten hangja szól, és ez a hang be akarja fejezni, amit elkezdett, mielőtt Isten másik hangja megszólalna. Senki nem nevetett. Ellenkezőleg, veszekedni kezdtek a férfival, és a végén kidobták. Lewinek ezután még tovább nőtt a tekintélye a gyülekezet szemében.” (Enquist [2003] 232. o.)
Élete végéig meghatározó jelentőséggel bírt a svéd pünkösdi mozgalomra nézve – olyannyira, hogy évtizedekig komoly vitákat generált, hogy eltérhetnek-e az általa örökségbe adott gyülekezeti-szervezeti modelltől. A szervezet felállítása kioltja a népmozgalom lángjait – mondta. (Enquist [2003] 44. o.) A 21. század hajnalán történt változás annyiban, hogy a svéd pünkösdi gyülekezetek jogi értelemben is felekezeti szövetségre léptek egymással, az állam által támasztott követelmények  betöltése érdekében (ilyen például az esketési jog), illetve a gyülekezetek összefogását igénylő területeken jogi értelemben is hivatalos keretbe helyezték közös tevékenységeiket (mint a külmisszió, oktatás, szociális munka).

Lektorálta: Ungvári Csaba

FELHASZNÁLT IRODALOM

  • Burgess, Stanley M. – McGee, Gary B. [1989] Dictionary of Pentecostal and charismatic movements. Zondervan, Grand Rapids

  • Enquist, Per Olov [2001]: Lewi útja. Európa Kiadó, Budapest
  • Pethrus, Lewi [É. n.]: A szél fúj, ahová akar. Omega Kiadó, Debrecen
  • www.europakiado.hu




[1] Lewi Pethrus és Sven Lidmann kapcsolata jóval bonyolultabb, semhogy jelen írás keretei között részletekbe menően tárgyalhatnánk. Per Olov Enquist könyvében bőségesen taglalja ezt a kérdést, és jól érzékelhetővé válik, hogy mindkét fél részéről oka volt a szakításnak.


[2] Példaként említhetjük a www.glopent.net kutatócsoportjának Lewi Pethrus-hoz kapcsolódó projektjét, melyben az ekkléziológiai vonatkozásokat tárják fel.

Comments